2013. április 29., hétfő

2013. április 26., péntek

Reméljük, jó testvérek lesznek

 Az új kis jövevény, Tokai Lelle Dalma
itt bátyjának, Kartalnak az ölében látható.
Posted by Picasa

2013. április 17., szerda

Megszületett Kartal kishúga: Tokai Lelle Dalma

 A szülei azt mondják, Kartalhoz hasonlít. Szerintem még nem nézték meg pelenka nélkül.
 
Posted by Picasa

2013. április 11., csütörtök

Hogyan is lettem költő, ha lettem...?


Talán ettől a Buda Ferenc-verstől, amit áldott emlékezetű Madas Lászlóné magyar tanárunk adott a kezembe harmadikos korunkban, a Tisztviselő-telepi Széchenyi Gimnáziumban:


„Szegénység, csüngő vállú fűzfa
te gyümölcsöt sohasem
adó ínség-fa, idenőttél
fölibém szikkadt árnyékoddal
bütykös csonkjaidba fogózom
lehajtom szegetlen homlokomat
előtted, alázat és harag
szigorú, öreg fája, hiszen
pocos-szájú gyerekkoromban
oltalmas, nehéz ágaidon
kapaszkodtam föl első ízben
a tyúkpiszkos, kopasz udvarból
a bökős-szemű csillagokig,
az ég zuhanó gerendáit,
a fütykös szeleket markoltam
pucér tenyérrel, rajtad lelte
lábam is egyensúlyát, szakadt
ingemet lombod betakarta
s összekuporgatott kincseimet
te-vessződből fonott kosárban
őrzöm halálig.”
.
Képek: Open Reading a Bajza utcában. Vendég Buda Ferenc, az ő vendége Lázár Balázs, házigazda: Turczi István. Buda gyönyörű, mai okosságokkal fűszerezett '56-os ciklusát olvasta föl az áprilisi Forrásból, Balázs filozofikus költeményeit, én meg - mert a közönség is olvashat föl verseket - elmondtam a Csintamánit.
.


De tudjátok-e egyáltalán, mi a csintamáni?: "nyolcszögű drágakő, belőle kicsapó ötszögű lángjával.; télen melegít, nyáron hűsít. Ahol megvan, ott nincs sem betegség, sem halál... (Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek)

Csintamáni

Lenne egy csintamánim, Istenem,
mi télen melegít, nyáron meg hűsít,
hordanám egy vékony láncon keblemen.
Csintamáni, csintamáni...
hiába, nincsen ilyen kincsem, Istenem.

Ha mégis lenne csintamánim, Istenem,
a terekre vinném tenyeremen,
a metrópadokhoz vinném,
a lépcsőzugokba,
a Ferenciek terére a sebes lábúakhoz,
a Lánchíd közepére a földig hajlongó ukrán koldusasszonyhoz.

De jaj, megtudnák mind a hajléktalanok,
hogy valakinek van egy ilyen csintamicsodája,
összeverekednének érte,
engem a metró alá löknének miatta,
a nyolcszögletű csodakő meg,
mind az öt kicsapó lángjával együtt
elgurulna és elveszne
a nagy civakodásban.