Tokai András netnaplója

Itt a Farsang. Darci unokám keringőzik, Panni balettozni tanul

2012-02-02T17:14:00.000+01:00

Nem tudjuk végét, kezdetét

2012-01-31T08:18:00.000+01:00

Nem tudjuk végét, kezdetét

Magasra metszett, megszedhetetlen cseresznyefa

roskadozik az egyik ablak előtt.

Levele-hullott csörgőfa rázza haszontalan

tokterméseit a másik, jégvirágos ablak előtt.

Nyesett, átültetett hibiszkuszbokor

tavaszra készül a harmadiknál.

Őszi eső csorog

a negyedik ablak üvegén.

Melyik évszak,

melyik ablak

és melyik én?

Cseresznyefa és jégvirág,

és három hosszú hibiszkuszág.

És négy eső és hét nap a hét.

S nem tudjuk végét, kezdetét.

Az első idei hóvirág

2012-01-29T12:07:00.000+01:00

Két legkisebb unokám meg a legnagyobb fiam

2012-01-24T07:30:00.001+01:00

Két legkisebb unokám: Vivien és Kartal, meg legnagyobb fiacskám, Mátyás.

Boldog Új Évet mindenkinek!

2012-01-10T08:47:00.001+01:00

Különleges bor: Amerikából hozta nekem Fodor Zsolt barátom.

Nagy üveg bor, kicsi vízzel. Egészségetekre!

Ámde hol vannak már a tavalyi vagy tavalyelőtti borok, fodrok, abroszok? Legföljebb a tavalyelőtti hólapát és az idei hó...

Újévi érzékcsalódás

2012-01-05T07:57:00.000+01:00

Nemtők és szirének jönnek? - Rosszul képzeled.
Mentősziréna jelzi az újévkezdetet.

Titusz napja van (részlet készülő: Titusz, a Jófiú - egy megíratlan regény regénye c. prózámból)

2012-01-04T06:18:00.001+01:00

Mese a japán fegyverletétel hírének örömében elfelejtett Durexről

Járkálnak köztünk ma is még sokan, akiknek orosz ( vagy tatár vagy kirgiz, vagy csecsen vagy azerbajdzsáni) katona volt az apja. Tituszunknak, véletlenül ír származású amerikai katona lett az apukája. Most mondjátok meg őszintén, melyik a rosszabb?

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy árvalegény. Különös volt neki az élete. Olyan ferdés, meg mismásos, meg érted. Nem nagyon volt különben szomorú, mármint az árvalegény, mer’ – ő se tudta akkoriban, meg én is csak mostanában jövök rá erre – olyanok ezek az árvalegények, hogy.

Mondjuk körülbelül akkor meg ott vette az árvalegény a kezdetét, amikor az amerikai fiatalok, akik új, de azért mégis büdös katonaruhákban át lettek küldve a tengereken, és harcoltak is meg nem is, egy Wagner-zenétől a katonaruhánál is büdösebb helyen, nem messze Bayreuth városától, baromi heppik lettek. Szeptember valahány, forró koraősz.

Mer ám ezeket az amcsi fiúkat, akik fegyverbajtársaikat, a ruszkikat szerették is egy kicsikét meg nem is, a szovjet májuskilenc egyáltalán nem érdekelte. Ők már akkoriban a másik világhatalmak voltak, azzal a különbséggel, hogy volt vécépapírjuk, teherautókon utánuk szállított, központilag vasalt kimenőruhájuk, meg hát kotonjuk is. Durexnek hívták ezt a kotont, mert ha el nem felejtették, tartós volt nagyon.

Na, pont ez a Durex.

Annak az amerikai katonagyereknek, aki – mondjuk – egy philadelphiai lámpagyárból érkezett át az Óperenciáson, ebbe a büdös, vadkeleti tájba, ahol vérszomjas német katonák helyett csak megrettent és alázatos német civileket és rengeteg, egyáltalán nem németül, hanem mindenféle elvetemült nyelveken jajgató menekültet, dípít* talált, Lefty-nek, mert így hívta mindenki balkezességéről, nagyon hamar elege lett az egészből.

De meglett váratlanul a japán kapituláció. A fucking japcsik elkezdtek végre rendesen hajlongani MacArthur tábornok előtt a Missouri anyahajón.

És Lefty kijött a raktárbarakk melletti szobájából.

Semmit sem tett bele a zsebébe; az egész high-school, a kereskedelmi college, Daddy, Mummy minden figyelmeztetése el lett felejtve. Igaz, azért a lábát, illetőleg az újdonat új Johnson bakancsát idejövet beletörölgette rendesen: a jobbat a bal, a balt a jobb nadrágszárába, hátul, közép-vádlitájon.

Lefty Zuzsához rohant, fegyverletéve, boldogan.

Zsuzsa.

Zsuzsa nem figyelt akkor a rádióra, nem tudta, mitől vannak mind annyira oda az amerikai fiúk. Ő konzerveket szortírozott, és fáradt is volt már a rakodáson kívül az aznapi sokadik, tört angol nyelven történő tolmácsolástól.

Jobban örült volna Zsuzsa, gondolom, ha valaki magyarul udvarol neki, de itt nem voltak magyar fiúk.

Lefty Zsuzsához ért, és lihegve azt mondja neki: – Kezicsókolom.

Ez az egy, ez nem volt rossz Leftyben, hogy ezt, ráadásul ilyen elegánsan, magázva, addigra meg bírta tanulni magyarul.

Zsuzsa ehhez az egyhez nyilván ragaszkodott…

*D.P. = displaced person: hontalan személy

Írásaim Garamszegi Titusz blogjában

2012-01-03T16:30:00.002+01:00

http://garamszegi.blogspot.com/p/tokai-andras-irasai.html

Régóta ( túl rég óta) íródó Titusz-regényem mottója

2011-12-21T18:43:00.000+01:00

Ezzel kívánok az erre hajózóknak szép Karácsonyt:
.

.

Titusz sztéléje

(Pál apostol Tituszhoz írott levelének Károli Gáspár által adott

múlhatatlan gyönyörűségű fordítása nyomán...)

MERT SZÜKSÉG FEDDHETETLENNEK LENNI,

NEM VAKMERŐNEK, NEM HARAGOSNAK,

NEM RÉSZEGESNEK, NEM VEREKEDŐNEK,

NEM NYERESÉG UNDOKUL KÍVÁNÓJÁNAK.

HANEM GAZDÁLKODÓNAK,

JÓKNAK SZERETŐJÖKNEK,

MÉRTÉKLETESNEK, IGAZNAK,

MAGA TÜRTETŐNEK.

VALÁNK RÉGENTEN MI IS BOLONDOK,

HITETLENEK, TÉVELYGŐK,

KÜLÖNB-KÜLÖNB KÍVÁNSÁGOKNAK ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEKNEK SZOLGÁIK,

GONOSZSÁGBAN ÉS IRIGYSÉGBEN ÉLŐK, GYŰLÖLSÉGESEK ÉS EGYMÁSNAK GYŰLÖLŐI.

DE MINEKUTÁNA….

Költők Karácsonya. Vigasztalás és reconciliation

2011-12-17T08:12:00.001+01:00

Tegnap az Írószövetség "Költők Karácsonya" rendezvényén elmondtam életem egyik legrövidebb versét.
.

Esővígasztaló

.
Eső, te kis esőcske,
mit szemerkedel?
Hisz oly könnyű vagy,
hogy e bódulat-
ban nem is esel;
- e m e l k e d e l.

.
Nagy tapsot kaptam. Úgy látszik szükségünk van vigaszra.Az asztalnál: Alföldy Jenő, Czigány György, Turczi Isván. Baloldalt háttal dupla kabátban üldögél Kabdebó Lóránt.
Vigasztalásról jut eszembe. A Blogger profilom angol változatába régebben ezt találtam írni: Hungarian poet, writer, meditating on passing time and reconciliation.- Igaz, ez utóbbi szó inkább (ki)engesztelődést jelent. No arra még nagyobb szükségünk volna. Szép Karácsonyt mindenkinek!

Adventi reggel, napsütés

2011-12-11T06:31:00.000+01:00

Haiku-verseny

2011-12-07T09:54:00.000+01:00

Második lettem a Japán Alapítvány haiku-versenyén ezzel a munkával:
.
Holdas papír-táj
Tollászkodnak a kandzsik,
s nézd, fölrepülnek.
.
Ha a bírálók a másik beküldött művemet is mérlegre teszik, a "legravaszabb rím két egymást követő haiukuban"-kategóriában talán az I. díjat is megérdemeltem volna.
.
(Basó Csatamezejére, amit Franyó Zoltán fordított)
Mohácsi holt táj.
Vitézek vagy akindzsik
álmát kaszáljuk?
.
Újszülöttek kedvéért:
kandzsi= a kínai írásjelek japán neve
akindzsi= portyázó, fosztogató török katonák a Hódoltság idején

A kis ikebana-csokrot rögtön átadtam Flórának, aki oly türelmesen
viseli kancsi kandzsizásaimat.

Lenn a földön, fönn a magasban

2011-11-26T19:14:00.000+01:00

Vivien unokám 4 hónapos,

Darci unokám meg 14 éves lett

Vaku nuku

2011-11-19T07:22:00.000+01:00

Vaku kiiktatva, csak az utcalámpa felülről eső sárga fényében....

20 éves a Lucidus Kiadó és a Kisebbségkutatás folyóirat

2011-11-17T06:33:00.006+01:00

Ebből az alkalomból egy államtitkár és egy Pomogács köszönti Cholnoky Győző barátomat, meg én egy két X-es emléklappal.
Illyés Gyulát se feledjük, aki beengedett bennünket az Alapítványába.
Három szép új Lucidus-könyvet is ismertettek, Iancu Lauráét a csángó szokásokról, Nagy Leventéét Marsi(g)liről és Kurdi Máriáét arról, hogyan ábrázolja a mai írországi irodalom a közép-kelet-európai, köztük magyar bevándorlókat.

Matya+Matyi+én

2011-11-14T08:03:00.000+01:00

Régi fotót találtam: Matya, a barátom, Matyi a nagyfiam meg én.

Matyi fiam 40 éves

2011-11-04T07:11:00.000+01:00

Isten éltessen sokáig, Matyus! Levágtam a képről a cigit, hogy ne ártson...

Krakkói emléktábla

2011-10-23T18:32:00.001+02:00

Kedves krakkói barátom, Jerzy Kostarczyk mérnök úr idén is megemlékezett október 23.-áról:

K e d v e s M a g y a r T e s t v e e r e i n k !

                 Maar 55-eev mulik mióta Veletek egyuutt reeszesuultuunk a tragikus XX-szaazadi Magyar Szabadsaagharcban ! Ti, veeres formaaban harcóltatok fegyverrel keezben, nekuunk sajnos ez lehetet-len vólt, de azeert legalaabb eerzelmuunkkel ees gondolatainkkal a harcoló vaarosok ees helyseegek ut-caakan melletek vóltunk.
                 Maig sziveinkben maradott, azoknak a tragikus esemeenyeknek, eeloe, oly fajdalmas emlee-kezees !
                 1956, Október 23 - ik !!! - Ma, ezt a szomoru daatumot uunnepelve, megint Veletek va-gyunk ees nagyon, nagyon sziveelyesen uudvoezoeljuuk Benneteket,
                                     meely szeretettel     -     Ala ees Jurek csalaadunkkal,
                                                                        ees sok lengyel baraatoitokkal !

Kimenési tilalom

2011-10-20T09:41:00.001+02:00

Kimenési tilalom

(’56-os kegyelet, 50 év után, az első őszi teliholdkor)

Olvasom az újságban, hogy Párizsban az indiaiak első őszi holdtöltekor … ünnepet ülnek. Én ezen a teliholdas, szokatlanul meleg szeptemberi hajnalon egy bátortalan sün társaságában ülöm meg az ötvenéves évforduló kegyeleti ünnepét.

A sünön, amelyik a kerti csap mellett jöttömre mozdulatlan meglapul- sötét kis gombóca kettős árnyékban, a kisház mögül dél-nyugatról rávetődő, szokatlanul alacsonyan járó éles telihold reflektorfényében, és az éppen szemből, az erős utcai lámpa sugarában- a sünön és rajtam kívül csak a vasárnaponként ebéd után hegedülő ukrán albérlő van ébren, - átdereng lámpája fénye valami ócska piros, elhúzott függönyön.

Régóta készülök erre a kegyeleti évfordulóra, sok évfordulót meg is ültem ugyan, sokáig meg is volt Anyu varródobozában a kis pléh Kossuth-címer… Most csak egy kivakult, (fakult akart lenni, de hagyom így: kivakult, fehéresre vásott, de „originál” 56-os műanyag címerecskénk van a nyakkendők mellett más jelvényekkel együtt: Iszfaháni Műszaki Egyetem, 2000-es Sydney olimpia, stb., ezt a kitűzőt, tűje rozsdás, a feleségem apja őrizte meg, ezt visszük Krakkóba, a jóbarátok 56-os kiállítására.

A nyáron már két kis dolgot is elkezdtem írni októberi „fekvésben”, egy kockás füzetbe „Ragyogás” címmel azt a meleg puskaropogásos késő délutánt, ahogy tíz évesen a Ganz gyárral szembeni harmadik emeleti sarok-teraszról voltam távoli fültanúja a Rádiónál, Nemzeti Múzeumnál zajló lövöldözésnek, s ahogy láttuk a Múzeum kigyulladt tetejének füstjét, hallottuk a szirénázó tűzoltóautókat. Abban benne volt minden 56-os ámulatom és áhítatom. Ám írtam egy kis tízsorost is a Holminak, Óradalom címmel, amiben benne volt sok kiábrándulásom a hamis és túlzásba vitt 56-ozásról. A teliholdról, amit most ámulva figyelek, egyik írásban se volt szó, s talán arról se, hogy Kicsi nagyanyánk 56 nyarán mennyit nézte, figyelte a vöröslő Marsot, mondogatva, hogy túl vörös a Mars, gyerekek, megint háború lesz…Idén nem feltűnően vörös a Mars, itt legalábbis nem lesz háború. Szóval teliholdról egyikben se volt szó, pedig, ahogy számolom, október végére ismét telihold lesz.

A gyerekkori visszaemlékezéshez elővettem a műegyetemi 14 pontot és – visszavetítve- végig-glosszáztam Kicsink szarkasztikus megjegyzéseivel. Mintha a véletlen, vagy a párizsi hinduk istene dolgozna a háttérben, új parányi dolgozószobám („rendelőm”) berendezésekor, mindenféle régóta gyűlő és kallódó papírjaim kupacainak bekazlazásakor az Irodalmi Újság ’56 november 2-diki számának (véletlenül ugyancsak Párizsban készült) utánnyomása is előkerült, amiből sok mindent megtanultam 56 októberéről, pl. hogy Hubay Miklós forradalmi hevületében vért adni indult a Gellérthegy tövében. (még pár hónapja láttam a 90 éves Hubayt az Astoria-aluljárónál, nagyon öreg, csoszogós, de a szeme változatlan gyönyörű kék.)

Most megnézem riadt sünömet, akinek fölbukkanása különben várható volt: a kerti teraszra végre kiterített műfüvön, ami hónapokig ideiglenes padlószőnyegül szolgált a csak mostanra föl-szalagparkettáztatott új nappali szobánkban - nos ezen a műfüvön már tegnap éjjel kaparászást hallottam, majd reggel kisbaba-ujjnyi, mindkét végén hegyes ürülékeket találtam; előre letette névjegyét a sün, első vizit, majd jött is, íme még egyszer , hosszabb látogatásra.

Ám, hogy húsz percre békén hagytam, eltűnt, és eltűntek a hold hosszú árnyékai is, szinte teljesen lement a sűrű lombok közé, az ukrán is eloltotta a villanyt, rásötétedett ismét a hajnali ünnepségre.

Még a biciklis újságos sem érkezett meg, jön persze majd fél öt körül, idegesen csaholva jelzik majd a szomszéd kutyák. A mi öröklött kutyánk elpusztult, csak kiszáradt nyakörve és póráza hintázik a lebontott fészer egyik megmaradt oszlopán a hajnali szélben.

Most még csönd van, nagy csönd, ahogy nagy, fojtott csönd volt 56 októberének emléke körül is olyan sokáig, bár valami monoton mindennapi szükségből zajlott az élet, megindultak újból és kattogva jártak a vonatok, ahogy most is hallom az első szolgálati HÉV-et kattogni a Kerepesi útról, amit valami furcsa okból egy szakaszán Veres Péter útnak hívnak. (Mintha Veres Péter hallgatott volna 56-ban. ( Igaztalan voltam Péter bácsival: nem hallgatott, beszélt pl. október 23-án a Március 15-dike téren.) Pedig még a rég halott Petőfi is megszólalt, az ő versével: „ismét magyar lett a magyar”… indították a november 2-diki Irodalmi Újságot.

-„Negyvennyolcas mellényt hordok, de ötvenhatos a sapkám” –találtam ki pár éve, talán a negyvenedik évfordulón, igen 56 nem csak az ismét elővett Kossuth-címerrel - aminek mása szégyenünkre csak Szlovákiában lett állami jelvény-, a tizenvalahány ponttal, vastagon 1848-ból táplálkozott.

És igen, fájdalom, és keserű tanulság, bizony 19-ből is táplálkozott, és nem Károlyiék 18-ából, és jó, a ruszkiktól meg akart szabadulni, de a kommunizmustól nem, azt csak reformálni akarta: jobb elvtársakat akart a rossz elvtársak helyett.

Az Irodalmi Újság véletlenül előkerült fakszimiléjén kívül egy Gyurkó László sorozatszerkesztésében szorgalmas hölgyek által gyűjtött, 1989-ben megjelent 56-os rádió-hír és cikkgyűjteményt is előveszek.

Az Irodalmi Újságban Petőfién kívül ott vannak mind a nagy nevek: az első oldalon Németh László és Déry, az utolsón Tamási Áron Magyar fohásza, amit aztán a rádió is sugároz. Belül Illyés : Egy mondat a zsarnokságról, fölötte Füst Milán, aki az elesett hősöket siratja „Thukydidész modorában”, ott Szabó Lőrinc és még Kassák is a Diktátorral, a Sztalin-szobor ledöntéséről. És persze ott vannak más, akkor ismert és forgalomban levő, azóta elfeledett nevek. Sok Petőfi- és sok Vörösmarty-idézet, és sok korabeli maszlag. Pálóczi Horváth György pl. ilyen szabadnépes fogalmazású mondattal lelkendezik: „ Mellénk állt a Nyugat és Kelet. Amerika éppúgy hitet tett ügyünk mellett, mint a hatalmas Kína és India.” Istenem! Már előre hallom ezt a fekvést újból szárazon és fellengzősen csattogni a néhány hét múlva kezdődő megemlékezéseken.

A cikkgyűjteményt majdnem sikerült végigolvasnom minden siralmas következetlenségével, Nagy Imre mentegetőzéseivel, hogy még nem volt miniszterelnök, mikor csúnya bácsik az oroszokat behívták, Kádár keménykedésével, kinevezésekkel, húszon fölüli számú miniszterrel, akik közt ott van Lukács, amit tudtam, Bognár József ( amit nem) de nincs ott Bibó , hogy lett mégis utolsó a kormánytagok közül, aki a Parlamentben még az oroszok behatolásakor is gépelte és mikrofonba mondta sokat emlegetett jajszavait?

Aztán elvitték a vastag könyvet a gyerekek ötvenhatos iskolai kiállításra; nekem emlékül pár zavaros adat maradt: a rádiófelhívások a statáriumról, a folyamatosan közelgő, már csak pár perc múlva esedékes időpontokról, amire le kell tenni a fegyvert, ezeknek az időpontoknak a folyamatos megújításáról, délután 2-ig, este 6-ig, másnap délig, satöbbi, és amire tízéves fejemmel nem emlékeztem, csak most észlelem: kimenési tilalomról este 6-tól reggel 6-ig.

(Bejrútban, már fiatalemberként átéltem magam is curfew-t, kimenési tilalmat. Ott pékek, hentesek, orvosok és turisták számára nem volt kötelező, de mi azért a szállodánkban, a Saint George’s-ban lapultunk. Levesnél elhúztak a parton előttünk a teherautók a palesztinok ellen harcba induló kormánykatonákkal, a bifsztek alatt nagy fegyverropogást hallottunk, a desszert közben már visszafelé jöttek a teherautók, rajtuk a stócokba rakott, halott katonákkal.)

Panni már óvodás

2011-10-18T20:32:00.000+02:00

De úgy veszem észre, a játszóteret még jobban élvezi...

Dió a vödörbe, napfény a kannába

2011-10-14T11:49:00.000+02:00

Dió már lesz a beiglibe. A napfényt meg a locsolókannában
spájzoljuk el télire

Október 6.

2011-10-06T08:41:00.000+02:00

http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=296225087070209&id=100000481617573&ref=notif&notif_t=like#!/notes/tokai-andr%C3%A1s/poetry/270207146335286

Októberi paradoxon

2011-10-02T08:09:00.000+02:00

Érik az édes gesztenye.
Csak ne volna annyi szúrós szemete!

Szüret.../Hatalmas volt a nyár

2011-09-23T11:42:00.001+02:00

(Hatalmas volt a nyár)

Der Sommer war sehr gross. Rilke,

nous lentement nous enpoisonnons, (Apollinaire, Radnóti, T.A.)

Hatalmas volt a nyár.

Hatalmasak az utolsó nyarak,

ahogy az elsők is oly hatalmasak.

Lesz-e hatalmas őszünk

vagy csak továbbmérgeződünk?

Ó, Gíjjom Apollinár,

ó, Rájner, Mária, Rilka,

vegyetek imáitokba.

(Záróra, Miszter/Herr, es ist Zeit c. versemből, Hapax legómena c. készülő kötetemből.)

Kaló Hegedűs Elemér 80.- osztálytalálkozó

2011-09-18T05:18:00.008+02:00

(Foto: T.A. ill. Dr. Kovács György)

Ez az öreg csapat a fiatal Kaló tanár úr osztályfőnöksége alatt 1956-ban kezdte az V. osztályt a VIII. kerületi Vajda Péter (ex-Simor) utcai, Lechner Ödön építette általánosban, a MÁVAG-Kolóniával szemközt. Ami a tavalyi 50 éves osztálytalálkozón elmaradt, most a szigorú osztályfőnök parancsára megvalósult: ki-ki 5 percet mesélt életéről. Mikor már hárman elmondták, hogy a suliban beszédhibával küszködtek, majd előbb-utóbb elvégezték a Műegyetemet, rászóltam Szalkaira, hogy ő ezt a két tételt már kihagyhatja életrajzából. Kiderült a beszámolókból, hogy rajtunk alapult a magyar villamos- elektronikai - és energetikai ipar, tőlünk járt a Metró, fönntartottuk a Sasad Téeszt, szerveztük a komoly- sőt szervezzük máig a hazai (és az európai fürdőhelyek) könnyű- és szórakoztatózenei életet, de mi csináltuk a legtöbb szőrmegallért és kézelőt New Yorkban, fogtömést és hidat a pesti Nagykörúton, volt közünk a hazai filmgyártáshoz, motoros akrobatikához, kosárlabdához, focihoz, ökölvíváshoz; a vezetőképzésről és borászatról, valamint a nemzetközi kapcsolatokról és a rejtjelezésről nem is beszélve. Ám mindez eltörpül ahhoz képest, hogy manapság mi termeljük a legtöbb fügét és mi fogjuk a legnagyobb halakat a Tiszán és különböző bányatavakban. Eléggé meglepő ez ahhoz képest, hogy a beszámolókban az Orvosi Lexikon minden borzalmas szakkifejezése elhangzott átvészelt betegségeinkről, mert közülünk egyedül a 80 éves Tanár Úr egészséges, na meg talán az a testépítő volt osztálytársunk, aki e találkozó helyett is inkább rápihent a másnapi kerékpárversenyre, vagy az a másik body-builder, aki 33(!) máig ép fogával büszkélkedett. Az alapvetően műszaki irányultságú társaságban azért egy irodalmár is akadt, aki általános iskolai életünkre és drága osztályfőnökünkre így emlékezett:

Elment, de visszajött fél év után

és íme 50 év után is

Tulajdonképpen féltünk "a Kaló"-tól.
Pedig a Barna: vénebb, rövidebb
nagyobbakat mért, vagy Bütyök - a dobogóról,
hogy fölérje a hetedikeseket.

Egy darabig majdhogynem gyűlöltük Kalót:
cserbenhagyott a MUK* kellős közepén,
lepasszolva bennünket az Éltetőnek,
pedig majd megfagytunk, mert elfogyott a szén.

Hosszú élethez rövid vers való,
(hosszút ígértem, de hamis vagyok én)
mert "semmi perc", és visszajött Kaló,
hogy velünk kacagjon a bősz Jánosinén.

(Szeretettel Kaló Tanár Úr 80. születésnapjára)

*MUK- Márciusban Újra Kezdjük! - jelszó 1956 telén és 57 elején.
Mi máig kis módosítással tartjuk magunkat e lassan 60 éves jelszóhoz:
Májusban Újra Kalóval - azaz 2012 májusában ismét találkozunk.

Megkettyent a nagyfater - digitális regényemet média-szakos diplomamunkának ajánlom

2011-09-07T10:13:00.003+02:00

A Műegyetemen média-tudományokat oktató régi ismerősömnek fölajánlom, hogy ha van olyan diplomázó hallgatója, aki e-bookok, digitális kiadványok "pofásításával" kapcsolatos diplomamunkában gondolkodik,
és érdekli, hogy mi mindent lehetne kihozni egy messze nem hagyományos regényből - mert az eddig megjelent e-bookok zöme egyszerűen csak e-book olvasóra kopírozza a már meglevő papírkönyvet, vagy simán digitálisan kínálja, amit papíron nyomtatva sem lehetne könnyen eladni - akkor fölajánlom régóta készülő:
Titusz, a Jófiú című regényem részben ebben a blogban, részben folyóiratokban megjelent részeit, valamint az évtizedek alatt gép- és kéziratokban fölhalmozódott, sokfelől indult, és főképp sokfelé ágazó, sőt jelenleg is folyamatosan íródó poszt-posztmodern regényemet, hogy tegye az elég nagy mennyiségű anyagot e-book olvasón olvashatóvá, kereshetővé- egyszóval érdekes és használható, szórakoztató és esetleg némi tanulsággal is szolgáló média-termékké.
Olyasmi lenne ez, aminek lehetne azt az alcímet is adni: Megkettyent a nagyfater. Mindenkinek van bőbeszédű nagyapja, aki szereti regényesen mesélgetni élettörténetét, és épp a most diplomázó korú unokák generációja az, akik közül néhányan még figyelnek is erre. Bár a Titusz azon felül, hogy nemzedéktörténet és családtörténet is, főképpen egy messziről jött, sokfelé bóklászó kisember története, akinek azonban nagy ambíciói vannak. Kisszerű életében is hős: minimum Dugovics Titusz akar lenni, irodalomként meg olyan formát keres az egésznek, amilyen még nem volt és szinte lehetetlen, hogy legyen.
Gondolok olyasmire, képes, "dizájnos", a veretes irodalmi szöveget "ütős" módon vizuálisan is izgalmassá tevő formában jelentkezik, mint pl. ugyanebben a blogban a 2010. március 7.-i "Meg nem írt témák be ne lobbanjanak!" című vagy 2010. augusztus (péntek!)13.-i " Parnasszus a szemét tetején" címűekre.
S mivel elgondolásom szerint az interaktivitás feladványokban és rejtvényekben is megvalósulna, akit ez eddig érdekelt, keresse ki a blogban a Fosbury-flopra vonatkozó blogbejegyzést, abból is sokat megtud - sportról, hanyattesésről, tituszkodásról.

Kartal unokám kétéves. Vivien meg két hónapos

2011-09-05T07:04:00.000+02:00

Egy nagyfiú meg egy kislány

meg egy nagypapa, aki pirospacsizni tanítja Kartalt, meg Kartal mamája, Éva, meg a feleségem, Flóra meg egy még nagyobb fiúnak, Vivien bátyjának: Darcinak a rengeteg kung-fu edzésben megemberesedett térde. :)

Valaha Duna-meder volt a kertünk?

2011-08-21T18:22:00.001+02:00

Ha egy fél méter mélyre leás az ember, ekkora folyami kavicsok kerülnek elő a Rákos-pataktól úgy 5-600 méterre lévő
kertünk homokos talajából. Lehet, hogy miután a Pannon-tenger megszűnt, egy darabig folyam-meder volt ez a majdnem
Gellért-hegy magasságban fekvő Sashalom is?

Nincs muskátli tövis nélkül

2011-08-21T06:53:00.000+02:00

Mi csak virtuálisan utaztunk ezen a nyáron

2011-08-16T16:52:00.000+02:00

Krakkói barátom, Jerzy Kostarczyk mérnök kérdezi, hol jártunk ezen a nyáron.
Mi biz csak virtuálisan utaztunk, mert a fontos dolgok: Vivien unokánk születése és Bernadett unokánk esküvője idehaza történtek. Elmaradt a szokásos túlélő tábor is a kertben. Helyette Kostarczykéknak a Beszkidekben gyújtott tábortüzét illesztem ide.
Vivienről július elején itt a blogban láthattok képet.

A másik virtuális utazás, Kanyó Feri norvégiai gleccsertúrája a másik, általam gyakran látogatott blogban látható: http://www.teuteg.blogspot.com/

Újraolvasni a klasszikusokat

2011-07-30T08:33:00.000+02:00

ERRE VALÓ A NYÁR...

SZÉTÍRÁSOK X.

2011-07-25T08:01:00.000+02:00

Verses az ég alja –
Vaj' mi akar lenni?

Hány is az óra?

2011-07-23T11:35:00.000+02:00

MASPERO -Vannak, akiket még 100 évek múlva is érdemes olvasni

2011-07-16T18:30:00.000+02:00

Vannak, mint Gaston Maspero, akiket még 100 évek múltán is ámulattal lehet olvasni - különösen árnyékban, ahogy én tettem kertünkben ma délután.
Az alsó kép tetejére odaírtam- és rajzoltam ( bár csúnya dolog könyvekbe firkálni :( ) : És képzeljétek, egyszer feljöttem ide én is szamárháton a Deir el-Bahari mögött levő Királyok Völgyéből. A régi metszeten levő romos Hatsepszut-templomot ne keressétek. Lengyel régészek szinte újat építettek helyette - restaurálás címén.

Dohányozzunk vagy sem?

2011-07-15T11:24:00.000+02:00

A nándorfehérvári csata évfordulóját és a déliharangszót Dugovics említése nélkül ünnepeljük.

2011-07-11T07:54:00.001+02:00

Bonfini után közel hatszáz, a másik legenda-gyártó, Döbrentei Gábor közleménye után lassan kétszáz esztendeje

először fordul elő – ráadásul honvédelmi kiadványban – hogy a nándorfehérvári győzelem kapcsán Dugovics Titusz neve meg sem említődik, még az eseményhez koholt legendaként kapcsolódó utalásként sem

http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszo http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszo

Igaz, Barta Gábor 1985-ös Nándorfehérvár, l456 című összefoglalását sem említik. Az én kis egykori, nyilvánosságot még sose látott ifjúsági regényem vége álljon azért itt vigaszul azoknak, akiknek Dugovics Titusz mégiscsak hiányzik.

Négy súlyos és jelentős évvel később, Mátyás király – épülőfélben lévő visegrádi palotájának vörös-márvány kútja előtt –két apród-forma fiút és egy idősebb, gyászba öltözött asszonyt fogad. Föláll a fiatal király, s a hölgynek egymás után mindkét kezét megcsókolva így szól:

– Bár egyszer a hős Dugovics Titusz kezét is meg csókoltam volna! Bár tudtam volna, hogy egyszeri, egyetlen találkozásunk után alig két héttel – szól elébb az asszonyra, majd fiaira emelve királyi tekintetét – Heraklész és a többi félisten közé emelkedik… Fiúk, ti legyetek hasonlóak, méltóak apátokhoz! … Legyetek bátor vitézek. Nektek adományozom ezennel a gazdag Tej falut földjeivel, jobbágyaival egyetemben.

– Írnok! – fordul jegyzőjéhez, ki sietős latin betűkkel rója a király minden szavát, – tudod-e, „tej” magyarul mit jelent? Tudod, na jó. Legyen oly édes Dugovics Titusznak az öröklét, amilyen édes az újszülöttnek az anyatej!

Ezután a nándorfehérvári hős, az egyetlen kardforgató, kinek Hunyadi hadvezéren, Szilágyi várkapitányon és Kapisztrán Jánoson kívül fennmaradt neve: Dugovics Titusz fiai beálltak apródnak Mátyás udvarába. Anyjuk hazatért Tej faluba, és éjszakánként titkon, hosszan imádkozott, hogy Titusz után több Dugovics-hősre ne legyen szüksége se a haragvó Istennek, se a büszke Királynak, se a zord Történelemnek.

Új unoka -kis tesó, Nagy Tesó

2011-07-09T09:03:00.000+02:00

Matyi fiaméknál a lassan 14 éves Dani mellé Vivien nevű kistestvér érkezett

Tituszom és Amrám szövetének összefonása

2011-07-07T07:50:00.000+02:00

Készülő Titusz regényemre figyelmes barátom a következő e-mailt küldte:

„Ez a Titusz egy labirintus... Ez jó is meg követhetetlen is. Talán ez benne a jó... „

Én pedig ezt válaszoltam:

Ja, labirintus, sőt „káhosz”, ahogy a Tóthjóska azaz Miszter Tutu mondogatta Kairóban. Ezért is neveztem a Szinopszisban > külön fájlban majd azt is olvashatja a vállalkozóbb kedvű, kiváncsi olvasó,ezért is neveztem kaotikus, „szófelhőregénynek”. A szinopszis labirintyába azonban nyilván nem volt idejük, merszük alábocsátkozniuk az NKA szépirodalmi kollégiuma kurátorainak, s ezért nem nyertem tőlük szerzői támogatást. Sebaj. DugovicsTitusz sem a várható ösztöndíj reményében ragadta meg a törököt és vele a ronda, lófarkas zászlót…

Kusza, bonyolult szövedékű falikárpit vagy mesebeli repülőszőnyeg lesz a regényem, de a Jóisten (vagy ikertestvére, a muzulmánok Allahja) segedelmével majd talán akad egy olyan Szt.Kolumba, aki az elmúlt hetekben befejezett Amra-fordításom egy szépséges és mégiscsak reményt sugárzó strófája szerint:

„Föltárta titkát az Írásnak,

Mit sokan sokképpen magyaráznak.

Szőtt szóból színes nagy vásznakat,

De megmutatá a fonalat.”

(Dallán Forgaill, VI.század)

Különben a vén lókötő Lengyel József, aki csupa komor könyvet írt, mindig szeretett volna
"valami jó röhejeset " írni végre. Neki nem jött össze. Én igyekszem a Tituszba humort is csempészni rendesen.

még egy tartozás törlesztése.

2011-06-23T20:21:00.001+02:00

Már megvan öt-hat éve, olvastam is belőle jócskán, de végre az elmúlt hetekben végigolvastam Nádas Péter Párhuzamos történetek c. hatalmas művét. Oly ámulattal olvasok,hogy még a cigi is kialszik a számban.
Sokmindenen csodálkoztam el ebben a regényben:ahogy Nádas maga mondta."ortopéd mondatain" és azon,hogy a három vastag kötet egyfolytában kutat és kérdez, a több mint 1500 oldalon azonban egyetlen kérdőjel sincsen.

Szétírások VIII

2011-06-07T10:04:00.001+02:00

Szótározok
szótár-rések
szentírások
szótörések

Ami a könyhétre NEM jelent meg

2011-06-05T06:30:00.000+02:00

Ez már Miklós fiam fordítása,de azt mondja a kiadó, júniusban kijön.

Ugyancsak nem jelent meg,de reprintkiadása várható ennek az 1927-es könyvnek is,melynek eredetijét nemrég kaptam ajándékba. Megjegyzés a harmadik tanulmány szerzőjéhez: Ez a Lukács György természetesen nem AZ a Lukács György.

Írországi retrospektív

2011-05-17T09:03:00.001+02:00

Buszon suhanunk a Liffey partján. még valamikor januárban

egy "kódexlap"

2011-05-14T07:25:00.002+02:00

béna kis rajzom Dalriata királyságról, melynek, mint látszik: nagyobb része víz. Fönt az igazi térkép, az alsó hevenyészett vázlatomon Daliata satírozva.

Boldog idők! - az Amra keletkezésének legendája

2011-05-14T06:45:00.003+02:00

Boldog idők!

Egy-egy kora-középkori kelta királynak,

 mint Aed-nek, Dalriada uralkodójának

nem csak marhái voltak ezerszám, de ollamhjai

 (ejtsd: olláv) és finnijei, azaz az általunk jobban

 ismert velszi szóval: bárdjai is, tucatszám,

egészen különleges kiváltságokkal.

Egy-egy ard-olláv: fő-énekes akár harminc 'beosztott'

kisebb költő, finni kíséretében, hangos csengettyűszóval

 utazgatott, s ruháján, királyi kiváltságként hatféle

színnel is páváskodhatott.

Kolumba idejének ard-ollámhja a sok tanulástól megvakult

 „Dallán" (vakocska) Forgaill, aki jelen van a druim

 cettai 'csúcstalálkozón'. A hagyomány őt tekinti az Amra

 szerzőjének,bár valószínűbb, hogy a szöveg nagyobb

része csak évszázadokkal később,a IX. században

 keletkezett, s legkorábbi fennmaradt írott változata

 „csak” a XII. századból datálódik.

Prof. Robert Atkinson, az 1898-ban, Londonban

megjelent The Irish Liber Hymnorum c. könyvében

 így foglalja össze az Amra Coluim Chille keletkezése körül

 az évszázadok során kiburjánzott legendák velejét:

„Az úr 575. évében Ainmere fia, Aed, Írország

(valójában csak Dal Riada*) királya nagygyűlésre hívta össze

Druim Cettába**  országának hercegeit, a törzsek fejeit és a

főbb egyházi vezetőket, elsősorban azzal a céllal,hogy

közösen utasítsák rendre az immár tűrhetetlen túlkapásokra

 vetemedett bárdokat és elszaporodott kísérőiket.

Aidan mac Gabrain, Argyll *** királya ugyancsak megjelent

 a gyűlésen, ő azonban azzal a szándékkal, hogy dűlőre vigye

 országának Dal Riadától való függetlenségét. Ez alkalommal

 maga Szt. Kolumba is hazautazott Írországba, méghozzá

 három elhatározással. Védelmébe kívánta venni a bárdokat,

békét akart szerezni szülőhazája és választott hazája közt,

 továbbá ki akarta szabadítani Scandlánt, Ossoria**** hercegét,

 akit Aed király régóta fogságban tartott magánál. Kolumba

 mindhárom szándékát siker koronázta. Hálából azért, amit

a bárdokért tett, Dallán mac Forgaill, Írország akkori ard-ollamhja

 szerezte Kolumba tiszteletére a dicsőítő éneket, amely az

 Amra Coluim Chille, azaz Templomos Kolumba fölmagasztalása

 címen ismeretes.”

-------------

*Dál Riada : kelta (ír/skót) királyság a mai Észak-Írország keleti,

 Skócia nyugati részén, és a közéjük, illetve

 kissé északabbra eső Hebridákon.

** Druim Cetta: eltűnt település a mai észak-írországi

Londonderry megyében, Ulster területén.

Szt. (Templomos) Kolumba is ezen tájon született,

mindenesetre a közeli Moville kolostorában tanult gyerekkorában.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Moville

*** Argyll : a Skót Felföld nyugati része + Bute szigete

****Ossoria:   Oraige ( a szarvasok földje). Egykori dél-ír

királyság a mai Waterford kikötőtől északra nyúló sávban.

Húsvét után

2011-05-11T06:07:00.000+02:00

Egy firenzei ragasztott grafittót találtam a neten

Egy műfordító töprengései (II)

2011-05-08T04:58:00.001+02:00

Fordítom az ó-ír amrát (Templomos Kolumba fölmagasztalását)

Meghal, ki létünk sója volt,

Ki életünk óvója volt.

Ki pásztorunk volt ínségünkben,

Ki szószólónk egy Istenünkben.

Jaj, nem maradt, ki bátorítson,

Ki szánkra szót adjon, ki írjon.

Tay-parti népek mentora!

Itthágy a környék Nagyura,

S leszünk mint hárfa húrtalan,

Leszünk mint templom – pap nekűl.

...

Ezzel a nekűl-lel, ami a sorvégi tiszta láb igénye miatt került, ide máris gondban vagyunk.

Archaizálni kell, hisz a 6.században vagyunk. Szabad-e annyira elrugaszkodnom mai nyelvünktől,hogy egészen a mi Halotti beszédünkig nyúljak vissza, és az utolsó két sor így legyen:

Vogymuk, mint hárfa húrtalan,

vogymuk, mint templom – pap nekűl?

…..

Én meg tegnap, kicsit ugyan megkésve, Panni unokámat köszöntöttem az ő 3. születésnapján

2011-05-06T10:21:00.001+02:00

Köszönet mindenkinek, aki köszöntött a születésnapomon.

2011-05-06T10:05:00.003+02:00

Bár akkor ők még tán nem is tudták, két nagy ,nyelvjátékos barátommal, Bencze Imrével és Stromajer Jánossal mi már tegnapelőtt előre ittunk a medve bőrére

Ha május van, álljon itt egy májusi vers Birtalan Ferenctől

2011-05-04T06:46:00.000+02:00

Sebek májusok

tisztaszobák vérzőszívű Jézusai idejében
amikor hörcsögpofájú törpék őrizték a kerteket
anyám hipermangánt oldott a vizeslavórban
kimosni sebeimet az út előtt

előbb a mesék maradtak el az álmok
földhöz mintázták arcomat a vágyak
összefordult zsíros kenyerekkel
felnőtté dédelgetett a század

nem maradt út vértelen
minden percemnek van halottja
gyöngyös homlokkal ébredőt
ordas csillagok követnek lopva

hogy van-e isten nem tudom
ki léptemet figyelve véd meg
de érkeznek még a májusok
és jönnek új remények

Birtalan Ferenc: Bérszalagkokárda c. 1985-ös kötetéből

Ismét, sokadszor: Költészet és próza. Asszus! és Ó, az a...

2011-04-26T07:11:00.001+02:00

Ma reggeli kis megjegyzésem a Faßbuchon a Parnasszus folyóirat új honlapjához:
:
Tokai András
Asszus! A lap címéből csak ennyit láttam B.D.K. blogjában, ahol rátaláltam.

Ha nem költészeti, hanem próza-folyóirat lenne, talán csak ennyi volna a cím? : Óz, a...

Vagy ragozzam még tovább? Ó, az a!...

Kubai szivart szagolgat majd elindul a Kékszalagon

2011-04-24T20:00:00.000+02:00

A blogger, azaz a hajónapló írója Húsvétra kapott kubai szivarokat szagolgat, majd maga is elindul a Kék Szalagon

Húsvéti színes buburékok

2011-04-24T06:47:00.000+02:00

Árnyékok és férnyékek

2011-04-21T07:11:00.000+02:00

Egy műfordító töprengései. Egy Gogol- (Devecseriné Guthi Erzsébet)-mondat megtámasztása.

2011-04-18T10:10:00.002+02:00

Vegyük ezt a Gogol-mondatot a Holt lelkekből:

"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan, erősen állt."

Most tegyünk bele az utolsó szóba egyetlen o betűt, na jó, aminek következtében még egy t-re is szükségünk lesz. Vagy még egy és-sel is oldjuk fel az utolsó vesszőt, hogy ne csak súlyosbítsuk, hanem lassítsuk is meg egy kissé az utolsó mondat leereszkedését?

"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan és erősen állott."

Virágvasárnap és barkaszentelés Szentmihályon

2011-04-17T08:46:00.001+02:00

Április

2011-04-13T09:25:00.000+02:00

Közelítés. Rajzom a '80-as évek végéről

2011-04-12T09:42:00.000+02:00

Blogom eredetileg hajónaplónak indult. Eszembe jut egy legendás hajós

2011-04-12T07:40:00.001+02:00

A Város egy nagy, partra vont hajó

Szindbád hazatért sok vándorlás után, de Szindbádnak nem tetszett annyira a város. Mert mit is szeretett igazán ez a fáradhatatlan utazó, – aki mellesleg minden útján csapnivaló kereskedőnek bizonyult?

Szindbád a meleg tengereket szerette, a kisebb-nagyobb csodákat, szerette hallgatni a vén matrózok dünnyögő meséit, szerette a hajnali kikötőket, szerette nézni a kötélverők ravaszul pörgő szerkezeteit, a javítás céljából partra vont, hasra fektetett, pióca-kagylókkal tarjagos fenekű öreg hajókat. (Meg hát szerette - mint tudjuk - a nőket. De róluk majd hadd meséljen ő, amennyit nem sokall.)

Hazajött. Nem is hogy megvénült volna annyira, de úgy rendezte magában: ideje immár övéi közt forognia, hátha tanácsot kérnek tőle, hátha elfogadnak egy-egy bölcs okítást.

És érdeklődtek nála az útra készülők, kérdezték távoli áramlatok irányát, ritka szokásait a messzi kikötőknek. Elmondta persze ezeket Szindbád, de duzzogott magában, mert nem kértek tőle tanácsot semmi helyi dologban. Hiába mondogatta, hogy így, úgy, zajos utcák, leromlott házak, „Kill Gypsies” föliratok, gondozatlan iskolák, füst, benzingőz, mocsok, a munkálkodásban lustaság és zűrzavar, a megbízott férfiak közt haszonlesők, goromba csiszárok, sok ledér fehérnép, részeges ember, ingyenélő művész-utánzatok. Hogy nem jó a kapkodó, napról-napra élés, és hiába mondta: vigyázzatok, nem messzi városok hadakat gyűjtenek.

Mosolyogtak Szindbádon a kávémérésben, ahol kevés hasissal megszórt dohányát szívta, elmaradoztak a vásárlók könyvesboltjából, amit mennyezetig rakott külhonból hozatott friss és bölcs könyvekkel. Nem látogatták többé azok sem, akik korábban is csak „böngészgetni jöttek”. Azért se fogok megint hajóra ülni – mondta, fogadta magában haragosan Szindbád. Szívemben keserűség lakozik, de gyűlölet – Allahra! – szívemben nincsen. Annyira talán még vén sem vagyok. Kidobnak az ajtón, az ablakon mászom vissza, és úgy veszem, hogy a Város egy nagy, partra vont hajó.

----------

Megjegyzés ehhez a kis irományhoz. Eldönthetetlen, mi a vers és mi a próza. Ez a szöveg annak idején versként tördelve jelent meg talán a Népszavában, talán a Magyar Nemzetben, talán Marafkó László (vagy Berkes Erzsébet?) ottani versszerkesztősége idején. Most inkább prózának tördeltem be. Talán így is fogyasztható.

Régen így tisztelegtem nagy költők előtt

2011-04-11T11:47:00.000+02:00

LOBOGJ NEKEM IS, ZÁSZLÓ!
Jó lantos, Tinódi, taníts igaz dalra;
Balassi ütemre versben, viadalban;
Bessenyei oktass, honnan, miből lettünk;
Csokonai, biztass: el ne keseredjünk.
Berzsenyi, te tartsd fenn, tartsd azt a tar ágat!
Tárd ki, Vörösmarty, zúgó, merész világod!
Kölcsey, te szoktass kemény becsületre!
Petőfi Sándor! ... engedj közeledbe.
Légy figyelő bírám, tudós Arany János!
Vajda, adj tüzedből, csúcsokon magányos;
Ady, taníts gaz közt emelt fővel járni,
sebes szájjal is szólni, Babits, Kosztolányi!
Füst Milán, setét és mély utakon vezess;
vigyázd az űrben röptöm, Karinthy Frigyes!
József Attila, te mindig légy velem:
gyermek-szív, szűkölve is szíves értelem.
S jaj, kit e seregbe korán hítt a zászló,
te taníts ragyogni kínban, jó Nagy László!

Ideiglenes emlékművek ( 1985, szépirodalmi Kiadó) c. kötetemből

Vissza az Amrához

2011-04-11T05:53:00.001+02:00

Krimifordításunk kész, átnéztem a gépészkari brossúrát. Vissza az Amrához

V/4
(Ez a háttéranyag. A főszöveg egyes szavait a háttéranyagban közszájon forgó népdalokkal
vagy korábbi, szájhagyományban terjedő műköltői darabok részleteivel glosszázza, magyarázza a másoló szerzetes)
Én még a hangot próbálgatom. Itt még a nyolcasoknál tartok, de át fogom szabni ezt is
a végül megtalált hétszótagos ritmusra.

Téli rege : bőg a tulok.
Oda a nyár, eső zuhog.
Fönn zúg a szél, lenn jár a nap,
tenger sivítva földagad.

Rőt pászmák mögött a Nap,
gyászos ludak jajonganak,
szárnyuk végét húzza dér ( na, meg is érkeztünk a heteshez!)
költöznek ők, és jön a tél.

Körtészet-napi kollázs

2011-04-10T18:10:00.001+02:00

Nem írok verset e lapra.
Ez a körte, a meggy meg a szél
meg a hallgatag tátiti napja.

Verseket ígértem. Itt egy régi, talált versem

2011-04-04T08:27:00.001+02:00

Gyanítom, hogy ez a '90-es évek elején született vers megjelent annak idején az Ezredvégben.
Szepes Erika szerkesztőt gyakran látom mostanában is, de mit lehet a bűbájosTabák Andrással, aki a prózarovatot kezelte?

A Nap a házat körbejárja

A Nap a házat körbejárja, Istenem!
Cseresznye törzsén mézga csillog. Vesztenem
még van mit bőven, s javába' vesztegetem.

Pinty ugrál és szarka csattog
zöld-aranyra röntgenezett
lomb között.

Pókfonálon kis gubó,
kóborkutya-csörtetés.
Szomszádasszony söpröget,
sok madár csivitel, és
a Nap házat körbejárja,
darázs száll kitett pohárra,
szétfoszlott a hintaágyon az ülés.

Rávetül egy sárga pászma,
s ragyog, ragyog a nap-járta
roskadozás, szétesés.

Szélesvászon

2011-03-27T07:36:00.000+02:00

Tavaly novemberben Matyi fiam születésnapján. A képen: Flóra, Matyi, Darci, Éva

Egy régi mappa: 2008 március 1.

2011-03-26T16:42:00.000+01:00

Versek a blogomban

2011-03-25T08:47:00.000+01:00

A verselő honlap: http://vers.wyw.hu/detail.php?id=1555

azt mondja, versek vannak a blogomban. Tessék, egy régi-új vers:

Tokai András:

Hacsak nem egyszemélyes menet

Mit mondtam eddig el, Prométheuszt

Csepülve magán magányom örvén,

Bámulva dőlő kolosszusok tövéből?

Kit érdekelnek biblikus példázataim,

Túlhagyományos, balkézzel írt gúnyverseim,

Vagy Antonio Broccardo előlem is

Eldugott balkeze?

Nem keltek föltűnést hacsak

Sétáim idején nem, szürkületkor,

Mikor a tévészünetben ablakon kinézők

Egyszercsak ott látnak haladni

Buda vagy Pest utcáin

Egy körülbelül felénél fölnyitott,

Egyetlen példányban írott verseskönyvet.

S ha úgy esik, hogy végleg magam maradok,

Meg ne sajnálj. Ne értem hullasd könnyed.

Elválik: élre- vagy félreállni könnyebb;

Hacsak nem egyszemélyes menet vagyok.

Éljen Zita, aki 18 éves

2011-03-20T16:24:00.000+01:00

2011-03-20T16:21:00.000+01:00

Talpra, magyar!

2011-03-14T10:42:00.004+01:00

Márta lányom, aki ha jól emlékszem, egy Radnóti nevű nőgyógyász hazafias buzgalmából pont Március 15-ére született meg, már egy Panni nevű saját kislánnyal büszkélkedhet, akinek nem volt ilyen támogatója, úgyhogy ő
14-én született, ráadásul áprilisban. Isten éltesse őket sokáig!

Farsang

2011-03-04T09:20:00.000+01:00

Tóth Gabi unokaöcsém így farsangol. Vagy lehet, hogy még szilveszteri kép?

A képen: Gábor, a felesége Enci és két gyerekük: Barnus és Bogi. Van egy kutya is, annak nem tudom a nevét.

Miki fiam 34 éves. Isten éltesse sokáig

2011-03-02T15:59:00.000+01:00

Miki fiam, aki itt a kis Kartallal meg Évikével, a feleségével örül az életnek, ma 34 éves.
Isten éltesse őket sokáig!

Krisztina húgom, aki most kezdi a számítógépezést

2011-03-02T13:14:00.001+01:00

Jobb későn, mint soha!

Írországi retrospektív + egy találós rím

2011-02-26T11:37:00.002+01:00

Egy jó hónapja jöttünk meg Írországból, azóta egy kis kiállítás keletkezett a polcomon, könyv az ír szellemekről: kedvenceimről, a bensík (banshee)kről, fenyegető ír nyelvű felirat a dohányzás károsságáról, kártya, a Blarney vár, kis ír történelem, stb.
És akkor egy találós versike. Tessék az utolós sor rímét kiegészíteni!

Sűrű ködből szól a csengő
Lassú processzió halad
Gael rétek széltén, hossziján,
Arany, Macpherson, ..........

Írországi retrospektív

2011-02-12T17:23:00.000+01:00

Még decemberben a Lee folyó partján a dél-írországi Corkban. Zöldelnek a pálmafa-kinézetű yukkák.

Panni már olvas, új e-mail cím

2011-01-30T17:16:00.000+01:00

A hamarosan már három éves Panni unokám már olvas.

Talán már azt is el tudná olvasni, hogy új e-mail címem:

tokai.andras@t-online.hu

"Orpheusz úr"

2011-01-21T08:10:00.000+01:00

Tegnap volt egy éve, hogy Deák Lacit temettük. Kemsei István gyönyörű könyvet állított össze.
Reményi József Tamás okosan és szépen kérdezgette. A hallban Kecskeméti Kálmán fotói mutatták, hogy fogyott el az évtizedek alatt lassan Laci arca, miközben a mai magyar irodalom egyik első vonalbeli költőjévé és mellette- kikerülhetetlenül legendás szerkesztővé eszményesült.
Kecskeméti úr meg fogja bocsátani, ha kiállítása lábjegyzetéül ezt a saját 2009-es fotót is közlöm, ami Laci talán utolsó nyilvános szereplésén készült a Gödör Klubban.

Az Ékesszólás Köve a Blarney Várban

2011-01-16T07:36:00.000+01:00

Hanyatt e kőnek csókot adj,
indul szavad mint áradat.
Budoárokba jutsz be menten,
s képet viselsz a Parlamentben.

Aki a dél-írországi, Cork melletti kis normann várban
jó nagy esőben vállalkozik a képen látható kunsztra,
mint majd kétszáz éve milliónyi ékesszólásra vágyó
látogató: Sir Walter Scott, Edgar Allan Poe, Winston Churchill
vagy újabb időkben Mick Jagger, képes lesz mindarra,

amit Father Prout megjósolt a bátraknak.

Kartal unokámmal újévre koccintunk

2011-01-16T06:57:00.000+01:00

Lám, a nem egész másfél éves Kartal tud már koccintani. Zongorázni is tanul, de leginkább szövegel,
és áll, mint a cövek.

Ír retrospektív: Az Amra - reggeli dolgozásom

2011-01-16T05:39:00.082+01:00

Reggelenként a fordításommal foglalkozom. Leginkább egy

rádiójátékra hasonlít, amiben vak emberek nagy zajjal

ordítoznak. Egy vak  költő: Dallán Forgaill dicséri

Szt. Kolumbát, aki meg azért nem  lát, mert - homéroszi

ötlet! - bekötött szemmel járkál Írországban, ahová

igazságot tenni jött vissza, de mivel haraggal ment el,

akkor megesküdött,  hogy többé látni se fogja ennek az

országnak a népét.

A címe Amra Coluim Cille, azaz

 Templomos Kolumba Fölmagasztalása.

Colum Cille (vigyázat, Írországban vagy harminc Szt. Columot

tartanak számon, s a katolikus lexikonok is fölsorolanak

legalább még egy Szt. Kolumbánt is, aki egészen az olaszországi

Bobbióig jutott.) A mi Kolumbánk a szent Iona sziget-

kolostor első apátja.

Ezen a Skócia és Írország közt fekvő, Belső-Hebridákon

található parányi szigeten maga Kolumba alapítja az apátságot,

mely az akkoriban még egy népnek tekintett írek és skótok

( plusz welsziek), közös nevükün gaelek katolicizmusának

irányító szent helye, brit/skót királyok, mint Shakespeare

Lear királyának, temetkezési helye, püspökségek fölött áll.

Kolumbáról bővebben pl. a katolikus Szentek lexikonában

olvashatni SZENT KOLUMBA bencés apát címen:

    http://www.katolikus.hu/szentek/0609-359.html

Itt csak egy röid részlet: 563-ban Kolumba Skóciába vándorolt.

Tizenkét társával együtt átszelte az ír tengert egy vékony,

állatbőrrel bevont favázból álló, könnyű csónakon, amilyent

máig is használnak az ír halászok, és kikötött Iona szikla

szigetén amelyet törzsének vele rokon fejedelme lakóhelyéül

engedett át neki. Ott azután fatemplomot, közös helyiséget

és minden szerzetes számára kunyhót emeltek. Ionáról kiindulva

kezdte el társaival együtt a missziós munkát a Skótfelföld

lakói között.Mint Írországban, itt is sikerült az uralkodókat

megnyernie a kereszténység számára;a pogányságból való

átmenet ezért itt is a nemzeti hagyományokkal való gyökeres

szakítás és vérontás nélkül valósult meg. A népi és nyelvi

rokonság megkönnyítette a munkát. Kolumba szabályos

időközökben visszatért Írországba, amelyet missziós

tevékenysége alapjának tekintett; Skócia felvirágzó egyházi

életében való részvételével el?mozdította a kelta egyházak

közti kapcsolatot. A kereszténység Észak-Skóciából eljutott

a szigetország szívébe. Szerteágazó skóciai és írországi tevé-

kenységéhez Kolumba a belső erőt Iona szigeti magányából

merítette. Úgy hírlett róla, hogy egyetlen órát sem töltött

el ott imádság, tanulás vagy tudományos munka nélkül. Ionai

életének nagy részét kéziratok másolásának szentelte. Mintegy

300 kéziratot másolt. Elsősorban az ő példájának

tulajdonították, hogy a könyvmásolás Európaszerte, s különösen

az ír befolyás alatt álló kolostorok rendjében olyan

szilárd helyet foglalt el. Az íreknek köszönhető, hogy a

kéziratok a műalkotások fontos tanúságaivá váltak. Az ír

könyvfestés (illumináció) technikájának olyan mester-

műveit, mint az úgynevezett Cathachot és a Durrowi könyvet

Kolumba nevével hozzák kapcsolatba.

Kolumba haláláról az a hagyomány, hogy egy vasárnap, a reggeli

órákban halt meg. Amikor egy szombat este érezte, hogy

közeledik a vég, a számára olyan meghitt Ószövetség

szelleméből szólott: ,,A szombat a pihenés napja;

számomra életem utolsó napja lesz.'' Fogyó erejével fel

kapaszkodott egy kis magaslatra, ahonnan áttekinthette

közösségének a szigeten szétszórt kunyhóit. Felemelte a

kezét, hogy még egyszer megáldja kolostorát. Utána a rá

jellemző kötelességtudással visszatért munkájához, a

zsoltárkönyv másolásához. Amikor a 34. zsoltár tizenegyedik

versében ezekhez a szavakhoz ért: ,akik az Urat keresik,

nem szűkölködnek', letette kezéből az íróeszközt, és így

szólt: ,,Itt most abba kell hagynom. Baithene folytassa majd!

A következ? vers: ,,Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr

félelmére tanítalak titeket'' - az utóda számára szóló

hagyaték volt. Még részt vett az esti istentiszteleten.

Azután az ágyára ült, egy csupasz sziklalapra, összehívta

a testvéreket, és intette őket, hogy szeressék egymást.

Amikor felhangzott az éjféli harangszó, a hetvenhat éves

szerzetes a többieket megelőzve a templomba sietett.

Ott összeesett. A gyertyákat még nem gyújtották meg, de

a teret mennyei fény töltötte be, amikor a szent, fejét

famulusának, Diormitnak az ölébe hajtva, még egyszer

megáldotta a testvéreket, majd meghalt. " -idáig a lexikon.

 Ebből az Ionából tér haza, a mai Észak-Írországba, Druim

Cettába Kolumba, maga is királyi sarj.  Írországban ki nem? -

hisz kéttucatnyi kisebb-nagyobb királyság műküdik még Oroszlán

szívű Richárd idején is, aki öccsét, Jánost delegálja ír

birtokai királyául, s akinek Limerickben, az egykori viking

erősségben áll Fekete Vára. Columba idejében még nem indultak meg

a vikingek: az írek egymást öldösték, egymás marhacsordáit

rabolgatták, ahogy ma mondanánk: „lokális háborúikban”.

Egy-egy helyi királynak, mint Aed-nek, Druim Cetta

uralkodójának nem csak marhái voltak ezerszám, de finnijei

vagy ollavjai, azaz az általunk jobban ismert velszi

szóval: bárdjai is, tucatszám, egészen különleges kiváltságokkal.

Egy-egy ard-olláv: fő-énekes akár harminc 'beosztott' kisebb

költő kíséretében,hangos csengettyűszóval utazgatott, s ruháján,

királyi kiváltságként hatféle színnel is páváskodhatott.

Kolumba idejének ard-ollávja a sok tanulástól megvakult

'Dallán" (vakocska) Forgaill, aki jelen van a druim cettai

'csúcstalálkozón', ahol Kolumba igazságot oszt királyok

és költők közt, túszt szabadít, gonosz királynét daruvá változtat,

s egyéb csodákat cselekszik, egyszóval Forgaill már itt

belekezd a magasztaló ének, az Amra írásába, ám Kolumba

megparancsolja, hogy csak halála után fejezheti

be. A Kolumbával szinte egyidős Dallán Forgaill már csak

azon aggódik, hogy ő maga valahogy túlélje Kolumbát...

Végül egy évvel túléli, megírja. Így kezdődik az Amra:

 Dallán Forgaill: A Templomos Kolumba Fölmagasztalása

                     Mottó (egy későbbi szerzetesi glosszából:)

                        Csak kántáld el naponta

                        a mély-értelmü Amrát,

                        és elnyered Columtól

                        a Mennyek Birodalmát.

  Bevezetó fohász:

 (Dia, Dia, dorrogus...)

  Urunk, Urunk, malasztunk,

 szined elé hadd fussunk

 mint harci szekér.

  Úr a mennyben, ne hagyj engem

 ennyi jajgatás között

 el ne vesszek én.

  Tűzcsóvából, hol könny lángol,

 égő rontás parazsából

 engem kivegyél!

  Igaz Isten, tégy jelet

 felhók mögül nyújtsd kezed

 testem-lelkemért!

  Capitulus I.

(Mert e bevezető fohászon kívül - akár a Tízparancsolat -

tíz fejezetből áll az Amra)

De annuntiatione obitus Colum Cilli … Mely tudatja Kolumba

 halálhírét, minden írek és scotusok hatalmas fájdalmát

 és minden teremtett dolgok bánatát Kolumba vesztén

(Ni di(s) sceoil  duae Neill)

  Nem kósza hír jő Neill felől,

 Nem egy mező rí,

 mind rívall.

 Nagy moraj!

        A háttérből: (hogy maradjunk a rádiójátékos forgató

könyv-formánál)a glossza-író, buzgó szerzetes a gyászos

jajgatásra egy másik bárd dalát idézi, szómagyarázatul:

                   Asszony - neve is titok -

                   Ionán följajgatott.

                   Parittyából durva kő:

                   Jajja úgy süvít elő.

--------

Megjegyzés: A címben a "dolgozásom" - Kazinczy szép szava. A fotón írországi

olvasmányom: egyik mesteremnek, Vas Istvánnak angol nyelvű verseskönyve, amit

végül nem sikerült odaadnom ír költőismerősömnek, mert nem találtam meg

Kinsale-ben, pedig ott készült YouTube-os interjúja nyomán levélben kerestem.

Aki kiváncsi, írja be a YouTube-ba: Desmond O'Grady. Jó költő, sok Kavafiszt

is fordított. No nem is baj végül. Szép kincsem, ez az 1989-es Corvina-

kiadvány megmaradt. Sajnos ugyanúgy nem sikerült a dublini Joyce-házba

bevinnem Székely Ákos egyik oda szánt gyönyörű szombathelyi BLOOM

-kiadványát. Ez se baj: megmaradt ez is nekem. Székely Ákos pedig most írja,

hogy kapott tőle régebben a Joyce-ház a Bloomokból, ki is vannak állítva.

Így akkor elmaradt adósságok nélkül indulhat az új év.

Ír retrospektív: Old Head, Bonney Anne kalóznő kikötője

2011-01-14T19:53:00.000+01:00

Itt, ebben a dél-írországi, munsteri (ejtsd: monszter, mint a szörnyeteg) kis világvégi kikötőben született a híres XVII. századi kalóznő, Bonney vagy Boney Anne, ahogy magyarul tréfásan nevezhetnénk: Csínom Panka. Lehet, hogy a Prickled Door, azaz Pöttyös Ajtó nevű fogadó sarokszobájának ablakában ez a furcsa figura az ő szobra lehet?
Ha kalózkodás nem is, csempészkedés még lehet errefelé, mert a tábla felhívás: Aki drogcsempészt észlel: jelentse a bizalmas telefonszámon.

Ha pedig az árulkodásért a vízbe löknének, itt a mentőöv: Cork megye tulajdona.

Gréti unokánk 19 éves

2011-01-14T17:43:00.000+01:00

Minden külön értesítés helyett.

Megjöttünk Írországból

2011-01-13T09:43:00.000+01:00

Boldog új évet kívánva indítottam ezt a teherautónyi Guiness sört - remélem, nem csak üres hordók - összes sörkedvelő rokonunknak és barátainknak még Dublinból.
Ez a másik kép meg: mégiscsak hajónaplóként kezdtem majd két éve ezt a blogot: sólyán áll a hajóm a cobhi kikötóben, amit egykor, Victoria királynő látogatásakor Qeenslandnek neveztek el, de az ír függetlenedés után megint visszakapta régi ír nevét. Azt mondják, ez a világ második legnagyobb természetes kikötője. Melyik lehet az első legnagyobb?

Egyszer fent - egyszer lent

2010-12-06T09:17:00.001+01:00

A pesti Sashalomról a corki Eagle Valleybe, a Sas Völgyébe jutottunk. Egyszer fent, egyszer lent, mint az ír gazdaság. A néhány évvel ezelotti Kelta Tigrist elérte a recesszio. A hazai termékeken azonban nincsen áfa, így a marhahús például még mindig olcsó. EKKORA steaket kaptam. Maradt belole másnapra is.
A zsúfolt templomban a pap az optimizmusról prédikál, s erre kisut a nap is. Virágzik az ír pálma, ami talán egyfajta yukka, ami bírja Hibernia szokatlan hidegét.

Írországi napló

2010-12-04T12:38:00.001+01:00

Azt hittúk, majd jó langyos Karácsonyunk lesz az írországi Corkban. Püff neki! Beütött a Big Freeze; tiszta Szibéria. Azt írja a Cork Independent, hogy 47 éve nem volt ilyen hideg. A képeken, sorban én meg Réka alvómacija, az Irish Sparkling nevü ír nemzeti ital, Flóra a szibériai újsággal, háttérben sajnos egy kuka, azon a házszám, lent meg ismét Flóra Felícia lányával meg Rékával és Márkkal. Laci az apuka keményen dolgozik, a harmadik gyerek, Richard már kamasz, és érthetö modon gyüloli, ha fotózzák.

Darci unokám ma lett 13 éves

2010-11-24T06:08:00.000+01:00

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, TOKAI DÁNIEL MARCELL!
Biztos jobb képeket csinálsz, mint a béna nagyapád. Jobban megy neked
a kung-fu is. Csak azt a halálfejet tudnám feledni a piros szemével...

Besüt a téli nap a polcra

2010-11-24T04:52:00.001+01:00

Zsiga bácsi 97 éves lett

2010-11-23T03:59:00.001+01:00

Zsiga bácsi a napokban 97 éves lett. Ezekről a mindent túlélő, életvidám öregurakról szól alábbi versem is, Aranykor, Ezüstkor, Vackor c. 2006-os verseskönyvemben:

http://mek.oszk.hu/02900/02975/

Feri bácsinak volt igaza

Feri bácsinak volt igaza.

Feri bácsinak,

aki gyerekként sántán futballozott.

Aki fiatalemberként összetört

repülőgépet vásárolt, megjavította,

s amikor a Szenyegető térdig érő vizében landolt,

(wasserolt), megriadt libákat és

kacsákat hessegetve,

nevetve sántikált ki a partra.

Feri bácsinak,

akinek nem lehetett gyereke,

pedig négyszer is megnősült, így

ötödszörre egy sokgyerekes, özvegy

cigányasszonyt választott feleségül.

Feri bácsinak, akit

történelmi fordulók következtében

elküldtek főmérnöki állásából

valamelyik főcsatorna építésétől;

Feri bácsinak, aki ezután

még többet káromkodott,

még többet hadonászott

botjával, később mankóival,

de hogy a „ szakmában maradjon”,

éjjeliőri állást vállalt

a kisvárosi víztoronynál.

Feri bácsinak, aki

se fölülni, se leszállni nem tudott

egyedül a kerékpárról, de aki mégis

mindig biciklin indult munkába.

Rebi asszony, vagy valamelyik

fogadott gyerek segített fölülni. Meglökték,

s ő vígan karikázott keresztül a városon,

messziről csöngetve, kiabálva:

-„Vigyázat, hát nem látják, én

nem tudok megállni?!”

Erzsébet-napra

2010-11-19T07:59:00.001+01:00

AZ OSZTÁS SZTÉLÉJE

(Ideiglenes emlékművek c. kötetemből)

SZÉP VOLT BÖZSI NÉNÉM IFJÚKORÁBAN
ÉS MÁR ÖRÖKRE SZÉP MARAD BÖZSI
ASSZONYRÓL NAGYOBB DICSÉRET NINCSEN
HA VOLNA MÉGIS AZ IS CSAK RÁ VONATKOZIK
BÖZSIRE,

KI SZOPTATOTT HA ÉHES LÁNYAI BETELTEK
ÉS MEGMARADTAM ÉS MINDEN MÁS OSZTÁST KEVESLEK

Keringő Pestszentimrén

2010-11-16T13:11:00.000+01:00

Mentetek-e már az M0-áson Árpádföldről Pestszentimrére? Látni a repülőtereket, látni és hallani! az alacsonyan elhúzó óriásgépeket, mint - szerencsére vagy sajnos - halottak napja környékén a rákoskeresztúri temetőből is. Van, akinek, mint a szalagavatós Zita unokánknak és Boti öccsének ez az első igazi bálja, van akinek talán ez az utolsó keringője...

A Pannon Tükör 15 éves. Akinek halálhírét költik...

2010-11-05T06:45:00.044+01:00

15 éves a Pannon Tükör. Kelemen Gyula énekmondó Utassy és Pék Pál, majd a lendvai Bence Lajos megzenésített verseivel köszönti az egybegyűltet. Péntek Imre főszerkesztő, akivel vagy 20 éve találkoztam személyesen, elmeséli, hogy a '90-es évek elején halálhíremet hallotta, aztán mégis örömmel látta írásaimat (sőt maga is közölte, akkor még a fehérvári Argus főszerkesztőjeként a Búcsú a költészettől címűt.) Azt mondják, akinek életében halálhírét költik - hosszú életű lesz. A képen a lap zenei szerkesztője, Király László, a fiatal, bölcs főszerk.h., Szemes Péter és a háttérben Péntek.A következő képen Péntek Imre, az est házigazdája Turczi István, és Vasy Géza, az Írószövetség elnöke, merthogy a Bajza utcában vagyunk. Az est végén Péntekkel az egykori halálhírről meg arról beszélgetünk, hogy lapjuk, ahogy Turczi mondta, tényleg a "legszebb magyar folyóirat", majdnem olyan szép, mint az egykor Deák László által kiadott Balkon, valamint szóba kerül Írország, ahol lehet, hogy nemsokára meglátogathatom a Pannon Tükör ott élő főmunkatársát, Kabdebó Tamást. Legvégül, már a lépcsőházban cigarettázva Győri Lacival Németh G. Béláról, az Egyetemi Könyvtárról meg a Veres Pálné utcai Grinzingi Borozóról beszélgetünk, ahol ugyancsak nagyon régen egyszer együtt ültünk négyesben Deákkal meg Parancs Jánossal, akiknek halálhíre immár sajnos régóta igaz.

És akkor álljon itt egy pannóniai vers tisztelgésül:

/Melocco zsámbéki fügefái/

Fügét kőfal tövébe plántálj,

az visszaveri majd rá a hőt.

Télire takard papirosba

a visszahajtott, zsenge füge-tőt.

Öt ujja van a fügefalevélnek,

Öt ujja az emberi kéznek.

Öt útja minden indulásnak.

Egy útja csak a visszaérkezésnek.

Tenger-melléki Zsámbék

tenger rég-járta tájon!

Mondjunk ki újra mindent,

s aminek fájni kell, hadd fájjon!

De ami édes, legyen édes,

és ritkaságától édes százszor.

Örömünk ne pecséttel engedélyes,

de szabad legyen, mint szellőn a virágpor.

Pannóniában lakva,

követ, rímet faragva,

az lesz, Miklós, ajándék,

ha túljut egy-egy szándék

a füge-mutatáson.

Részlet Mediterráneum c. versemből, az Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetből.
http://mek.oszk.hu/02900/02975/

Matyi fiam 39 éves, Darci is nemsokára 13

2010-11-03T07:40:00.005+01:00

Mátyás fiam, groteszk módon halottak napján született, mint Éva mostanában valami csillagászati öröknaptárból kiderítette, holdtöltekor. Az első képen még derűsen élvezi az ünneplést -szokás szerint diplomata-pudding -

- , a másikon azonban, vagy az öregedés ellen tiltakozik, vagy talán Darcit utánozva ő is kung-fuzni kezd.

SZÉP LÁTVÁNY, no comment

2010-10-30T07:22:00.000+02:00

Rút látvány

2010-10-30T07:20:00.001+02:00

LEHULLT A LOMB A SZARKAFÉSZKEK
A FÁK CSÚCSÁN RÚT SZARKOFÁGOK

Október vége

2010-10-28T16:44:00.004+02:00

Jönnek az őszi nagy fagyok.

Temettünk jóbarátokat.

Én még a föld fölött vagyok,

ahol a nap süt és ahol

ki nem vétkezett, az is lakol,

és térdig ér a vörös iszap.

A Simor ( ma Vajda Péter) utcai sarokterasz, ahonnan hallatszott a Rádiónál kezdődő lövöldözés

2010-10-23T06:43:00.001+02:00

"Ragyogás" c., egyelőre kéziratban levő novellámból:

..."

Ez a sarokterasz, ahol a háború alatt, nem is oly rég, még csak tíz-tizenegy éve, előbb német, aztán orosz géppuskafészek települt, stratégiai pont volt: egyaránt végig lehetett belőle látni visszafelé a Simor utcán a város felé, és persze minden fáradság nélkül nyílt a kilátás a Ganz gyárra, mögötte a Dohánygyárra, ahol a görög menekültek laknak. Jobbra messzebb a Népliget, rögtön a Villám utca másik oldalán a focipálya, ahová később majd a tanműhely épül, mögötte a Könyves Kálmán körút, ahol már két éve jár a 75-ös troli, amit Sztálin születésnapjára emlékezve számoztak így, ugyanúgy, ahogy korábban a városligeti 70-est. Nem látszik ugyan, mert a hosszadalmas felirat a Liget felé néz, hogy a 75-ösön utazó dolgozók a Vajda Péter utcától majdnem egészen a Kőbányai útig jól olvashassák a szocreál graffiti Guiness-rekord hosszúságú eredményét:

ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK AZ ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG! A sarló-kalapácsos orosz, meg a búzakoszorús, ötágú csillagos magyar címerből összeeszkábált otromba kettős emblémával a felirat elején és végén.

A Jófiú, vállát a gömbölyű műkőoszlopnak dörzsölve könyököl a helyenként még háborús repesz-szilánkoktól sebzett vaskorláton, és figyel. Először mintha a Ganz, a József-városi pályaudvar szélesen terpeszkedő sínpárai, a Kerepesi úti templom mögött fölsejlő Népstadion felől – ahonnan meccsek alkalmával idehallatszik a tízezrek zúgása – hallaná: puskaropogás, de aztán észleli, hogy inkább a Baross utca vagy a Kálvin tér felől származik a zaj.

– Lehet, hogy lövöldöznek a városban? – szalad be. A sarokszoba üres, szalad tovább Bözsi szobáján keresztül Kicsi és az Ikrek szobájába, és választ ugyan közvetlenül nem kap kérdésére, de megérti, hogy ott is épp a lövöldözést tárgyalják, átjött a másik saroklakásból Batlay néni: – Kitört a forradalom! Lőnek a Rádiónál.

A dologban az a különös, hogy Kicsi szobájában a falra szerelt vezetékes rádió, aminek három állása van: a Kossuth adó, a Petőfi, meg a csönd, nyugodtan szól, nem beszél a lövöldözésről. Nemsokára Batlay néni vezérletével mindannyian kijönnek a teraszra: Anyu, a Kicsi, az Ikrek, hamarosan befut Vica nagynénje is. Bözsi szokás szerint későig dolgozik, Károly meg szokás szerint „valahol megin’ biztos piál a haverjaival”. A pékéknek, akik a cselédszobát bérlik, nem szabad tovább jönniük a konyhánál.

Már sötétedik. Nem látják jól, csak hallják, hogy lent jópáran állnak a kapu körül, csak izgatott beszélgetésük foszlányai hallatszanak föl, aztán hirtelen a kiabálás:

– Hisz ez a Máté! Odanézzetek, a marha Fiers megjött a forradalomból!

A zaj elül, majd pár perc múlva Máté a fölöttük levő, negyedik emeleti sarokteraszról orruk elé lógatja a hatalmas piros-fehér-zöld zászlót, aminek a közepéből a kommunista címert kivágták/kiégették?- ahogy majd 50 év múlva egyik-másik dokumentumfilmen látszik is - és ez ott lobog a Jófiú orra előtt mind a tíz napon keresztül, és csak november 4-én hajnalban kerül sor a zászlóbevonásra, amikor a Könyves Kálmán körútról érkezve bekanyarodnak a Ligetbe, és beássák magukat a piszkosszürke ruszki tankok, és elkezdik bombázni a Ház fölött eldübörgő lövedékekkel a Bungin, az Üllői út és a Körút kereszteződésénél a Kilián-laktanyát." ...

Pannival a Szabó Ervin gyerekkönyvtárában

2010-10-20T21:06:00.001+02:00

Márta lányomnak valami elintézni valója volt a Kálvin tér környékén, így mi vigyáztunk addig Pannira, illetve ahogy én hívom: Panka unokámra a központi Szabó Ervin Könyvtár pompásan felszerelt gyerek-részlegében. Itt van játszóhely is, nagy puha építőkockákkal, játékállatokkal, apró babakocsikkal, mindenfélével, és természetesen rengeteg gyerekkönyv, mindenféle nyelveken! Panninak egy angol macis könyv tetszett, és a kis baba-talicskában is egy fehér mackót tologatott. Nem egész két és fél éves korára Panka tökéletesen beszél, ragoz, múlt időbe tesz, hosszú, bonyolult kérdéseket tesz fel, de legfőképpen fölülmúlhatatlanul aranyos.

Tóth Sándor osztálytársunk temetése

2010-10-16T10:24:00.005+02:00

Tegnap volt Tóth Sanyi temetése a Rezső téri templomban. Sanyiról május 28-29.-én majd augusztus 3-án is készült fényképes blogbejegyzés. Templomban ugye nem nagyon illik fényképezni, ezért se Sanyi családjáról, se néhány további, ugyancsak megjelent osztálytársról nem készült fénykép. A fölső képen balról-jobbra: Révhegyi, Menyhárt, Nagy László, Ökrös, Gróz, Billibók, Szalkai, Tokai. Ott voltak még: Moldoványi Artúr és Kauzál András.
A gyászmisét is volt Vajda Péter utcai iskolatársunk, Sanyi egykori ministráns-társa, Spányi Antal székesfehérvári püspök tartotta. Köszönjük szép megemlékezését. Én vigasztalást kérve elmondtam Lassú, rejtelmes c. versemet:

Ahogy egy pászma elvonul

a gádortól a gesztenyékig,

súrlón simító fínom ujjak

a dolgok hámját megbecézik.

És mintha tényleg tetszene neki,

amit hat nap alatt teremtett:

az összes rücsök a betonjárdán

egyenként ragyog és színeket rezegtet.

Valami földöntúli fény van itt,

az rezgeti néma csendben, és simítja

az út lazán terített színes kavicsait.

Ezen a hosszú, fényes úton járjál!

Aztán a ritkás diófalombok

közt gyere beljebb a lugasba,

gyere csak beljebb, ritkán vagy itt,

és vigasztalj, hisz van hatalmad arra.

Dugovics bábfigura a Civilegyesület Nagysimonyiért honlapon

2010-10-14T08:25:00.000+02:00

Továbbá tetszik ez is. Hálistennek, Dugovics Titusz emléke eleven, ha létezett, ha nem

Egyszerűen csak mert tetszik a Bly Worx plakátja

2010-10-12T05:49:00.000+02:00

Őszi fotóetüd

2010-10-08T08:45:00.001+02:00

Kanyó Feri tegnapi fotókiállításától? - kedvet kaptam a hideg őszi reggelen fényképezni.
Eszembe jut egy József Attila parafrázis Parti Nagy Lajos gonosz modorában:
"s szívében néha elidőz
a tigris meg a szelid ősz." :)

Hangraforgó, Aradi névsoroló

2010-10-06T07:14:00.001+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=vY-DGGX8S0MA Hangraforgó Együttes Aradi névsorolója került szemem (és fülem) elé a napokban, és eszembe jutott róla saját régi, Poetry c. versem, melynek ezek az utolsó sorai:

Meg aztán ma épp október 6-dika van. Ezért – hisz mint tudjuk, fontos nevek elsorolásánál ősibb, szebb és fájdalmasabb Poetry nincsen: KISS, SCHWEIDEL, LÁZÁR, DESSEWFFY, PÖLTENBERG, TÖRÖK, LAHNER, KNÉZICH, NAGY-SÁNDOR, LEININGEN-WESTERBURG, AULICH, DAMJANICH, VÉCSEY.

Tokai András netnaplója

Itt a Farsang. Darci unokám keringőzik, Panni balettozni tanul

Nem tudjuk végét, kezdetét

Az első idei hóvirág

Két legkisebb unokám meg a legnagyobb fiam

Boldog Új Évet mindenkinek!

Újévi érzékcsalódás

Titusz napja van (részlet készülő: Titusz, a Jófiú - egy megíratlan regény regénye c. prózámból)

Írásaim Garamszegi Titusz blogjában

Régóta ( túl rég óta) íródó Titusz-regényem mottója

Költők Karácsonya. Vigasztalás és reconciliation

Adventi reggel, napsütés

Haiku-verseny

Lenn a földön, fönn a magasban

Vaku nuku

20 éves a Lucidus Kiadó és a Kisebbségkutatás folyóirat

Matya+Matyi+én

Matyi fiam 40 éves

Krakkói emléktábla

Kimenési tilalom

Panni már óvodás

Dió a vödörbe, napfény a kannába

Október 6.

Októberi paradoxon

Szüret.../Hatalmas volt a nyár

Kaló Hegedűs Elemér 80.- osztálytalálkozó

Megkettyent a nagyfater - digitális regényemet média-szakos diplomamunkának ajánlom

Kartal unokám kétéves. Vivien meg két hónapos

Valaha Duna-meder volt a kertünk?

Nincs muskátli tövis nélkül

Mi csak virtuálisan utaztunk ezen a nyáron

Újraolvasni a klasszikusokat

SZÉTÍRÁSOK X.

Hány is az óra?

MASPERO -Vannak, akiket még 100 évek múlva is érdemes olvasni

Dohányozzunk vagy sem?

A nándorfehérvári csata évfordulóját és a déliharangszót Dugovics említése nélkül ünnepeljük.

Új unoka -kis tesó, Nagy Tesó

Tituszom és Amrám szövetének összefonása

még egy tartozás törlesztése.

Szétírások VIII

Ami a könyhétre NEM jelent meg

Írországi retrospektív

egy "kódexlap"

Boldog idők! - az Amra keletkezésének legendája

Húsvét után

Egy műfordító töprengései (II)

Én meg tegnap, kicsit ugyan megkésve, Panni unokámat köszöntöttem az ő 3. születésnapján

Köszönet mindenkinek, aki köszöntött a születésnapomon.

Ha május van, álljon itt egy májusi vers Birtalan Ferenctől

Ismét, sokadszor: Költészet és próza. Asszus! és Ó, az a...

Ma reggeli kis megjegyzésem a Faßbuchon a Parnasszus folyóirat új honlapjához::Tokai AndrásAsszus! A lap címéből csak ennyit láttam B.D.K. blogjában, ahol rátaláltam.

Ha nem költészeti, hanem próza-folyóirat lenne, talán csak ennyi volna a cím? : Óz, a...

Vagy ragozzam még tovább? Ó, az a!...

Kubai szivart szagolgat majd elindul a Kékszalagon

Húsvéti színes buburékok

Árnyékok és férnyékek

Egy műfordító töprengései. Egy Gogol- (Devecseriné Guthi Erzsébet)-mondat megtámasztása.

Virágvasárnap és barkaszentelés Szentmihályon

Április

Közelítés. Rajzom a '80-as évek végéről

Blogom eredetileg hajónaplónak indult. Eszembe jut egy legendás hajós

Régen így tisztelegtem nagy költők előtt

Vissza az Amrához

Körtészet-napi kollázs

Verseket ígértem. Itt egy régi, talált versem

Szélesvászon

Egy régi mappa: 2008 március 1.

Versek a blogomban

Éljen Zita, aki 18 éves

Talpra, magyar!

Farsang

Miki fiam 34 éves. Isten éltesse sokáig

Krisztina húgom, aki most kezdi a számítógépezést

Írországi retrospektív + egy találós rím

Írországi retrospektív

Panni már olvas, új e-mail cím

"Orpheusz úr"

Az Ékesszólás Köve a Blarney Várban

Kartal unokámmal újévre koccintunk

Ma reggeli kis megjegyzésem a Faßbuchon a Parnasszus folyóirat új honlapjához:
:
Tokai András
Asszus! A lap címéből csak ennyit láttam B.D.K. blogjában, ahol rátaláltam.