Írországi retrospektív

Buszon suhanunk a Liffey partján. még valamikor januárban

egy "kódexlap"

béna kis rajzom Dalriata királyságról, melynek, mint látszik: nagyobb része víz. Fönt az igazi térkép, az alsó hevenyészett vázlatomon Daliata satírozva.

Boldog idők! - az Amra keletkezésének legendája

Boldog idők! 

Egy-egy kora-középkori kelta királynak,

 mint Aed-nek, Dalriada uralkodójának 

nem csak marhái voltak ezerszám, de ollamhjai

 (ejtsd: olláv) és finnijei, azaz az általunk jobban

 ismert velszi szóval: bárdjai is, tucatszám, 

egészen különleges kiváltságokkal.

Egy-egy ard-olláv: fő-énekes akár harminc 'beosztott' 

kisebb költő, finni kíséretében, hangos csengettyűszóval

 utazgatott, s ruháján, királyi kiváltságként hatféle 

színnel is páváskodhatott.

Kolumba idejének ard-ollámhja a sok tanulástól megvakult

 „Dallán" (vakocska) Forgaill, aki jelen van a druim

 cettai 'csúcstalálkozón'. A hagyomány őt tekinti az Amra

 szerzőjének,bár valószínűbb, hogy a szöveg nagyobb 

része csak évszázadokkal később,a IX. században

 keletkezett, s legkorábbi fennmaradt írott változata

 „csak” a XII. századból datálódik.

Prof. Robert Atkinson, az 1898-ban, Londonban 

megjelent The Irish Liber Hymnorum c. könyvében

 így foglalja össze az Amra Coluim Chille keletkezése körül

 az évszázadok során kiburjánzott legendák velejét: 

„Az úr 575. évében Ainmere fia, Aed, Írország 

(valójában csak Dal Riada*) királya nagygyűlésre hívta össze 

Druim Cettába**  országának hercegeit, a törzsek fejeit és a 

főbb egyházi vezetőket, elsősorban azzal a céllal,hogy 

közösen utasítsák rendre az immár tűrhetetlen túlkapásokra

 vetemedett bárdokat és elszaporodott kísérőiket. 

Aidan mac Gabrain, Argyll *** királya ugyancsak megjelent

 a gyűlésen, ő azonban azzal a szándékkal, hogy dűlőre vigye

 országának Dal Riadától való függetlenségét. Ez alkalommal

 maga Szt. Kolumba is hazautazott Írországba, méghozzá

 három elhatározással. Védelmébe kívánta venni a bárdokat, 

békét akart szerezni szülőhazája és választott hazája közt,

 továbbá ki akarta szabadítani Scandlánt, Ossoria**** hercegét,

 akit Aed király régóta fogságban tartott magánál. Kolumba

 mindhárom szándékát siker koronázta. Hálából azért, amit 

a bárdokért tett, Dallán mac Forgaill, Írország akkori ard-ollamhja

 szerezte Kolumba tiszteletére a dicsőítő éneket, amely az

 Amra Coluim Chille, azaz Templomos Kolumba fölmagasztalása

 címen ismeretes.”

-------------

*Dál Riada : kelta (ír/skót) királyság a mai Észak-Írország keleti,

 Skócia nyugati részén, és a közéjük, illetve

 kissé északabbra eső Hebridákon.

** Druim Cetta: eltűnt település a mai észak-írországi 

Londonderry megyében, Ulster területén. 

Szt. (Templomos) Kolumba is ezen tájon született, 

mindenesetre a közeli Moville kolostorában tanult gyerekkorában.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Moville

*** Argyll : a Skót Felföld nyugati része + Bute szigete

****Ossoria:   Oraige ( a szarvasok földje). Egykori dél-ír 

királyság a mai Waterford kikötőtől északra nyúló sávban.

Húsvét után

Egy firenzei ragasztott grafittót találtam a neten

Egy műfordító töprengései (II)

Fordítom az ó-ír amrát (Templomos Kolumba fölmagasztalását)

Meghal, ki létünk sója volt,

Ki életünk óvója volt.

Ki pásztorunk volt ínségünkben,

Ki szószólónk egy Istenünkben.

Jaj, nem maradt, ki bátorítson,

Ki szánkra szót adjon, ki írjon.

Tay-parti népek mentora!

Itthágy a környék Nagyura,

S leszünk mint hárfa húrtalan,

Leszünk mint templom – pap nekűl.

...

Ezzel a nekűl-lel, ami a sorvégi tiszta láb igénye miatt került, ide máris gondban vagyunk.

Archaizálni kell, hisz a 6.században vagyunk. Szabad-e annyira elrugaszkodnom mai nyelvünktől,hogy egészen a mi Halotti beszédünkig nyúljak vissza, és az utolsó két sor így legyen:

Vogymuk, mint hárfa húrtalan,

vogymuk, mint templom – pap nekűl?

…..

Én meg tegnap, kicsit ugyan megkésve, Panni unokámat köszöntöttem az ő 3. születésnapján

Köszönet mindenkinek, aki köszöntött a születésnapomon.

Bár akkor ők még tán nem is tudták, két nagy ,nyelvjátékos barátommal, Bencze Imrével és Stromajer Jánossal mi már tegnapelőtt előre ittunk a medve bőrére

Ha május van, álljon itt egy májusi vers Birtalan Ferenctől

Sebek májusok



tisztaszobák vérzőszívű Jézusai idejében
amikor hörcsögpofájú törpék őrizték a kerteket
anyám hipermangánt oldott a vizeslavórban
kimosni sebeimet az út előtt

előbb a mesék maradtak el az álmok
földhöz mintázták arcomat a vágyak
összefordult zsíros kenyerekkel
felnőtté dédelgetett a század

nem maradt út vértelen
minden percemnek van halottja
gyöngyös homlokkal ébredőt
ordas csillagok követnek lopva

hogy van-e isten nem tudom
ki léptemet figyelve véd meg
de érkeznek még a májusok
és jönnek új remények 


Birtalan Ferenc: Bérszalagkokárda c. 1985-ös kötetéből