Csintamáni

Ráérek, nincs fordítanivalóm, prózához, új vershez nincs "neszmém", régi paksamétákat nyálazgatok. Mit találtam most, kb. 2002-ből:

Csintamáni

Lenne egy csintamánim, Istenem,
mi télen melegít, nyáron meg hűsít,
hordanám egy vékony láncon keblemen.
Csintamáni, csintamáni...
hiába, nincsen ilyen kincsem, Istenem.

Ha mégis lenne csintamánim, Istenem,
a terekre vinném tenyeremen,
a metrópadokhoz vinném,
a lépcsőzugokba,
a Ferenciek terére a sebes lábúakhoz,
a Lánchíd közepére az ukrán koldusasszonyhoz.

De jaj, megtudnák mind a hajléktalanok,
hogy valakinek van egy ilyen csintamicsodája,
összeverekednének érte,
engem a metró alá löknének miatta,
a nyolcszögletű csodakő meg,
mind az öt kicsapó lángjával együtt
elgurulna és elveszne
a nagy civakodásban.
De jó, hogy még sincs csintamánim, Istenem.

--------------
De tudjátok-e egyáltalán, mi a csintamáni?: "nyolcszögű drágakő, belőle kicsapó ötszögű lángjával.; télen melegít, nyáron hűsít. Ahol megvan, ott nincs sem betegség, sem halál... (Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek)

Mi teszi hát a költészetet akkor?

Mi teszi hát a költészetet?

Hogy a költészet mibe öltözködik,
mit számít?
Nem a ritmus és nem a rím
és nem a strófa
teszi a költeményt,
nem a lisztreszelékes gyúródeszka
és nem a sodrófa
teszi a tésztát,
mint ahogy
nem a mohos tövű,
gombát is termő,
korhadó gyümölcsfa-tönk az oka
a borostyán
bátor,
zöld
és szakadatlan
fölfele-futamodásának sem.

(Félretett kupacban talált régi vers, ami majd bekerül a Hapax legómenába, aminek megjelenése ki tudja, mennyit késik, hisz az Orpheusz Kiadó vezetője, Deák László december 30-án meghalt. Január 20-án, Fábián napján temetjük. Ó, Fabius Cunctator! Mért késleltesz mindig minden fontos dolgot?

Régi barát bukkan föl a hóban

A XIII. kerületbe vittük Panka kisunokámat a szemészhez (rövidlátása nem javult, de nem is romlott). Közben eszembe jutott, hogy a közelben lakik az az egyiptomi barátom, Száber, aki már akkor jó barátom volt, mikor Márta lányom volt ilyen másfél-kétéves forma apróság.
Panna unokám érdeklődött a hintázás és a furcsa Siwa-oázis-béli varázsmondókát hadaró öreg barátom iránt.
Feleségem, Flóra bölcs derűvel tűrte árukapcsolásos Pannis-Száberes havas akciómat.
Ja, és Pannát azért Márta rendesen meg is hintáztatta, majd déli 12-re szépen hazaértünk velük, ahogy tervezve volt.

Titusz napja van

Titusz sztéléje
(Pál apostol)

MERT SZÜKSÉG FEDDHETETLENNEK LENNI,
NEM VAKMERŐNEK, NEM HARAGOSNAK,
NEM RÉSZEGESNEK, NEM VEREKEDŐNEK,
NEM NYERESÉG UNDOKUL KÍVÁNÓJÁNAK.
HANEM GAZDÁLKODÓNAK,
JÓKNAK SZERETŐJÖKNEK,
MÉRTÉKLETESNEK, IGAZNAK,
MAGA TÜRTETŐNEK.

VALÁNK RÉGENTEN MI IS BOLONDOK,
HITETLENEK, TÉVELYGŐK,
KÜLÖNB-KÜLÖNB KÍVÁNSÁGOKNAK ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEKNEK SZOLGÁIK,
GONOSZSÁGBAN ÉS IRIGYSÉGBEN ÉLŐK, GYŰLÖLSÉGESEK ÉS EGYMÁSNAK GYŰLÖLŐI.
DE MINEKUTÁNA….

Tegnap szépen sütött a nap

Mára azonban megjött a megígért szél, jó négy centi hóval; mehetek havat tologatni, mielőtt csúszósra tapossák a járdát a 7 órai nyitáskor a szomszéd kisközértbe igyekvők.

Mik vannak!

http://www.biblio.com/author_biographies/10905559/Andras_Tokai.html

Újévi limerick a hajónaplóba, teliholdkor

Telihold és bíbor ég.
Ez a világ buborék.
Mire elfogy mind az ózon
Én már másfelé hajózom.
Jó szelet hát, és BÚÉK!