Balassa Laci fotóművész barátom meglátta a megviselt állapotban levő
képet anyai nagyszüleimről, és ilyen szépen rendbehozta.
Köszönet, Lacikám. Küldök majd magamról is, kicsit fiatalíts meg engemet is :D
A képen drága anyai nagyanyám, Hertelendy Mariska:
"Kicsink", ahogy mi gyerekek szólítottuk,
no meg nagyapám, Takách Béla honvédszázados, itt még csak két csillaggal, főhadnagyként, kb. 1915-ből.
Magad legyél!
Az Arany- és Nietzsche-tisztelő
Németh G. Béla emlékének ajánlom./
Hordja a felszél az őszi levelet./
Minden lehet még, minden lehet./
Sodródó, elnyúlt felhők alatt/
most kél, most nyugszik a hold meg a nap./
Beszívja a harmat a bodza szagát./
Üzekvő rigóktól zsizseg az ég./
Ezen az egyen túl nincsen esélyed./
Lefojtott tüzedből kifüstöl az élet./
Amit cselekedtél, mind csalafinta/
svunggal suhan vissza, mint az a hinta./
Állj az esőre, hagyd, hogy a szél/
verjen az arcodba vad illatokat./
Szaglássz, mint az állatok, bocsásd ki szagodat,/
s ha úgyis magad vagy,
magad legyél!