A költő önarcképe szemüveges korából

Jár, hátul összekulcsolt kézzel,
kimeresztett pocakkal.
Előtte megy a szemüveg,
utána meg az Angyal. 
---
A fotó Móser Zoltán felvétele, Ideiglenes emlékművek c. kötetem belső borítóján
(Szépirodalmi Kiadó, 1986)

Ilyen zord télben jó emlékezni, hogy volt egyszer nyár is

Itt a Farsang. Darci unokám keringőzik, Panni balettozni tanul

Nem tudjuk végét, kezdetét

Nem tudjuk végét, kezdetét

Magasra metszett, megszedhetetlen cseresznyefa

roskadozik az egyik ablak előtt.

Levele-hullott csörgőfa rázza haszontalan

tokterméseit a másik, jégvirágos ablak előtt.

Nyesett, átültetett hibiszkuszbokor

tavaszra készül a harmadiknál.

Őszi eső csorog

a negyedik ablak üvegén.

Melyik évszak,

melyik ablak

és melyik én?

Cseresznyefa és jégvirág,

és három hosszú hibiszkuszág.

És négy eső és hét nap a hét.

S nem tudjuk végét, kezdetét.

Az első idei hóvirág

Két legkisebb unokám meg a legnagyobb fiam

Két legkisebb unokám: Vivien és Kartal, meg legnagyobb fiacskám, Mátyás.

Boldog Új Évet mindenkinek!

Különleges bor: Amerikából hozta nekem Fodor Zsolt barátom.

Nagy üveg bor, kicsi vízzel. Egészségetekre!

Ámde hol vannak már a tavalyi vagy tavalyelőtti borok, fodrok, abroszok? Legföljebb a tavalyelőtti hólapát és az idei hó...