Aztán vannak irodalmi emlékeim is: Benedek Marcell műfordító-szemináriuma a 60-as évekből, ahol a Vércse utcai házban ott bolyong vécépapírral a lépcsőkorlátot törölgetve Karinthy Gábor, az Aranyketrecet író Benedek István házi-betege.
Emlékek Németh G. Béla, Király István, Czine Mihály óráiról az ELTE magyar-szakán.
Szenczi Miklós és Kéry László az angol tanszékről.
Emlékek Cseres Tiborról. Vas Istvánról, akivel közeli kapcsolatban voltam a 80-as években. Takács Imre költőről, a Kortárs egykori versszerkesztőjéről, akinek - láttam: Nagy László megsímogatta a bongyor ősz fejét.
Kardos G. Györgyről, akivel arabul beszélgettünk sokat az Irinyi utcában a 80-as években nyílt libanoni büfében.
Méliusz Józsefről, akinek ugyanakkortájt pesti /és balatonfüredi/ kalauza voltam - horribile dictu: Aczél György és Tóth Dezső parancsolatára, stb. stb.
Vagy arról, hogy mi volt, milyen volt valójában a KKI, (Kultúrkapcsolatok Intézete), ahol hivatali munkámat kezdtem 1970-től 80-ig, és amit mindenki kis BM-nek gondol, holott fantasztikus kádertemető és parkolóhely volt olyan eszméletlen jó fej alakoknak, mint Dienes Gedeon, "G.", D. Valéria fia, aki a könyvtárat vezette, Huszágh Nándor, Vargas Llosa-fordító, Antall László, a későbbi Európa-főszerkesztő, vagy a szegény most meghalt Néray Kati, és még sokan mások, és ahol én -mert ilyen is volt ott - arabista voltam, kis hazánk és Egyiptom kapcsolatait ápoltam, stb.
Kép: Vas István a Batthyány téren. Zalán Tibor szövege: "Nézd, ott jön Vas István, és nem borul föl a Batthyány tér!" Saját rajzom Pista bátyánk jellegzetes sétamódszeréről: hasára szorított nyakbaakaszthatós szatyorral, ijesztően hátradőlve, pocakját kidugva haladt előre. (Kb 1989-ből, kéziratos Fehér könyvemben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése