Kedves Hivatal Elvtárs! Nyugdíjastalálkozó volt Művmin-esek és KKI-sok részvételével

Nyugdíjas találkozón voltam a Báthori utca 10-ben, bár minisztériumi éveimet a Szalayban, a KKI-sokat pedig a Dorottya utcában húztam le a múlt század '80-as illetve '70-es éveiben.
Azoknak az éveknek a hangulatát próbáltam fölidézni egy Mindenki elvtárs című írásomban. Egy kis részlet:
" Nos jó, mondom, írok szívesen levelet én a Kulturális Minisztériumnak, mondtam Juhász Ernőnek, mert láttam, hogy a gépelés menni fog annyira, mint neki, aki még nálam is kevesebb ujjal pötyögtetett az Optimán. Igaz, az ő Optimája arab betűs volt. Arab betűs gépeléséből a legjellegzetesebbnek a rengeteg egyenes vonal képzése tűnt föl nekem, aminek eredményeképpen gyönyörű, szabályos sorvégekre vágott oldal ereszkedett lassan a szemem elé Juhász velem szemben levő írógépének hengeréről.
Kértem egy mintalevelet, hisz sok mindent tanultunk a Bölcsészkaron, de ahogy gyorsírást vagy írógépelést sem, hivatalos levélfogalmazás sem oktatott nekünk senki.
Juhász erre fölemel az íróasztaláról egy papírlapot, átnyújtja: – Írjon például ilyesmit, csak a nevet és időpontot kell benne megváltoztatni, és jó lesz.
A kezembe kapott levél pedig így kezdődött:

„Kedves Hivatal Elvtárs!”

Nos, ez volt az a pillantat, amikor a Jófiú, a legkisebb elismerésért mindenre kapható, érzékeny lélek, aki voltam, hirtelen mégis azt kezdte gondolni, hogy ennyit talán mégsem ér a kairói lektorság. Meghökkenését látva, a tiszakécskei arabista – mert Juhász Ernő odavalósi volt – /Isten éltessen, Ernő, írom ide e fogalmazás közben 2008. január 12-én, Ernő napján/ aztán hirtelen mégis megnyugtatta: a Kulturális Minisztérium. nemzetközi osztályának vezetőjét becsületes nevén így hívják, mint fönt a címzésben tényleg látszik is: Dr. Hivatal Ervin.
Később természetesen személyesen is megismertem ezt a Hivatalelvtársat. Egyike volt ez a kicsi, sűrű drót-fekete hajú, busa szemöldökű, gyors mozgású és raccsolós emberke a franciaországi emigrációban született magyaroknak, akiket hazatérésük után vagy letartóztattak, kinyírtak, tönkretettek, vagy ha túlélték valahogy ezeket az opciókat, a kissé már konszolidáltabb időkben nemzetközi posztokra tettek a nyelvtudásban olyannyira visszamaradt Kádár-kori Magyarországon."
A képen Ms Viragati, azaz Dr. Gáthy Vera indológus, Vidalati bég, azaz Dr. Vida László háromszoros kairói magyar kulturális tanácsos és Péter Györgyné, Edit, a titkárnők gyöngye, többek közt Kairóban, a följebb fölidézett Juhász Ernő kulturális tanácsossága idején.
(folyt. és további képek köv!)