Mese a japán fegyverletétel hírének örömében elfelejtett Durexről
Járkálnak köztünk ma is még sokan, akiknek orosz ( vagy tatár vagy kirgiz, vagy csecsen vagy azerbajdzsáni) katona volt az apja. Tituszunknak, véletlenül ír származású amerikai katona lett az apukája. Most mondjátok meg őszintén, melyik a rosszabb?
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy árvalegény. Különös volt neki az élete. Olyan ferdés, meg mismásos, meg érted. Nem nagyon volt különben szomorú, mármint az árvalegény, mer’ – ő se tudta akkoriban, meg én is csak mostanában jövök rá erre – olyanok ezek az árvalegények, hogy.
Mondjuk körülbelül akkor meg ott vette az árvalegény a kezdetét, amikor az amerikai fiatalok, akik új, de azért mégis büdös katonaruhákban át lettek küldve a tengereken, és harcoltak is meg nem is, egy Wagner-zenétől a katonaruhánál is büdösebb helyen, nem messze Bayreuth városától, baromi heppik lettek. Szeptember valahány, forró koraősz.
Mer ám ezeket az amcsi fiúkat, akik fegyverbajtársaikat, a ruszkikat szerették is egy kicsikét meg nem is, a szovjet májuskilenc egyáltalán nem érdekelte. Ők már akkoriban a másik világhatalmak voltak, azzal a különbséggel, hogy volt vécépapírjuk, teherautókon utánuk szállított, központilag vasalt kimenőruhájuk, meg hát kotonjuk is. Durexnek hívták ezt a kotont, mert ha el nem felejtették, tartós volt nagyon.
Na, pont ez a Durex.
Annak az amerikai katonagyereknek, aki – mondjuk – egy philadelphiai lámpagyárból érkezett át az Óperenciáson, ebbe a büdös, vadkeleti tájba, ahol vérszomjas német katonák helyett csak megrettent és alázatos német civileket és rengeteg, egyáltalán nem németül, hanem mindenféle elvetemült nyelveken jajgató menekültet, dípít* talált, Lefty-nek, mert így hívta mindenki balkezességéről, nagyon hamar elege lett az egészből.
De meglett váratlanul a japán kapituláció. A fucking japcsik elkezdtek végre rendesen hajlongani MacArthur tábornok előtt a Missouri anyahajón.
És Lefty kijött a raktárbarakk melletti szobájából.
Semmit sem tett bele a zsebébe; az egész high-school, a kereskedelmi college, Daddy, Mummy minden figyelmeztetése el lett felejtve. Igaz, azért a lábát, illetőleg az újdonat új Johnson bakancsát idejövet beletörölgette rendesen: a jobbat a bal, a balt a jobb nadrágszárába, hátul, közép-vádlitájon.
Lefty Zuzsához rohant, fegyverletéve, boldogan.
Zsuzsa.
Zsuzsa nem figyelt akkor a rádióra, nem tudta, mitől vannak mind annyira oda az amerikai fiúk. Ő konzerveket szortírozott, és fáradt is volt már a rakodáson kívül az aznapi sokadik, tört angol nyelven történő tolmácsolástól.
Jobban örült volna Zsuzsa, gondolom, ha valaki magyarul udvarol neki, de itt nem voltak magyar fiúk.
Lefty Zsuzsához ért, és lihegve azt mondja neki: – Kezicsókolom.
Ez az egy, ez nem volt rossz Leftyben, hogy ezt, ráadásul ilyen elegánsan, magázva, addigra meg bírta tanulni magyarul.
Zsuzsa ehhez az egyhez nyilván ragaszkodott…
*D.P. = displaced person: hontalan személy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése