Tanácsok egy versírónak. Mi a "neszme" ?

Hajrá!

A vers ilyen jöveteléről Arany Jánosnak van egy szép szava: neszme.
Ő nem fejtette ki ilyen részletesen, csak - bár ezt a forrást azóta se találom, egy egyetmi oktatóm idézte egy állítólag Tompának írt Arany-levélből - én magyarázom így magamnak...
Nesz is jön - valami motoszkáló ritmus, meg eszme is - valamiféle kósza tartalom, aztán lassan kiadja magát az ember fejében. De azért kontroll alatt kell tartani a dolgot, befogni a neszméket, mint a szaladgáló csikókat.
ÜdV. tokai András

---------------------------------------------------------
> Kedves András!
>
> Köszönöm őszinte kritikáját!
> A rímekben igaza van, de tudja ,hogy van ez: nem én írom a
> verset,hanem a vers ír engem.
> Ezért ahogy "jön a szellemből",úgy kerül papírra.
> Igyekszem nem annyit rímelni.
>
> Szeretettel es tisztelettel:Judit
> ---------------------------------------------------------
> > Kedves Judit, mivel nem nagyon érek rá, csak
> > belekukkantottam.
> > Jószándékú dolgokat ír. Nem kell feltétlenül rímelni.
> Rövid
> > verseket illetően figyelje Fodor Ákos vagy Andrassew Iván
> > haikuit.
> > Üdvözlettel:
> > Tokai András
> >
> >
> > ---------------------------------------------------------
> > > Kedves András!
> > >
> > > Láttam az adatlapján,hogy nyilvánvalóan verseket is ír.
> > > Jómagam amatőrként írok,mert a vers mély kifejeződése a
> > > benső világnak.
> > > Engedje meg,hogy a blogomból linkeljek a
> > > verseimből,megtisztel ha megnézi.
> > >
> > > http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1027&n=avea

Kínlódik az ember az írással...

A vers- meg a prózaírás bonyodalmairól.
Na, most látom csak, ahogy ezt pötyögtetem, hogy a halványkék keretben jobbra fent 4000-től fogynak a leütések. Panaszkodtam már, hogy a töméntelen pötyögtetéstől bőrkeményedések lesznek az ujjam végén, mint mikor gitározni tanultam, de azért megvan még a jobb kezem középső ujján a ceruzával, tollal sokat írt emberek csontbenövése is. Hogy minek sokat írni, vagy írni egyáltalán - fel nem foghatom. Diktálni talán, ahogy tehetős és termékeny ókori szerzők tették: valami íródeáknak. Jó, magnóval próbálkoztam párszor életemben, de megszívtam, mikor a rengeteg eredményt mégiscsak nekem kellett áttennem papírra, így pár kazettám még mindig átíratlan, mint '95-ös Római-parti motyogónaplóm, pedig szép napfölkeltékről számolok be rajta, ahogy ott üldögéltem a lassan imbolygó, még harmatos stégen. És szőttem, az ébredező halak füle hallatára mindenféle, csak részben megvalósított terveket...
Verset írni mennyire más! Nem is lefele bámul az ember a papírra, hanem ferdésen föl az égbe, ahonnan jön - ahogyan Arany mondja, aminek pontos forrását évtizedek óta nem találom meg újra, talán egy Tompa Mihálynak írott levelében: ahonnan jön a "neszme", egyszerre nesze, ritmus-előzménye és eszméje, illetve talán eszme- , elgondolás-előzetese annak, ami ha vers lesz, eltűnik. Meg vershez nem is kell papír. Rég megette a fene, ha nincs meg fejben. Mennyi e betű ezekben a fránya mondatokban! Nem is ragozom tovább.