Ferenc-napra

Tán még nincs késő a Ferenceket üdvözölni ezzel a Hertelendy Feri bácsi, áldott emlékezetű keresztapám emlékére írott verssel
Aranykor, ezüstkor, vackor, Orpheusz, 2006. 52. o.)


Feri bácsinak volt igaza


Feri bácsinak volt igaza.
Feri bácsinak,
aki gyerekként sántán futballozott.
Aki fiatalemberként összetört
repÜlőgépet vásárolt, megjavította,
s amikor a Szenyegető térdig érő vizében landolt,
(wasserolt), megriadt libákat és
kacsákat hessegetve,
nevetve sántikált ki a partra.

Feri bácsinak,
akinek nem lehetett gyereke,
pedig négyszer is megnősült, így
ötödszörre egy sokgyerekes, özvegy
cigányasszonyt választott feleségül.


Feri bácsinak, akit
történelmi fordulók következtében
elküldtek főmérnöki állásából
valamelyik főcsatorna építésétől;
Feri bácsinak, aki ezután
még többet káromkodott,
még többet hadonászott
botjával, később mankóival,
de hogy a „szakmában maradjon”,
éjjeliőri állást vállalt
a kisvárosi víztoronynál.

Feri bácsinak, aki
se fölülni, se leszállni nem tudott
egyedül a kerékpárról, de aki mégis
mindig biciklin indult munkába.
Rebi asszony, vagy valamelyik
fogadott gyerek segített fölülni. Meglökték,
s ő vígan karikázott keresztül a városon,
messziről csöngetve, kiabálva:
-„Vigyázat, hát nem látják, én
nem tudok megállni?!”