Régi versem:
Kavafisz nyomában
Néz rám a borítóról hónapok óta
a dróthajú ironikus.
Két nagyon szomorú szem a szarukeret mögött.
Túl van az érzéki élményeken a szája.
Az arc és a ruházat
helyhez, időhöz alig köthető
_ Álarcban élünk, "sorompók között".
És nincs a verseknek csattanója.
