2015. június 5., péntek

Megint Kavafisz...

 Megint Kavafisz. Ezúttal prózák a győri Műhelynek.
Régi versem:

Kavafisz nyomában


Néz rám a borítóról hónapok óta
a dróthajú ironikus.
Két nagyon szomorú szem a szarukeret mögött.
Túl van az érzéki élményeken a szája.
Az arc és a ruházat
helyhez, időhöz alig köthető


_ Álarcban élünk, "sorompók között".
És nincs a verseknek csattanója.


2 megjegyzés: