Mi csak virtuálisan utaztunk ezen a nyáron

Krakkói barátom, Jerzy Kostarczyk mérnök kérdezi, hol jártunk ezen a nyáron.
Mi biz csak virtuálisan utaztunk, mert a fontos dolgok: Vivien unokánk születése és Bernadett unokánk esküvője idehaza történtek. Elmaradt a szokásos túlélő tábor is a kertben. Helyette Kostarczykéknak a Beszkidekben gyújtott tábortüzét illesztem ide.
Vivienről július elején itt a blogban láthattok képet.

A másik virtuális utazás, Kanyó Feri norvégiai gleccsertúrája a másik, általam gyakran látogatott blogban látható: http://www.teuteg.blogspot.com/

Boglarczykok és Kostarczykok

Tituszom, aki álmaiban és meg nem íródott regényében építészként inkarnálódik, eljutott néhányszor a Krakkói Műszaki Egyetem építészkarára is. Ebben az egykori monarchiai börtön-épületben ( a krakkói műszaki egyetem, mikor Lembergből ideköltözött- hajszálra az az eset, mint ahogy a Kolozsvári Egyetem Szegedre menekült- egy volt osztrák-magyar laktanyában kapott helyet, az építészek meg a laktanya börtönében) most épp kiállítást rendeztek az egykor Balaton-Bogláron működött lengyel iskola hálás túlélői. A képen balról az első férfi Jurek Kostarczyk barátom, aki elküldte kissé megkésve a meghívót, szép húsvéti üdvözletekkel.
Jurek gépészmárnök, és egyetemi oktató, de már nyugdíjas. A valóságban a krakkói és a budapesti Műszaki Egyetem kapcsolattartó nemzetközi felelőse volt lengyel részről akkor, mikor én ugyanez voltam a magyar oldalról, bár esküszöm, kettőnk közül ő a nagyobb magyar.