Ma a Költészet Napja, József Attila ( és Márai Sándor) születésnapja van. Tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban mindkét évfordulót megünnepelték. Turczi Pista barátom meghívására elindultunk az általa szervezett költészet napira. Letettük a kocsit a Pillangó utcánál és metróval majd az Astoriától a legrövidebb úton, az egykori pesti városfalon keresztül és a Károlyi-kert mellett értünk a Károlyi Palotába.Már két órája ment a monstre műsor, épp Czigány György következett megrendítő versekkel másfél éve elhunyt feleségéhez. Aztán sorban jöttek a kiváló versmondók: Vallai Péter Sziveri-versekkel, Galkó Balázs egy egész halom könyvvel, József Attilától napjainkig.A fáradhatatlan és a műsor közben ügyesen improvizálva dramaturgizáló Turczi sok arcát mutatta, itt csak a tünődőt, a Stallonést és a mókásat vonultatom föl. A versmondók közben itt-ott zene, mint a kiváló magyarországi szerb színész és harmonikás Rusz Milán, a fiatal "Pegazus-kommandó" versei után veszprémi színészek: a felejthetetlen Kuna Károly, aki a közönség sorai közé ereszkedve mondta el Karinthy Nem mondhatom el senkinek... című versét, egy megejtően fiatal és tehetséges gitáros-énekes páros,Korom Attila és Manna, akik József Attilától egyik kedvencemet, a Fiatalasszonyok énekét és Nagy Lászlótól a Ki viszi át a szerelemet? adták elő megzenésítve. Két csodás versmondó következett, hazai pályán (a PIM-ben tudományos főmunkatársként is dolgozó) Havas Judit és Császár Angela. Egyebek közt megrendítő Ady-verseket, és -örömömre - a 80 éves Csoóri Sándortól a Szavakat.
Befejezésül Kukorelly Endre és Tábor Ádám megtisztelő társaságában a PIM szinpadán én is fölléphettem egy amerikai versfordításommal és egy egyiptomi görög kávéházban született versemmel, mellyel a költői ihlet kívülállók számára néha különös megnyilvánulásait próbálom bemutatni. Ez utóbbi: A kairói Groppi kávéházban címmel benne van Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetemben (ami meg benne van a Magyar Elektronikus Könyvtárban). Végezetül Pista a "fél Kaláka Együttest" szólította színpadra, akik egyebek közt (klezmeres stílusban) József Attila Születésnapomra című költészetnapi slágerét adták elő. Bódultan hagytam el a termet, mert Kukorelly a Billy Collins vershez, a kalákás Radványi Balázs meg talán a groppishoz külön gratulált. Örültem annak is, hogy Tábor Ádámmal vénségemre személyesen is megismerkedhettem. Mintha gyerekkorunk óta egyik legjobb barátommal, Szalkai Istivel szorítottam volna kezet. Nem is csoda, hisz unokatestvérek.
Introduction to Poetry
Billy Collins
I ask them to take a poem
and hold it up to the light
like a color slide
or press an ear against its hive.
I say drop a mouse into a poem
and watch him probe his way out,
or walk inside the poem's room
and feel the walls for a light switch.
I want them to waterski
across the surface of a poem
waving at the author's name on the shore.
But all they want to do
is tie the poem to a chair with rope
and torture a confession out of it.
They begin beating it with a hose
to find out what it really means.
Billy Collins: Bevezetés a költészetbe
(Üdvözlet e versikét korábban szintén lefordító
Krusovszky Dénesnek)
Én arra kérem őket, fogjanak
egy verset, tartsák a fény elé
mint egy színes diát
vagy tartsák fülükhöz: zúgó méhkas az!
Dobjanak a versbe egy egérkét
és lessék meg, talál-e kiutat?
Lépjenek sötét szobába, ahol a vers lakik, és
tapogassák ki a villanykapcsolót.
Azt szeretném, ha vizisíelnének
a vers hullámos felszínén,
a költő fövenybe rótt nevének integetve.
De ezeknek itt más módszereik vannak:
kikötözik szegény versemet a székhez,
és addig püfölik egy slaggal,
míg meg nem törik, s be nem vallja magától,
hogy mi a francot is akar jelenteni.
