Kaló Hegedűs Elemér 80.- osztálytalálkozó

(Foto: T.A. ill. Dr. Kovács György)

Ez az öreg csapat a fiatal Kaló tanár úr osztályfőnöksége alatt 1956-ban kezdte  az V. osztályt a VIII. kerületi Vajda Péter (ex-Simor) utcai, Lechner Ödön építette általánosban, a MÁVAG-Kolóniával szemközt. Ami a tavalyi 50 éves osztálytalálkozón elmaradt, most a szigorú osztályfőnök parancsára megvalósult: ki-ki 5 percet mesélt életéről. Mikor már hárman elmondták, hogy a suliban beszédhibával küszködtek, majd előbb-utóbb elvégezték a Műegyetemet, rászóltam Szalkaira, hogy ő ezt a két tételt már kihagyhatja életrajzából. Kiderült a beszámolókból, hogy rajtunk alapult a magyar villamos- elektronikai - és energetikai ipar, tőlünk járt a Metró, fönntartottuk a Sasad Téeszt, szerveztük a komoly- sőt szervezzük máig a hazai (és az európai fürdőhelyek) könnyű- és szórakoztatózenei életet, de mi csináltuk a legtöbb szőrmegallért és kézelőt New Yorkban, fogtömést és hidat a pesti Nagykörúton, volt közünk a hazai filmgyártáshoz, motoros akrobatikához, kosárlabdához, focihoz, ökölvíváshoz; a vezetőképzésről és borászatról, valamint a nemzetközi kapcsolatokról  és a rejtjelezésről nem is beszélve. Ám mindez eltörpül ahhoz képest, hogy manapság mi termeljük a legtöbb fügét és mi fogjuk a legnagyobb halakat a Tiszán és különböző bányatavakban. Eléggé meglepő ez ahhoz képest, hogy a beszámolókban az Orvosi Lexikon minden borzalmas szakkifejezése elhangzott átvészelt betegségeinkről, mert közülünk egyedül a 80 éves Tanár Úr egészséges, na meg talán az a testépítő volt osztálytársunk, aki e találkozó helyett is inkább rápihent a másnapi kerékpárversenyre, vagy az a másik body-builder, aki 33(!) máig ép fogával büszkélkedett. Az alapvetően műszaki irányultságú társaságban azért egy irodalmár is akadt, aki általános iskolai életünkre és drága osztályfőnökünkre így emlékezett:

Elment, de visszajött fél év után

és íme 50 év után is

Tulajdonképpen féltünk "a Kaló"-tól.
Pedig a Barna: vénebb, rövidebb
nagyobbakat mért, vagy Bütyök - a dobogóról,
hogy fölérje a hetedikeseket.

Egy darabig majdhogynem gyűlöltük Kalót:
cserbenhagyott a MUK* kellős közepén,
lepasszolva bennünket az Éltetőnek,
pedig majd megfagytunk, mert elfogyott a szén.

Hosszú élethez rövid vers való,
(hosszút ígértem, de hamis vagyok én)
mert "semmi perc", és visszajött Kaló,
hogy velünk kacagjon a bősz Jánosinén.

(Szeretettel Kaló Tanár Úr 80. születésnapjára)

*MUK- Márciusban Újra Kezdjük! - jelszó 1956 telén és 57 elején.
Mi máig kis módosítással tartjuk magunkat e lassan 60 éves jelszóhoz:
Májusban Újra Kalóval - azaz 2012 májusában ismét találkozunk.

50 éves találkozó a Vajda Péter utcai általánosban

Megint együtt az osztály, és a Tokai megint izeg-mozog és beszélget az utolsó padban! (Szalkai István felvétele)

Lejjebb:

Két egykori tanárunk, "Rombusz" és "Túrónéni" - azaz Turtóczky Sándorné, Klári néni, mögöttük pedig egy szűcs és egy Szakács. A szűcs, aki ráadásul a new-yorki Queensben gyakorolta ezt a mesterséget vagy harminc évig: az a Császi Lajos (balról) akiről már május 6-i blogbejegyzésemben is megemlékeztem: Csasza megjön Amerikából.


Megint az iskolapadban. Mellettem ezúttal legidősebb élő tanárunk, Rombay István, "A Rombusz", aki pechére még csak nem is mértan, hanem latin-német tanár létére átképzősként oroszt kellett hogy tanítson nekünk. Ő is a nagy házban lakott, és lakik máig.
Itt van találkozónk egyik főszervezője, "Pingi", azaz Pingiczer István, aki ezúttal nem crossmotorral vagy létrás-motoros akrobataként mutatkozik, hanem egy videóval igyekszik megörökíteni a vurstlit, amit rendeztünk. Vurstli azért jut eszembe Pingirő, mert egykor övék volt a népligeti vurstli jó része, pl. a Vidámparkban máig működő Elvarázsolt Kastély.
Kovács Attila az utolsó padban otthon felejtette a szemüvegét: nagyon hunyorog.