Tituszból időnként azért előbúvik a költő is

Gyakran mentegetem magam, hogy csak azért nem írok újabban verseket, mert már mindenről írtam itt-ott, többször is. Ezt a majális verset pl. egy vagy két éve, és akkor az egyik legnagyobb mai magyar műértőnek, Tátrai Vili barátomnak tetszett is.

Szép az, ami triviális.
Mint ez a kerti majális.
A járdán orgona-szőnyeg.
Rálépnél, de
ellebben előled

Valami verset is... Előzetes a Hapax legómenából, készülő verseskönyvemből

Egyszemélyes menet
........................(Tátrai Vilinek, figyelmes olvasómnak ajánlom)

Mit mondtam eddig el, Prométheuszt
csepülve magán magányom örvén,
bámulva dőlő kolosszusok tövéből?

Kit érdekelnek biblikus példázataim,
túlhagyományos, balkézzel írt gúnyverseim,
vagy Antonio Broccardo előlem is
eldugott balkeze?

Nem keltek föltűnést hacsak
sétáim idején nem, szürkületkor,
mikor a tévészünetben ablakon kinézők
egyszer csak ott látnak haladni
Buda vagy Pest utcáin
egy körülbelül felénél fölnyitott,
egyetlen példányban írott verseskönyvet.

Ha úgy esik, hogy végleg magam maradok,
meg ne sajnálj. Ne értem hullasd könnyed.
Elválik: élre- vagy félreállni könnyebb.
Hacsak nem egyszemélyes menet vagyok.