Verseket ígértem. Itt egy régi, talált versem

Gyanítom, hogy ez a '90-es évek elején született vers megjelent annak idején az Ezredvégben.
Szepes Erika szerkesztőt gyakran látom mostanában is, de mit lehet a bűbájosTabák Andrással, aki a prózarovatot kezelte?

A Nap a házat körbejárja



A Nap a házat körbejárja, Istenem!
Cseresznye törzsén mézga csillog. Vesztenem
még van mit bőven, s javába' vesztegetem.

Pinty ugrál és szarka csattog
zöld-aranyra röntgenezett
lomb között.

Pókfonálon kis gubó,
kóborkutya-csörtetés.
Szomszádasszony söpröget,
sok madár csivitel, és
a Nap házat körbejárja,
darázs száll kitett pohárra,
szétfoszlott a hintaágyon az ülés.

Rávetül egy sárga pászma,
s ragyog, ragyog a nap-járta
roskadozás, szétesés.

Egy régi születésnapi írás, 91-es Fehér Könyvemből

Mert nemcsak piros meg Fekete könnyvem van nekem, hanem van egy 1991-ben nyitott, még mindig íródó, be nem telt Fehér könyvem is. Abban találom:

Csönd, madárbeszéd, ordítozás (ez a címe, de rossz cím, csak nem tudom áthúzni itt)

Brácsák szólaltak meg akkor, mert fölösleges verseimből olvastam föl éppen. Volt kürtös is abban a képzelt zenekarban, de őneki még nem intettem, hogy fújjon bele.
Ő is, én is, meg a zenekar többi dolgozói is mind pontosan tudták, milyen lenne, ha az a kürt megszólalna.
Egy félbevágott nagybőgőt szerettem volna látni ott még a többi hangszer közt. Furcsa kívánság, tudtam; annyiban hagytam.
Csendet intettem akkor. Megfelelően adták elő azt a csöndet. Jelentőségteljesen hallgatott az egész zenekar. Akkora zenebonát tudtak volna csapni pedig, hogy csak na! Mert rengeteg zúgás, dúdolás, dönögés, brum-brum volt abban a sok hangszerben. Egyik-másik csengeni, sőt: csattogni is tudott. Hallgattak mégis.
Ez volt az én születésnapi hangversenyem.

(Jött annak idején az Ezredvégben, mert megtetszett Tabák Andrásnak - jó író, ugye köztudott? És benne lesz a lassan készülő Hapax... kötetemben is.)