Nemcsak Panni unokám, de úgy látszik, Kartal is karmester lesz. Kartal ugyan fiú, de nyakláncot hord. Borostyánból, mert az segít a fogzásnál. Nem is panaszkodik, hanem vidáman jön-megy, és
beszél egy furcsa, egyszótagos nyelven. Hja, az ázsiai eredet!
Sajnos ebbe a blogba, mióta megint frissült a lehetséges felület, egyre lassabban lehet képeket tölteni, és a sorrend is viccesen alakul. No mindegy. Boti is most lett nyolc éves, merthogy egy napra két születésnap is jutott: Pilisszentlászlóról, Miki fiaméktól feleségem, Flóra nagyobbik lányáékhoz siettünk Árpádföldre. Ott Boti nyolcadik születésnapját és Szabolcs bátyja névnapját ünnepeltük, kissé már nagyobb tortákkal, mint amilyet Kartal Senvaclavon éppen elfújt.
Hálisten jó sokan vagyunk. Bethlen Miklós, a magyar próza egyik első nagymestere írja Önéletírásában: (kb.) ha a sztambuli és bécsi fogság közbe nem szól, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna". Nos, ha a kalongya egy tucat, akkor nekünk sikerült. Flórával közösen öt gyerekünk és már 12 unokánk van.
