Zsiga bácsi a napokban 97 éves lett. Ezekről a mindent túlélő, életvidám öregurakról szól alábbi versem is, Aranykor, Ezüstkor, Vackor c. 2006-os verseskönyvemben:
http://mek.oszk.hu/02900/02975/
Feri bácsinak volt igaza
Feri bácsinak volt igaza.
Feri bácsinak,
aki gyerekként sántán futballozott.
Aki fiatalemberként összetört
repülőgépet vásárolt, megjavította,
s amikor a Szenyegető térdig érő vizében landolt,
(wasserolt), megriadt libákat és
kacsákat hessegetve,
nevetve sántikált ki a partra.
Feri bácsinak,
akinek nem lehetett gyereke,
pedig négyszer is megnősült, így
ötödszörre egy sokgyerekes, özvegy
cigányasszonyt választott feleségül.
Feri bácsinak, akit
történelmi fordulók következtében
elküldtek főmérnöki állásából
valamelyik főcsatorna építésétől;
Feri bácsinak, aki ezután
még többet káromkodott,
még többet hadonászott
botjával, később mankóival,
de hogy a „ szakmában maradjon”,
éjjeliőri állást vállalt
a kisvárosi víztoronynál.
Feri bácsinak, aki
se fölülni, se leszállni nem tudott
egyedül a kerékpárról, de aki mégis
mindig biciklin indult munkába.
Rebi asszony, vagy valamelyik
fogadott gyerek segített fölülni. Meglökték,
s ő vígan karikázott keresztül a városon,
messziről csöngetve, kiabálva:
-„Vigyázat, hát nem látják, én
nem tudok megállni?!”
