Megjegyzés a május 14-i illatos bejegyzésemhez

Az illatokról, sallerról és egyebekről készült május 14-i bejegyzésemhez az egyik legnagyobb élő magyar vegyész (testmagassága jóval meghaladja a hat lábat) a következő megjegyzést küldte. Ja, bizonyára azért is ilyen nagy illatszakértő, mert az orra mérete is eléggé tekintélyes.

"Az illatokról írott blogbejegyzésed nálam telitalálat volt. A saller szagára jól emlékszem. Olyan volt, mint a mi házi készítésű füstös lõporunk szaga. Mi hazai sallert használtunk. A doboz keresztmetszete a saller alakjára hasonlított. Valószínűleg 5 saller volt benne, és a doboz teteje volt kiképezve a gumi megkaparására alkalmas eszköznek. Volt hozzá egy sallerszorító. Annak három karja volt szimmetrikusan elhelyezve, amiket rá kellett helyezni a saller széleire. A saller töltetén volt egy nagyobb kiemelkedés. Azon kellett egy gyufásdoboz oldalát végighúzni, amitõl a töltet meggyulladt. A sallerszorító talán még ma is megvan valahol otthon.
Minden lakásnak megvan a maga szaga. Ma már ezt kevésbé észlelem, mert szaglásom foglalkozásomnak köszönhetõen az évek során romlott. Nagyon szerettem az asztalosmûhely illatát, amely az udvarunkban volt. Egyszer valamiért bevetõdtem unokanõvérem spájzába. A füstölt kolbász és az aszalt alma illata valami rendkívül kellemes illatösszeállítást produkált. Külön kategória a borospincék illata.
Minden embernek is megvan a maga szaga. Ez néha kellemetlen, de nem mindig. Amikor az általad is ismert nagy múltú, ám gonosz cégnél dolgoztam, felmondtak egy nõnek. Pityergett szegény, és megváltozott a szaga.
Sok mindent el lehet felejteni, de a szagokat és az illatokat nehezen. A szaglás központja nem a nagyagyban van, mint a többi érzékszervünké, hanem az agynak egy ősibb területén. Valószínűleg a kisagyban, vagy esetleg az agytörzsön, erre nem emlékszem pontosan. Erről a még élő nagy magyar biológusok vagy sommelier-k valamelyikét kellene megkérdezni.

Illatok, Veloaptecska

De minden egyébnek is volt, van és lesz illata. Ha lesz… Mostanában, hogy az irodalom leszámol a befejezett és tanulságos történetekkel, és csak nyilakkal és utalásokkal bökdös az élet szétrugdosott mozaikdarabkákként szanaszét heverő úgynevezett értelme felé, én miért ne kíséreljem meg a megfoghatatlant: múlót és keletkezőt az ellebbenővel ábrázolni?

A meggyfaszipka szaga például:

Feri bácsi, keresztapám nevezetes készségeinek illata. Boldogtalan, aki még nem érezte a lemetszett meggyfaág illatos füstjét, amihez a színes meggyfalevelek induló rothadásának illata is hasonló. És ó, boldog idők, amikor még szinte mindenki dohányzott. A jól kiszívott pipáknak is kellemes illata volt, csak az olcsó szivarcsutkák voltak büdösek.

A sallerozás!

Egy másik feledhetetlen illat gyerekkoromból a gyakran kipukkanó biciklibelsők javításakor fölsistergő „saller” illata. Nézem a Bakos-szótárban : saller ném, műsz kilyukadt autó-, motorkerékpár- és kerékpárgumi gyors, helyszíni vulkanizálásához használt gumilapocska.
Téglalapalakú, sárga fémdobozkában árulták; csak rá kellett szorítani a lyukra, meggyújtani, és mint valami hatalmas var a térdünkön támadt sebekre, füstcsíkot eregetve, sisteregve azonnal ráforrt a belső sima gumijára, amin ráadásul még, ha elég új volt a belső, hintőpor-illat is érzett.

--------
És, mint a mellékelt fotó mutatja, még van itthon sallerom. Orosz gyártmány, mint annyi minden gyerekkorunkban. Veloaptecska - magyarul talán : bringa-patikácska (ma így mondanánk: mini bringa-patika) benne kész sallerok, sőt kis fényes reszelő-lapocska is a sérült hely ragasztás előtti megkapargatásához. Ennek a reszelő lapocskának a nevét persze talán csak Balla D. Károly tudja oroszul, illetve ukránul vagy ruszinul...