Ma ugyan Mohács szomorú emléknapja van, de én még Nándorfehérvárnál tartok.

Régóta megvan nekem Barta Gábor Nándorfehérvár 1456 c. könyve (Móra Kiadó, 1983)

Barta könyvéből: "A török költő-történetíró, Szeádeddín a maga virágos nyelvén így fogalmaz:
A Duna hátán a hajók megütköztek
S a hit harcosai közül sokan vértanúk lettk.
Sok kapu nyílt meg az enyészetnek...
A trombitk harsogása, a harci dobok ropogása
Betöltötte keletet és nyugatot.
A kardok csattogásának hangja
Az ég kapujáig felhatolt.
Mivel a "vaddisznók" ( a keresztények!) hozta hajók száma kétszerte nagyobb volt az iszlám hajóinál, a muszlim hajósokat csüggedés szállta meg, és futásnak eredtek.
A Száva és a Duna vérfolyammá vált
A zöld mező tulipánszínt öltött."

Most megint előbányásztam valahonnan, és beleolvasva látom, a vízicsatának milyen döntő fontossága volt az egész várvédelem kivitelében. Köszönet a könyv impresszumában fel nem oldott KV-nek, a térképek készítőjének!