2011. július 30., szombat
2011. július 25., hétfő
2011. július 23., szombat
2011. július 16., szombat
MASPERO -Vannak, akiket még 100 évek múlva is érdemes olvasni
Vannak, mint Gaston Maspero, akiket még 100 évek múltán is ámulattal lehet olvasni - különösen árnyékban, ahogy én tettem kertünkben ma délután.
Az alsó kép tetejére odaírtam- és rajzoltam ( bár csúnya dolog könyvekbe firkálni :( ) : És képzeljétek, egyszer feljöttem ide én is szamárháton a Deir el-Bahari mögött levő Királyok Völgyéből. A régi metszeten levő romos Hatsepszut-templomot ne keressétek. Lengyel régészek szinte újat építettek helyette - restaurálás címén.
2011. július 15., péntek
2011. július 11., hétfő
A nándorfehérvári csata évfordulóját és a déliharangszót Dugovics említése nélkül ünnepeljük.
Bonfini után közel hatszáz, a másik legenda-gyártó, Döbrentei Gábor közleménye után lassan kétszáz esztendeje
először fordul elő – ráadásul honvédelmi kiadványban – hogy a nándorfehérvári győzelem kapcsán Dugovics Titusz neve meg sem említődik, még az eseményhez koholt legendaként kapcsolódó utalásként sem
http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszohttp://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszo
Igaz, Barta Gábor 1985-ös Nándorfehérvár, l456 című összefoglalását sem említik. Az én kis egykori, nyilvánosságot még sose látott ifjúsági regényem vége álljon azért itt vigaszul azoknak, akiknek Dugovics Titusz mégiscsak hiányzik.
először fordul elő – ráadásul honvédelmi kiadványban – hogy a nándorfehérvári győzelem kapcsán Dugovics Titusz neve meg sem említődik, még az eseményhez koholt legendaként kapcsolódó utalásként sem
http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszohttp://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszo
Igaz, Barta Gábor 1985-ös Nándorfehérvár, l456 című összefoglalását sem említik. Az én kis egykori, nyilvánosságot még sose látott ifjúsági regényem vége álljon azért itt vigaszul azoknak, akiknek Dugovics Titusz mégiscsak hiányzik.
Négy súlyos és jelentős évvel később, Mátyás király – épülőfélben lévő visegrádi palotájának vörös-márvány kútja előtt –két apród-forma fiút és egy idősebb, gyászba öltözött asszonyt fogad. Föláll a fiatal király, s a hölgynek egymás után mindkét kezét megcsókolva így szól:
– Bár egyszer a hős Dugovics Titusz kezét is meg csókoltam volna! Bár tudtam volna, hogy egyszeri, egyetlen találkozásunk után alig két héttel – szól elébb az asszonyra, majd fiaira emelve királyi tekintetét – Heraklész és a többi félisten közé emelkedik… Fiúk, ti legyetek hasonlóak, méltóak apátokhoz! … Legyetek bátor vitézek. Nektek adományozom ezennel a gazdag Tej falut földjeivel, jobbágyaival egyetemben.
– Írnok! – fordul jegyzőjéhez, ki sietős latin betűkkel rója a király minden szavát, – tudod-e, „tej” magyarul mit jelent? Tudod, na jó. Legyen oly édes Dugovics Titusznak az öröklét, amilyen édes az újszülöttnek az anyatej!
Ezután a nándorfehérvári hős, az egyetlen kardforgató, kinek Hunyadi hadvezéren, Szilágyi várkapitányon és Kapisztrán Jánoson kívül fennmaradt neve: Dugovics Titusz fiai beálltak apródnak Mátyás udvarába. Anyjuk hazatért Tej faluba, és éjszakánként titkon, hosszan imádkozott, hogy Titusz után több Dugovics-hősre ne legyen szüksége se a haragvó Istennek, se a büszke Királynak, se a zord Történelemnek.
2011. július 9., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
