Titusz napja van (részlet készülő: Titusz, a Jófiú - egy megíratlan regény regénye c. prózámból)

Mese a japán fegyverletétel hírének örömében elfelejtett Durexről

Járkálnak köztünk ma is még sokan, akiknek orosz ( vagy tatár vagy kirgiz, vagy csecsen vagy azerbajdzsáni) katona volt az apja. Tituszunknak, véletlenül ír származású amerikai katona lett az apukája. Most mondjátok meg őszintén, melyik a rosszabb?

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy árvalegény. Különös volt neki az élete. Olyan ferdés, meg mismásos, meg érted. Nem nagyon volt különben szomorú, mármint az árvalegény, mer’ – ő se tudta akkoriban, meg én is csak mostanában jövök rá erre – olyanok ezek az árvalegények, hogy.

            Mondjuk körülbelül akkor meg ott vette az árvalegény a kezdetét, amikor az amerikai fiatalok, akik új, de azért mégis büdös katonaruhákban át lettek küldve a tengereken, és harcoltak is meg nem is, egy Wagner-zenétől a katonaruhánál is büdösebb helyen, nem messze Bayreuth városától, baromi heppik lettek. Szeptember valahány, forró koraősz.

            Mer ám ezeket az amcsi fiúkat, akik fegyverbajtársaikat, a ruszkikat szerették is egy kicsikét meg nem is, a szovjet májuskilenc egyáltalán nem érdekelte. Ők már akkoriban a másik világhatalmak voltak, azzal a különbséggel, hogy volt vécépapírjuk, teherautókon utánuk szállított, központilag vasalt kimenőruhájuk, meg hát kotonjuk is. Durexnek hívták ezt a kotont, mert ha el nem felejtették, tartós volt nagyon.

            Na, pont ez a Durex.

            Annak az amerikai katonagyereknek, aki – mondjuk – egy philadelphiai lámpagyárból érkezett át az Óperenciáson, ebbe a büdös, vadkeleti tájba, ahol vérszomjas német katonák helyett csak megrettent és alázatos német civileket és rengeteg, egyáltalán nem németül, hanem mindenféle elvetemült nyelveken jajgató menekültet, dípít* talált, Lefty-nek, mert így hívta mindenki balkezességéről, nagyon hamar elege lett az egészből.

            De meglett váratlanul a japán kapituláció. A fucking japcsik elkezdtek végre rendesen hajlongani MacArthur tábornok előtt a Missouri anyahajón.

            És Lefty kijött a raktárbarakk melletti szobájából.

            Semmit sem tett bele a zsebébe; az egész high-school, a kereskedelmi college, Daddy, Mummy minden figyelmeztetése el lett felejtve. Igaz, azért a lábát, illetőleg az újdonat új Johnson bakancsát idejövet beletörölgette rendesen: a jobbat a bal, a balt a jobb nadrágszárába, hátul, közép-vádlitájon.

            Lefty Zuzsához rohant, fegyverletéve, boldogan.

            Zsuzsa.

            Zsuzsa nem figyelt akkor a rádióra, nem tudta, mitől vannak mind annyira oda az amerikai fiúk. Ő konzerveket szortírozott, és fáradt is volt már a rakodáson kívül az aznapi sokadik, tört angol nyelven történő tolmácsolástól.

            Jobban örült volna Zsuzsa, gondolom, ha valaki magyarul udvarol neki, de itt nem voltak magyar fiúk.

            Lefty Zsuzsához ért, és lihegve azt mondja neki: – Kezicsókolom.

            Ez az egy, ez nem volt rossz Leftyben, hogy ezt, ráadásul ilyen elegánsan, magázva, addigra meg bírta tanulni magyarul.

            Zsuzsa ehhez az egyhez nyilván ragaszkodott…

*D.P. = displaced person: hontalan személy

           

Régóta ( túl rég óta) íródó Titusz-regényem mottója

Ezzel kívánok az erre hajózóknak szép Karácsonyt:
.

.

Titusz sztéléje

(Pál apostol Tituszhoz írott levelének Károli Gáspár által adott 

múlhatatlan gyönyörűségű fordítása nyomán...)

                                      

MERT SZÜKSÉG FEDDHETETLENNEK LENNI,

NEM VAKMERŐNEK, NEM HARAGOSNAK,

NEM RÉSZEGESNEK, NEM VEREKEDŐNEK,

NEM NYERESÉG UNDOKUL KÍVÁNÓJÁNAK.

HANEM GAZDÁLKODÓNAK,

JÓKNAK SZERETŐJÖKNEK,

MÉRTÉKLETESNEK, IGAZNAK,

MAGA TÜRTETŐNEK.

VALÁNK RÉGENTEN MI IS BOLONDOK,

HITETLENEK, TÉVELYGŐK,

KÜLÖNB-KÜLÖNB KÍVÁNSÁGOKNAK ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEKNEK SZOLGÁIK,

GONOSZSÁGBAN ÉS IRIGYSÉGBEN ÉLŐK, GYŰLÖLSÉGESEK ÉS EGYMÁSNAK GYŰLÖLŐI.

DE MINEKUTÁNA….

Megkettyent a nagyfater - digitális regényemet média-szakos diplomamunkának ajánlom

A Műegyetemen média-tudományokat oktató régi ismerősömnek fölajánlom, hogy ha van olyan diplomázó hallgatója, aki e-bookok, digitális kiadványok "pofásításával" kapcsolatos diplomamunkában gondolkodik,
és érdekli, hogy mi mindent  lehetne kihozni egy messze nem hagyományos regényből - mert az eddig megjelent e-bookok zöme egyszerűen csak e-book olvasóra kopírozza a már meglevő papírkönyvet, vagy simán digitálisan kínálja, amit papíron nyomtatva sem lehetne könnyen eladni - akkor fölajánlom régóta készülő:
Titusz, a Jófiú című regényem részben ebben a blogban, részben folyóiratokban megjelent részeit, valamint az évtizedek alatt gép- és kéziratokban fölhalmozódott, sokfelől indult, és főképp sokfelé ágazó, sőt jelenleg is folyamatosan íródó poszt-posztmodern regényemet, hogy tegye az elég nagy mennyiségű anyagot e-book olvasón olvashatóvá, kereshetővé- egyszóval érdekes és használható, szórakoztató és esetleg némi tanulsággal is szolgáló média-termékké.
Olyasmi lenne ez, aminek lehetne azt az alcímet is adni: Megkettyent a nagyfater. Mindenkinek van bőbeszédű nagyapja, aki szereti regényesen mesélgetni élettörténetét, és épp a most diplomázó korú unokák generációja az, akik közül néhányan még  figyelnek is erre. Bár a Titusz azon felül, hogy nemzedéktörténet és családtörténet is, főképpen egy  messziről jött, sokfelé bóklászó kisember története, akinek azonban nagy ambíciói vannak. Kisszerű életében is hős: minimum Dugovics Titusz akar lenni, irodalomként meg olyan formát keres az egésznek, amilyen még nem volt és szinte lehetetlen, hogy legyen.
Gondolok olyasmire, képes, "dizájnos", a veretes irodalmi szöveget "ütős" módon vizuálisan is izgalmassá tevő formában jelentkezik, mint pl. ugyanebben a blogban a 2010. március 7.-i "Meg nem írt témák be ne lobbanjanak!" című vagy 2010. augusztus (péntek!)13.-i " Parnasszus a szemét tetején" címűekre.
S mivel elgondolásom szerint az interaktivitás feladványokban és rejtvényekben is megvalósulna, akit ez eddig érdekelt, keresse ki a blogban a Fosbury-flopra vonatkozó blogbejegyzést, abból is sokat megtud - sportról, hanyattesésről, tituszkodásról.

A nándorfehérvári csata évfordulóját és a déliharangszót Dugovics említése nélkül ünnepeljük.

Bonfini után közel hatszáz, a másik legenda-gyártó, Döbrentei Gábor közleménye után lassan kétszáz esztendeje

először fordul elő        –  ráadásul  honvédelmi kiadványban – hogy a nándorfehérvári győzelem kapcsán Dugovics Titusz neve meg sem említődik, még az eseményhez koholt legendaként kapcsolódó utalásként sem

http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszohttp://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/26851/a-deli-harangszo

Igaz, Barta Gábor 1985-ös  Nándorfehérvár, l456 című összefoglalását sem említik. Az én kis egykori, nyilvánosságot még sose látott ifjúsági regényem vége álljon azért itt vigaszul azoknak, akiknek Dugovics Titusz mégiscsak hiányzik.

Négy súlyos és jelentős évvel később, Mátyás király – épülőfélben lévő visegrádi palotájának vörös-márvány kútja előtt –két apród-forma fiút és egy idősebb, gyászba öltözött asszonyt fogad. Föláll a fiatal király, s a hölgynek egymás után mindkét kezét megcsókolva így szól:

         – Bár egyszer a hős Dugovics Titusz kezét is meg csókoltam volna! Bár tudtam volna, hogy egyszeri, egyetlen találkozásunk után alig két héttel  – szól elébb az asszonyra, majd fiaira emelve királyi tekintetét – Heraklész és a többi félisten közé emelkedik… Fiúk, ti legyetek hasonlóak, méltóak apátokhoz! … Legyetek bátor vitézek. Nektek adományozom ezennel a gazdag Tej falut földjeivel, jobbágyaival egyetemben.

         – Írnok! – fordul jegyzőjéhez, ki sietős latin betűkkel rója a király minden szavát,  – tudod-e, „tej” magyarul mit jelent? Tudod, na jó. Legyen oly édes Dugovics Titusznak az öröklét, amilyen édes az újszülöttnek az anyatej!

         Ezután a nándorfehérvári hős, az egyetlen kardforgató, kinek Hunyadi hadvezéren, Szilágyi várkapitányon és Kapisztrán Jánoson kívül fennmaradt neve: Dugovics Titusz fiai beálltak apródnak Mátyás udvarába. Anyjuk hazatért Tej faluba, és éjszakánként titkon, hosszan imádkozott, hogy Titusz után több Dugovics-hősre ne legyen szüksége se a haragvó Istennek, se a büszke Királynak, se a zord Történelemnek.

Dugovics bábfigura a Civilegyesület Nagysimonyiért honlapon

Továbbá tetszik ez is. Hálistennek, Dugovics Titusz emléke eleven, ha létezett, ha nem

Még egy Titus! - Fearful BUT arrogant

Püff neki! Úgy tűnik, mindenki más megírta már a maga Tituszát, csak én késlekedem.
Miki fiam talált valami antikváriumban egy Titus Alone c. könyvet, ami úgy látom felnőtteknek szóló meseregény. Bár mi az ördög lenne az én Tituszom is, ha nem fabula?

Ez a Titus tanulságosan furcsa lény. A fülszöveg szerint "fearful but arrogant". Azaz: félelmetes, DE LEGALÁBB pimasz.

Díjazom ezt az elírást.

Tituszkodásom kezdetei

Hogy mit keres Dugovics Titusz a Takách családban, annak több magyarázatát is tudom adni. Mint manapság majdnem minden regénynek, ennek is vaskos önéletrajzi háttere van. (A regény, egyáltalán, akkor jelenik meg, mikor a modern öntudat. A regényt előző hősköltemény a kifejlett öntudat előtt uralgó közösségi tudat tükre: mitológia-szerű legendák elbeszélő művészeti tükröződése). Megokoltuk ezt is jó tudákosan! Szóval az önéletrajzi elem: anyám, s főleg nagyanyám oltogatott belém ilyen buzgó tituszkodást és ez az egyik (a sokadik) olyan rétege „önéletemnek”, ami némi elvonatkoztatással tipikusnak lesz mondható.
A valóságos tituszkodást én magam lófarkas zászló és török helyett egy rossz esernyővel kezdtem, annak kaptam el a nyakát , és – legalábbis Anyunak úgy tűnt – azzal akartam hatéves koromban leejtőrnyőzni egy magas, ötödik emeleti párkányról. Tituszom a regényben erősebb injekciót kap a jó magyarrá nevelésből, nagyanyja (anyja?) nagy magyart, ellenállót, stb. akar nevelni belőle, s ezért is a Titusz név, amit az egykori jezsuita szelídült utódja elégedett mosollyal jegyez Tituszka születésekor, 1946-ban az anyakönyvbe.
Titusz így persze egykorú velünk. Pesten nő föl, s az ostoba név miatti állandó ugratásokon, bosszantásokon, b*szogatásokon(?) kívül elszenvedi / boldogan megéli a háborús idők utáni budapesti gyerekek minden megpróbáltatását és örömét. Töltényeket ás ki a kertben, vérnyomokat azonosít az óvóhelyen, dugihelyet ás, miközben a nagy emeletes ház szocializmusra nyitott ablakaiból önfeledt szerelmesek OLA-gumis dobozokat, (meg magát a használt gumit) dobálják ki az udvarra. Kemény próbákat áll ki, hogy a házban alakult két gyerekbanda közül az egyikbe (bármelyikbe) bevegyék. A két csapat, az agyafúrt, kisebbekkel barátságos Cimaj, s a tompaeszű, fasisztoid Kisvars bandáinak csatái, etikai próbái fontosak lesznek Titusz és a regény fölnövekedése során. Még visszatérünk rájuk.

Tokai Kartal 1 éves. Isten éltesse sokáig!

Kartal unokám, akiről legutóbb július 21-i bejegyzésemben láthattok képeket, ma egyéves lett.
Isten éltesse sokáig. Apukája, Miki fiam szerint nemcsak hogy jár, de felnőtt módra váltott lábbal közlekedik a lépcsőn, aminek persze megvannak a veszélyei is. Sok szót tud már, s leghangosabban épp saját nevét szokta hajtogatni.

Na, majd meghallgatjuk ezt a mutatványt személyesen is a napokban Kartal lakóhelyén, PilisSzentlászlón. Addig, nosztalgiából egy kép az apukájáról, Mikiről, (és rólam, kairói nappalinkban) mikor hozzávetőleg ennyi idős volt, én meg pont feleannyi, mint most...
Ja, és Miki azt mondja, talált egy angol nyelvű Titusz-könyvet; arra is kiváncsi vagyok

Péntek 13.! Regényem kezdete másképpen. Parnasszus a szemét tetején

Új Orbis Pictus
Kezdetben vala az, hogy nem vala kezdet. Csak a közbenek szép egymásutánja. S a közbenek közben a halandósága miatt sietségre ítélt embernek legsanyarúbb megaláztatása: várni, várni, amíg kedvező alkalom kínálkozik.

ANGRÓ
OKKÁZIÓ!
ÉS VÉGKIÁRUSÍTÁS

Le monteur monte sur le Mont-Parnasse*

Titusz a gépterem frissen meszelt falának támaszkodva áll, Dezsőt figyelve, a montírozót, aki egy csattogó, vizes műanyag lepedőt leppeget.
Dezső kezében a hatalmas lap, mint olvadó fagyasztott hús csomagolására használt fólia; átlátszó a színes munka.
-Várj öt percet, lemoslak és mindjárt meglátszol bő gatyában, pödrött bajuszban, ahogyan csinálod a törökkel ezt a nem hasmánt-, hanem hátmánt-ugrást. Rá vagy a nevezetes festményre montírozva, Titikém…. A télikabátodból ugyan kicsit nehéz volt vitézi dolmányt retusálni, de a bajusz, apám, a pörge, az jól sikerült.
Most elsötétítünk, maradj ott, ahol vagy, mert belelépsz a vegyszerekbe!

Csönd és a lámpa infravörös melege, mint bent a húsban egy utazás. Szisz-tolés, diasz-tolés, szisz-tolés, diasz-tolés- Kész vagyunk, kicsit vársz, aztán meggyújthatjuk a villanyt, és megnézheted magadat...

---
* Mikor még nem voltak blogok, egy párizsi útijelentésben olvastam, hogy a nevezetes párizsi Montparnasse-t ( mennyi művésznek áhított Parnasszusát!) a középkori Párizs évszázadok alatt összehordott szemétkupacára építették.

Titusz-regényem egy lehetséges kezdete

Hogy kezdjük hát a történetet Tituszról? Fegyverrel, vitézzel, pásztortűzlobogással, avagy egy jól irányzott francia mondattal, melynek kipattanó szikrája hirtelen bevilágítja egész Közép-Nyugat-Eurázsiát?* Kezdjük úgy, hogy egy reggel Titusz fölébred, és hirtelen…?
Kezdhetnénk akárhol egy bizonyos meglehetősen tágas körön belül, mely Titusz világát, mely az én világomat, a mi világunkat többé-kevésbé magába zárja, jelenti.
Csukd be a szemed, és összpontosítva mondd ki magadban, gondold el: Én.---------. A megjelenő képzet nem fogható marokba, szétsugárzik, mintha egy táguló gömb belsejéből nézve föl-fölvillanó tompább és fényesebb jelek indulnának mozgásnak: események, szavak, személyek, képek, hangok, szagok, szíved dobogása, utcai zaj, félelmeid, reményeid.
Hát Tituszból miféle sugárzás árad? Róla mit kell, mit lehet mondani, és mért éppen Tituszról? Korunknak miféle hőse ő? Milyen kor hőse? És ugyan hős-e egyáltalán?
Az író nem kíván szülötte egyedüli bírája lenni, s nyilvánvalóbb, hogy korának egyedüli bírája sem lehet. Ha segít mégis egy jóra törekvő ember példáján e szép, de veszélyes csapdákat rejtő, s néha még veszélyesebb, mert túl sima tévutakkal kecsegtető világunkról valamivel többet, igazabbat sejteni, Titusza nem hiába állt talpra a várárokban, hová zászlót s törököt markolva,  úgy hitte, végleges halállal,  lezuhant.
--
Vagy kezdjük a Vaskapuval, amit tegnap egy kedves olvasóm emlegetett? Egyelőre egy fotó a mai Vaskapuról, a Djerdapról, az Iron Gorge-ról, La Cazane-ról, vagy akárhogyan nevezzék Közép-Nyugat-Eurázsia megtanulhatatlan nyelveinek bármelyikén...
Meg Galambócról, ami a kedvencem
----------
* Ne hívjatok engem keletinek,- dünnyögött morózusan Titusz vagy a szerző, vagy P.T.K., a szerző lakótársa az élhetetlenségben - Nem vagyok én pályaudvar...

Végre egy darab Titusz, ha régi is

Előkerült egy kis kék füzet, amelybe egy '80 as évek-beli balatoni nyaraláskor, vagy tán épp vitorlástanfolyam szüneteiben? - buzgón körmöltem a nándorfejérvári diadal elképzelt eseményeit. Hogy ez a Titusz-könyvbe majd belekerül-e, vagy marad lappangó háttér-adaléknak, azt majd kiforogja az idő...


Kevénél

1456. július 3-án napszálltakor sebes és fárasztó menetelés után tábort ütött Hunyadi János országos főkapitány serege a Duna bal partján Kevénél, Szendrő és Galambóc között.
Tíz-tizenkét komor, sok hadat járt vitéz üldögél a lassan kihamvadó tábortűz körül. Hátukon, mellükön ákom-bákom férfiöltésekkel fölvarrt fehér posztókeresztek. Odébb, a vízhez közelebb egy kis emelkedő, a többieknek háttal, magában gubbaszt egy testesebb, már nem fiatal vitéz. Lecsatolt kardja keresztben a térdén. De kereszt nincsen az ő hátán, csak félelmes jelek előtte az égen: a törökök fényes holdja meg az Ántikrisztus csóvás csillaga. Jelképei ennek a sanyarú, pestises és viszályos évnek.
Az egyik vitéz föláll a tűz mellől, s az egyedül ülő, csillagnéző bajtársukhoz ballag egy még félig telt borostömlővel.
- Oszmán vagy te, Titusz vitéz vagy rác eretnek? … Mért nem varrtad föl a kereszt jelét?... És mit olvasol a csillagokból?... Hoztam egy kis bort, igyál.
- Sokat kérdezel egyszerre. Kérdezz egyet. Vagy egyet se. Csillagnéző, csendes este van. … Meleg és possadt a borotok.
-Ej, kifáraszt bennünket a főkapitány. Mért hozott ilyen messzire, Belgrád alá? Hisz már Szendrőt is odahagyta a török. Kapisztrán testvér meg, ahogy mondják, messze fönn, Péterváradnál gyűjti a maga kereszteseit.
-Testvér? Nekem nem testvér az, aki erővel keresztel, huszitát, zsidót éget, és pénzért árulja a bűnbocsánatot!
Hallgat a két vitéz. Az égen ragyog az újhold és kékes csóvát húzva maga után, sebesen, mint éjszakai ágyúzáskor a kilőtt kőgolyó, sisteregve halad az üstökös.*
- No, egy kis bort még, hogy lehűlj, Titusz hadnagy! Hisz láttam én, magad is vettél ötforintos levelet.
- Vett János úr is. Vettél te is. Ki nem vett?... Nem azért a nyomorult, mihaszna papírért, amiből – hallom – az obszerváns testvérek néhány százat is sajtolnak egy óra alatt, - lusták már kézzel írni? - … nem azért. Hadi költségre kell az, ámbár az fizessen hadi költséget, aki harcolni rest, vagy spekulál. Hol maradnak, mondd meg, az erdélyi urak? A Vág-mentiek? Azokat is a brúderod mardosta el mitőlünk, a Kapisztránó. Hogy Husz ellen annyit prédikált…
- El ne törd mérgedben azt a kardot, testvér. Szükséged lehet még rá Belgrád alatt!
- Belgrád alatt!! Belgrád alatt kasza és csákány lesz a fegyver. A négy öl hosszú ágyúk ellen, fiú! …Kapisztránó meg harangokat öntet, hogy a törököt meg az Ántikrisztus csóvás csillagát az égről leharangoztassa.
- Hevít a bor! No igyál még, oszt csillapodjál… Annyi a széthúzás, a gonosz beszéd a táborban. S így beszélsz te is? Bölcsebbnek véltelek, Titusz.
- Na jól van. Ha bölcset nem tudok, hát semmit sem beszélek. Hallgassunk. Nézzük, hogy rágja meg a Csóvás a törökök holdját, ami most kezd éppen dagadni.
Hallgatnak. A csóvás csillag sisteregve karcolja az eget. A mélyen szálló, büszke félhold fénye vékony hidat von a lassan hömpölygő Dunán.
-----------------------
* Egyes régi források szerint 1456 nyarán a manapság Halley-üstökösnek nevezett Csóvás-csillag megjelenése nagy riadalmat okozott mind a török, mind a keresztesek és Hunyadi táborában.

--
---
Egy kedves olvasóm, aki a helyszínen lakik, ezt írta még:


„Érdemes egy dunai sétahajón megközelíteni Szendrő azaz Smederevo ma is álló várfalait - nyaranként a turisták kedvééért a várban kosztümös lovas vitézi játékokat színlelnek.
Galambóc azaz Golubac várromja pedig magasan a Duna fölé elemelkedik közvetlenül a Kazán szoros azaz Djerdap bejárata előtt. Mindkettő látványa szép élmény, ráadásul megelőzi őket még Újlak (Ilok) és Pétervárad vára, de a Tisza torkolaténál A Titeli fennsíkról, majd a Duna másik oldalán, a torkolattal szembeni Slankamen (Zalánkemén) dombjairól szép látványt nyújt a kanyargós Tisza a Bega-torkolattal, és a vizüket befogadó Duna.”

---
Köszönöm szépen!

Mégegy beugrás a néptánccsoportba

Egykori utolsó munkahelyemet, a Műegyetem Nemzetközi Kapcsolatok Irodáját a központi épületből az "R" épületbe költöztették, és újabban KTH NTCs-nek nevezik. - Bizonyára akkor ez a Néptánc-Csoport. A táncosok a régiek és még régebbiek, a csapásolás is, kábé mint négy éve.
Nincs új a nap alatt.
Őrizze a kedves kollégákat az ugyancsak régi bronzoroszlán!

Bár minden mindennel elválaszthatatlanul összefügg, és senki sem léphet kétszer ugyanabba a patak-modernbe*, csak e blog legszorgalmasabb és leglelkesebb olvasói tudják megfejteni, mi köze mindennek a Régebbi bejegyzésekben oly gyakran emlegetett, ám ettől ténylegesen mégsem létező Dugovics Tituszhoz, a Jófiúhoz, aki talán maradtam, és főleg Vrasics építészprofesszorhoz, akiről pl. az április 18. bejegyzésben olvashatnak a néptáncosok.
------------
*Ez meg bővebben Június 19-i Quick-camerás bejegyzésemben:
"Mer az is lehet, hogy minden egy olyan modernben csordogál, amibe nem lehet kékszer (sic!) belelépni anékül, hogy az ember lába ne lenne tőle ződ."

Ha itt a nyár, akkor itt a török is

Ha itt a nyár, hamarosan itt lesz a török is. Július 4-re (hogy az amerikaiak is tapsoljanak) II. Mehmet megérkezik Nádorfejérvár alá svéd tüzéreivel, Szilágyi már bent ül a várban, a "rettenetes Jankó": Hunyadi, ahogy a törökök nevezik, Zimonyban várakozik, és valahol ott van Titusz is, egyelőre még arctalanul a hat-hétezres "magyar?" seregben. Kapisztrán keresztes hadai a mezőn heverve rettegve figyelik éjszakánként az akkor még ki tudja, milyen nevezetű Haley-üstököst... Legutóbb azt olvasom valahol, hogy Dugovics Titusz vend származék. Ki tud ebben a sok jugoszláv népcsoportban eligazodni? Talán Joszip Broz Titusz tudott egy darabig, de mire jutott vele?

Dugovics Titusz kisfia / kisunokája? - Quim Monzo nyomán

Egy facebookos bejegyzésem:

Heló, Laci, épp egy katalán írót olvasok: Quim Monzo: Guadalajara címmel rövid írások. Európa, Modern Könyvtár, most jött ki. A fülszöveg szerint "a katalán Örkény". Ez azért talán nem igaz, de elég groteszk. Eddig legjobban az Irodalom c. rövid írása tetszett, minden profi művésznek ajánlom, Neked is. Én most a Tell Vilmos gyerekével kapcsolatos kis sztorit olvasom (A helvétek szabadsága), majd ennek nyomán hamarosan megírom készülő regényem egyik alfejezetét, amelyben a kis Dugovics Titusz a Mátyás királytól apja hőstettéért kapott Tej falu templomtornyában próbálgatja a Fater hőstettét, csak nemigen akad vállalkozó a török szerepére. :)
-------

Különben pedig, mivel mint tudjuk: minden mindennel szorosan összefügg, Tell Vilmosról egyszer már megírtam én is a magamét, ha nem is Dugovics Titusszal, hanem a saját nagyapámmal kapcsolatban:

„Nagyapátok” - sohase Béla!- volt a múltidéző történetek tárgya, amelyek úgy kezdődtek, hogy: „gyerekek, most ezt elmondom nektek, de vigyázzatok, olyan büdös kommunista világot élünk, hogy ezeket jól megjegyzitek, de nem beszéltek róla soha, senkinek”. Nem sok fénykép maradt nagyapánkról. Volt ez a hiúzos, volt egy, amelyiken rövid, tüskés szakállal, profilból látszott, fiatal erős ember, mint a magyar kártyán,- mért magyar?, mikor csupa svájci hősök: a Rudenz Ulrich, a Fürst Walter, a Tell Vilmos, vékony, döntött zsinórírásos betűkkel. Később láttam egy Hemingway-képet is, ami Nagyapátok szakállas fényképére emlékeztetett.
Ha rövidebb mese ígérkezett, akkor én a magyar kártyából, ha hosszabb, akkor a két paklis römi-csomagból építettem mese közben a kártyaváraimat. A lányok, a két másik unoka, gyöngyöt fűztek, vagy Kicsivel mind a négyen kötött rongydarabokat fejtettünk, és a bondor fonalakból, takács-csomóval végtelenné kötve a szálakat, színenként válogatva, testes gombolyagokat készítettünk..., stb."
---
"Nagyapátok" Holmi, 2008. augusztusi szám, 1006-1008 o., fönt van a Neten is, írd be a keresőbe: Tokai András, Holmi, de olvasható lesz készülő Hapax legómena-Egyszeri olvasatok c. kötetemben is.
---
Különben mint látható, itt Helvetiában, meg a Vas megyei Tejben nyár lett, érik a ribizli. (Mennyivel nehezebb lehet egy ribizlit nyolcvan méterről nyíllal lelőni a gyerek fejéről! :))

Leblokkoltam, de erre dugovics titusz életre kel

napok óta semmi "ándungom"- ahogy Nagyanyám mondogatta – a Tituszhoz.
Erre azonban a makacs Nemlétező, kisbetűkkel ugyan, mint egy nemecsek, felbukkan
a neten:


Adatlap

dugovics titusz 2 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.


2010.05.03. óta tag.
dugovics titusz ezekben a blogokban publikált:

* Fent és lent - gátlástalan patriotizmus (2 poszt)
Az egyik posztja például, amelyik az én ifjonti gondolataimra is eléggé hajaz:

"Épül az új világrend?
2010.05.10. 11:03 dugovics titusz

Miközben mi testestül-lelkestül arra hajtunk, hogy lehagyjuk végre a keletet, ráadásul közben utolérjük a nyugatot, egy teljesen új világrend bontakozik ki. Hiába próbálunk átúszni utolsó lélegzetünkkel a vasfüggöny alatt oda, ahol lilák a tehenek és plazmatévéből van a kerítés, ha sikerül is fuldokolva partra vetnünk magunkat valahogy, nem olyan lesz ahogyan azt mi elképzeltük. Az a függöny már rég nincs, hiába kapálóztunk. Az életmentő szájon át lélegeztetést meg nem egy szép mediterrán legénytől/lánytól kapjuk, hanem valami megöregedett viagrazabáló fazontól, aki úgy tűnik akar is tőlünk valami nagyon gusztustalant cserébe."
----------------
Úgyhogy nem is kell kínlódnom. Hagyom a "szereplőt" beszélni. Csakhogy melyikük lehet a sok "harcihagyományőrző" közül, akikről ezt a képet közölte nemrég a Székesfehérvár c. lap?