Egykori, 1970-74-es osztályom- az egyetlen osztály, akiknek osztályfőnöke voltam a VIII. kerületi (azóta sajnos rég megszűnt) Széchenyi Gimiből első osztálytalálkozóját tartotta 40 év után. Látszik a csapaton, hogy egy év után szégyenszemre otthagytam őket, de annak örülök, hogy kedves emlékeket őriznek rólam, ahogy én is őróluk. Kiderült, hogy elévülhetetlen érdemeket szereztek a légi- és földi közlekedésben, diplomáciában, számítástechnikában, tévéműsorok készítésében, sok egyébben. Angolul ugyan nem tanultak meg tőlem, de egyiküknek a fia megtanult japánul. Hogy a magyar is a szívükhöz nőtt, az abból látszik, hogy kisszínház is működik a Zöld Macskában, ahol páran összejöttek. Kösz a meghívást, a képet (amin sajnos pont Blázovics úr nem látszik, aki készítette). Müller Péter, Zergi Imre, Blázovics Laci, Kiss Béni, Kőhalmi Péter, Popovics András, Horváth András, és akik nem jöttek el, de gondoltunk rájuk: Csörögi, Bodai, Sazbó Pali, Trautsch, Pusztai. Kik voltak még? Fiúk! öt vagy tíz év múlva jobban kössétek föl a gatyát, népesebb színtársulatot szeretnék látni!
Ja, és fölidéztük a kunbajai szőlőszedést meg Mahalia Jackson Cumbaya my Lordját, amit Kunbaja poros utcáin szőlőszedő indulóként énekeltünk az én harsány előéneklésemmel...
