Hogy mit keres Dugovics Titusz a Takách családban, annak több magyarázatát is tudom adni. Mint manapság majdnem minden regénynek, ennek is vaskos önéletrajzi háttere van. (A regény, egyáltalán, akkor jelenik meg, mikor a modern öntudat. A regényt előző hősköltemény a kifejlett öntudat előtt uralgó közösségi tudat tükre: mitológia-szerű legendák elbeszélő művészeti tükröződése). Megokoltuk ezt is jó tudákosan! Szóval az önéletrajzi elem: anyám, s főleg nagyanyám oltogatott belém ilyen buzgó tituszkodást és ez az egyik (a sokadik) olyan rétege „önéletemnek”, ami némi elvonatkoztatással tipikusnak lesz mondható.
A valóságos tituszkodást én magam lófarkas zászló és török helyett egy rossz esernyővel kezdtem, annak kaptam el a nyakát , és – legalábbis Anyunak úgy tűnt – azzal akartam hatéves koromban leejtőrnyőzni egy magas, ötödik emeleti párkányról. Tituszom a regényben erősebb injekciót kap a jó magyarrá nevelésből, nagyanyja (anyja?) nagy magyart, ellenállót, stb. akar nevelni belőle, s ezért is a Titusz név, amit az egykori jezsuita szelídült utódja elégedett mosollyal jegyez Tituszka születésekor, 1946-ban az anyakönyvbe.
Titusz így persze egykorú velünk. Pesten nő föl, s az ostoba név miatti állandó ugratásokon, bosszantásokon, b*szogatásokon(?) kívül elszenvedi / boldogan megéli a háborús idők utáni budapesti gyerekek minden megpróbáltatását és örömét. Töltényeket ás ki a kertben, vérnyomokat azonosít az óvóhelyen, dugihelyet ás, miközben a nagy emeletes ház szocializmusra nyitott ablakaiból önfeledt szerelmesek OLA-gumis dobozokat, (meg magát a használt gumit) dobálják ki az udvarra. Kemény próbákat áll ki, hogy a házban alakult két gyerekbanda közül az egyikbe (bármelyikbe) bevegyék. A két csapat, az agyafúrt, kisebbekkel barátságos Cimaj, s a tompaeszű, fasisztoid Kisvars bandáinak csatái, etikai próbái fontosak lesznek Titusz és a regény fölnövekedése során. Még visszatérünk rájuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése