9 canzonetti

/Kilenc db. kan-szonett/

1. Amikor verset nem vársz

Indul, szerszámot zörget, elkezdődik magától

- amikor verset nem vársz -,

működni kezd a szunnyadó gyakorlat.

És fájdalom, és ínség, hála és ostromló vágy

a baltenyérbe hajtott főbe összetorlad.

S homlokodon új sor minden odagyűrt ránc.

- Amikor verset nem vársz. –

Kinyílik tulajdon időd az időben

és fölhasított földnek szaga érzik.

Állat nyög, Nap áll felhőközökben.

A mán a tegnap, azon a holnap mind átvérzik

- amikor verset nem vársz –

hisz alig vársz már valamit különben.

2.Vakon a nagy vakságban

ugyan mire jutnál?

A szomszéd szobában alszik hitvesed.

Te kútba nézel. És annál a kútnál

hárman álltok: éned, éneked.

A villanykörte világol, melegít.

Ferde fényében látszik foltos pálmád.

A fotelokat ki kell majd cserélni,

bejárták már a „minden testnek útját”.

Vas halhatatlan lesz már nemsokára,

s meghalsz te is, sokkal fiatalabban.

Nyomd el a cigarettád, ne gondolj a halálra.

Közelgő mélyút. Sokáig járunk abban.