Székely Ákosék kedves meghívására bemetróztam az Egyetemi Könyvtárhoz megnézni T. Bortnyik Éva és Tubák Csaba "két olajfestményből és két video vetítésből álló fény-installációját". Közben kattogtattam. Találkoztam a PIM-nél Gáspár Gyurival is, az Astoriánál kedvenc épületszobrommal a biztosítós ház oldalán (talán Jálics Ernő műve?). A Kárpáthiában szólt a cigányzene, a Ferencesek átjárójában kegytárgyakat árultak, a könyvtár nagytermében pedig a karzaton kórus énekelt, és nem szólt rájuk senki. Igaz, a vizsgaidőszaknak talán már vége is van.
Egykor, mikor még valóságosan kézbe lehetett fogni az 1800-as évek második felének napilapjait, sok időt töltöttem az Egyetemi hírlapolvasójában; a főigazgató-helyettesi tetőteraszon azonban most jártam, és Székely Ákossal is most fényképezkedtem először. Kár, hogy mire Szkárosi Endre is kijött a teraszra levegőzni, már nem volt idő újabb kattintásra. Bocs mindenkitől, hogy hamar, még a vetítés vége előtt megszöktem, de még a lemenő nap fényében akartam egy képet csinálni az IBUSZ-ház csipkés tornyairól...
Mert hisz Tituszom, aki vagyok, ugyebár olthatatlan vágyakozással tekint minden tetőteraszra, oromra, meredélyre: mindenre, ami a nádorfejérvári bástyaoromra emlékezteti."Nunquam periculum sine pericolo vincitur."
Azaz: Sosem győzhető le a veszély veszedelem nélkül (Publilius Syrius 383)
Tokai Károly fateromtól örökölt kis vacak, ám annál fontosabb és annál többet forgatott latin-idézetgyűjteményemből, az Ab ovo usque ad mala-ból. (Tankönyvkiadó, Idegen Nyelvi Kiskönyvtár, 1985, 116 old. , Vál. és ford: Dr. Boros Zoltán, 17 Ft)
