Reggelenként a fordításommal foglalkozom. Leginkább egy
rádiójátékra hasonlít, amiben vak emberek nagy zajjal
ordítoznak. Egy vak költő: Dallán Forgaill dicséri
Szt. Kolumbát, aki meg azért nem lát, mert - homéroszi
ötlet! - bekötött szemmel járkál Írországban, ahová
igazságot tenni jött vissza, de mivel haraggal ment el,
akkor megesküdött, hogy többé látni se fogja ennek az
országnak a népét.
A címe Amra Coluim Cille, azaz
Templomos Kolumba Fölmagasztalása.
Colum Cille (vigyázat, Írországban vagy harminc Szt. Columot
tartanak számon, s a katolikus lexikonok is fölsorolanak
legalább még egy Szt. Kolumbánt is, aki egészen az olaszországi
Bobbióig jutott.) A mi Kolumbánk a szent Iona sziget-
kolostor első apátja.
Ezen a Skócia és Írország közt fekvő, Belső-Hebridákon
található parányi szigeten maga Kolumba alapítja az apátságot,
mely az akkoriban még egy népnek tekintett írek és skótok
( plusz welsziek), közös nevükün gaelek katolicizmusának
irányító szent helye, brit/skót királyok, mint Shakespeare
Lear királyának, temetkezési helye, püspökségek fölött áll.
Kolumbáról bővebben pl. a katolikus Szentek lexikonában
olvashatni SZENT KOLUMBA bencés apát címen:
http://www.katolikus.hu/szentek/0609-359.html
Itt csak egy röid részlet: 563-ban Kolumba Skóciába vándorolt.
Tizenkét társával együtt átszelte az ír tengert egy vékony,
állatbőrrel bevont favázból álló, könnyű csónakon, amilyent
máig is használnak az ír halászok, és kikötött Iona szikla
szigetén amelyet törzsének vele rokon fejedelme lakóhelyéül
engedett át neki. Ott azután fatemplomot, közös helyiséget
és minden szerzetes számára kunyhót emeltek. Ionáról kiindulva
kezdte el társaival együtt a missziós munkát a Skótfelföld
lakói között.Mint Írországban, itt is sikerült az uralkodókat
megnyernie a kereszténység számára;a pogányságból való
átmenet ezért itt is a nemzeti hagyományokkal való gyökeres
szakítás és vérontás nélkül valósult meg. A népi és nyelvi
rokonság megkönnyítette a munkát. Kolumba szabályos
időközökben visszatért Írországba, amelyet missziós
tevékenysége alapjának tekintett; Skócia felvirágzó egyházi
életében való részvételével el?mozdította a kelta egyházak
közti kapcsolatot. A kereszténység Észak-Skóciából eljutott
a szigetország szívébe. Szerteágazó skóciai és írországi tevé-
kenységéhez Kolumba a belső erőt Iona szigeti magányából
merítette. Úgy hírlett róla, hogy egyetlen órát sem töltött
el ott imádság, tanulás vagy tudományos munka nélkül. Ionai
életének nagy részét kéziratok másolásának szentelte. Mintegy
300 kéziratot másolt. Elsősorban az ő példájának
tulajdonították, hogy a könyvmásolás Európaszerte, s különösen
az ír befolyás alatt álló kolostorok rendjében olyan
szilárd helyet foglalt el. Az íreknek köszönhető, hogy a
kéziratok a műalkotások fontos tanúságaivá váltak. Az ír
könyvfestés (illumináció) technikájának olyan mester-
műveit, mint az úgynevezett Cathachot és a Durrowi könyvet
Kolumba nevével hozzák kapcsolatba.
Kolumba haláláról az a hagyomány, hogy egy vasárnap, a reggeli
órákban halt meg. Amikor egy szombat este érezte, hogy
közeledik a vég, a számára olyan meghitt Ószövetség
szelleméből szólott: ,,A szombat a pihenés napja;
számomra életem utolsó napja lesz.'' Fogyó erejével fel
kapaszkodott egy kis magaslatra, ahonnan áttekinthette
közösségének a szigeten szétszórt kunyhóit. Felemelte a
kezét, hogy még egyszer megáldja kolostorát. Utána a rá
jellemző kötelességtudással visszatért munkájához, a
zsoltárkönyv másolásához. Amikor a 34. zsoltár tizenegyedik
versében ezekhez a szavakhoz ért: ,akik az Urat keresik,
nem szűkölködnek', letette kezéből az íróeszközt, és így
szólt: ,,Itt most abba kell hagynom. Baithene folytassa majd!
A következ? vers: ,,Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr
félelmére tanítalak titeket'' - az utóda számára szóló
hagyaték volt. Még részt vett az esti istentiszteleten.
Azután az ágyára ült, egy csupasz sziklalapra, összehívta
a testvéreket, és intette őket, hogy szeressék egymást.
Amikor felhangzott az éjféli harangszó, a hetvenhat éves
szerzetes a többieket megelőzve a templomba sietett.
Ott összeesett. A gyertyákat még nem gyújtották meg, de
a teret mennyei fény töltötte be, amikor a szent, fejét
famulusának, Diormitnak az ölébe hajtva, még egyszer
megáldotta a testvéreket, majd meghalt. " -idáig a lexikon.
Ebből az Ionából tér haza, a mai Észak-Írországba, Druim
Cettába Kolumba, maga is királyi sarj. Írországban ki nem? -
hisz kéttucatnyi kisebb-nagyobb királyság műküdik még Oroszlán
szívű Richárd idején is, aki öccsét, Jánost delegálja ír
birtokai királyául, s akinek Limerickben, az egykori viking
erősségben áll Fekete Vára. Columba idejében még nem indultak meg
a vikingek: az írek egymást öldösték, egymás marhacsordáit
rabolgatták, ahogy ma mondanánk: „lokális háborúikban”.
Egy-egy helyi királynak, mint Aed-nek, Druim Cetta
uralkodójának nem csak marhái voltak ezerszám, de finnijei
vagy ollavjai, azaz az általunk jobban ismert velszi
szóval: bárdjai is, tucatszám, egészen különleges kiváltságokkal.
Egy-egy ard-olláv: fő-énekes akár harminc 'beosztott' kisebb
költő kíséretében,hangos csengettyűszóval utazgatott, s ruháján,
királyi kiváltságként hatféle színnel is páváskodhatott.
Kolumba idejének ard-ollávja a sok tanulástól megvakult
'Dallán" (vakocska) Forgaill, aki jelen van a druim cettai
'csúcstalálkozón', ahol Kolumba igazságot oszt királyok
és költők közt, túszt szabadít, gonosz királynét daruvá változtat,
s egyéb csodákat cselekszik, egyszóval Forgaill már itt
belekezd a magasztaló ének, az Amra írásába, ám Kolumba
megparancsolja, hogy csak halála után fejezheti
be. A Kolumbával szinte egyidős Dallán Forgaill már csak
azon aggódik, hogy ő maga valahogy túlélje Kolumbát...
Végül egy évvel túléli, megírja. Így kezdődik az Amra:
Dallán Forgaill: A Templomos Kolumba Fölmagasztalása
Mottó (egy későbbi szerzetesi glosszából:)
Csak kántáld el naponta
a mély-értelmü Amrát,
és elnyered Columtól
a Mennyek Birodalmát.
Bevezetó fohász:
(Dia, Dia, dorrogus...)
Urunk, Urunk, malasztunk,
szined elé hadd fussunk
mint harci szekér.
Úr a mennyben, ne hagyj engem
ennyi jajgatás között
el ne vesszek én.
Tűzcsóvából, hol könny lángol,
égő rontás parazsából
engem kivegyél!
Igaz Isten, tégy jelet
felhók mögül nyújtsd kezed
testem-lelkemért!
Capitulus I.
(Mert e bevezető fohászon kívül - akár a Tízparancsolat -
tíz fejezetből áll az Amra)
De annuntiatione obitus Colum Cilli … Mely tudatja Kolumba
halálhírét, minden írek és scotusok hatalmas fájdalmát
és minden teremtett dolgok bánatát Kolumba vesztén
(Ni di(s) sceoil duae Neill)
Nem kósza hír jő Neill felől,
Nem egy mező rí,
mind rívall.
Nagy moraj!
A háttérből: (hogy maradjunk a rádiójátékos forgató
könyv-formánál)a glossza-író, buzgó szerzetes a gyászos
jajgatásra egy másik bárd dalát idézi, szómagyarázatul:
Asszony - neve is titok -
Ionán följajgatott.
Parittyából durva kő:
Jajja úgy süvít elő.
Megjegyzés: A címben a "dolgozásom" - Kazinczy szép szava. A fotón írországi
olvasmányom: egyik mesteremnek, Vas Istvánnak angol nyelvű verseskönyve, amit
végül nem sikerült odaadnom ír költőismerősömnek, mert nem találtam meg
Kinsale-ben, pedig ott készült YouTube-os interjúja nyomán levélben kerestem.
Aki kiváncsi, írja be a YouTube-ba: Desmond O'Grady. Jó költő, sok Kavafiszt
is fordított. No nem is baj végül. Szép kincsem, ez az 1989-es Corvina-
kiadvány megmaradt. Sajnos ugyanúgy nem sikerült a dublini Joyce-házba
bevinnem Székely Ákos egyik oda szánt gyönyörű szombathelyi BLOOM
-kiadványát. Ez se baj: megmaradt ez is nekem. Székely Ákos pedig most írja,
hogy kapott tőle régebben a Joyce-ház a Bloomokból, ki is vannak állítva.
Így akkor elmaradt adósságok nélkül indulhat az új év.
