Az Ezüst Nyíl, biciklicsengővel a motorházban

Teliholdkor zaklatottan alszik Titusz, ma éjjel például eszébe jut első autója a hetvenes évekből, egy még nem kockaformájú, hanem sportosan a kanyarokba simuló, nehéz, alacsony, elegánsan gömbölyű orrú és farú Wartburg, de Lux kivitel ráadásul, világosszürke, ezüst csíkkal az oldalán. El is nevezte, vagy barátai nevezték el ? ezt a csodát Ezüst Nyílnak. Valódi sportautó lehetett volna, ha nem kétütemű, köhögő és recsegő motort szerelnek bele - ami mellesleg meglepően gyors volt. Tituszt idegesítette, hogy a Kresz szerint nem szabad dudálni. Nem is dudált. Ha figyelmetlen gyalogossal találkozott, vagy ha valaki zöldnél sehogy se akart elindulni előtte, kinyomott kuplunggal jól beletaposott a gázba, mire a kétütemű motor úgy fölcserregett, fölburrogott, hogy a gyalogosok és a lassan araszolók mind szétspricceltek előtte. Ez a figyelmeztető hangadás mégsem tetszett Titusznak. Nem szabad dudálni? Akkor csengetek, mint egy bicikli - találta fel a megoldást, hisz a csengetést nem tiltja a Kresz. Kapóra jött neki, hogy a műszerfal legbaloldalán található kerek fogantyú, ami gyárilag forró nyári napokon a hűtőrács fölemelésére szolgált volna, egyszer a kezében maradt, mert a berozsdásodott lapokat a bowden nem bírta kiemelni. Titusz akkor szólt a szerelőjének, tegyen ennek a bowdennek a végére egy közönséges biciklicsengőt. Kairó utcáin nagy meglepetést okozott a figyelmetlen gyalogosokat, bóklászó bicikliket, tévelygő szamarakat és vágóhídra ballagó, állatorvosilag lilára festett birkákat hangos biciklicsengő-szóval riogató Ezüst Nyíl. Most sok-sok év után Fekete Tűz becenevű, új Suzuki Ignisének műszerfalán keresgél teliholdas, zaklatott álmában Titusz valami használaton kívüli fogantyút, aminek bowdenére biciklicsengőt lehetne szerelni, hogy Sashalmon, sőt Budapest-szerte kipróbálja régi szabadalmát.