Minden kommentár nélkül másolom ide, amit dugdostam egy darabig, aztán elfelejtettem, most előkerült, és látom, húsz év alatt szinte semmi sem változott.
Tokai András: AGYARORSZÁG, 1989-1990
Minden kifordult.
Nem kell az õszön ásni,
fölfele áll a dolgok gyökere.
Hogy én vagyok-e én,
s hogy van-e rajtam kamásni,
maj’ megtudod, ha húzol
a mentõ-befele.
Alul a húrok vastagabbak.
Mint egy kisbõgõ,
én körülbelül akkora vagyok.
Tessék engemet megtalálni,
mert elvesztem. S nem játék,
ha véres és búgó nyomokat hagyok.
Evvel az évvel viaskodom.
Kanszúnyogok és földi-
darazsak éve.
Csak a naptár tervutasításos rendje maradt meg,
minden egyéb iszamós, kásás, légy-pettyes.
Közelednek a nagyindulatú tokák,
jönnek a rõtes, ideges, õsz szakállak,
a nyírt és kipödrött bajuszok jönnek,
a kiválóak és az épp kiváltak
Fene
da fogadat,
Agyarország! (1990)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése