Korán, a "farkasok óráján" ébredek, hatalmas holdfény, tücsökszó, hozzák a kenyeret zajosan a szomszéd kisközértbe. Pár éve, még élénken emlékezve az azóta vakolatját megint levedlett kisházat fölújító vidám roma csapatra, s legvidámabb tagjukra, Csabira, az alábbi tréfás, a végére érzelmessé és balladaivá hangolódó versikét írtam ezekről a hajnalokról. Csabi, a leleményesen szélhámos kőműves-mindenes segédmunkás csípőre tett kézzel figyelte, amint feleségem, Flóra egy jól megrakott talicskát tol a konténer felé, hogy mielőbb szabaduljunk a rengeteg törmeléktől. Szólok neki, miért hagyja az asszonyt cipekedni, mért nem segít.
-Bírja jaz! - jön a mosolygós felelet.
Vajon mi lett azóta Csabival?
Sashalmi idill
Oly csendes és idillikus
Sashalom éjjel négy körül,
mikor a fehér kan-házinyúl kiül
a kertbe, és a dél felé
ereszkedő Kaszásra néz:
pontosan Kaszásék felé,
ahol lukas a kerítés.
Ilyenkor nem csattog kukás,
két percig hallgat Bundi is.
Halkan egy süni kotorász,
bezárt a rendőr kocsmája is,
csak a füstölgő tönk alatt
alvad csöndesen némi vér,
hol egy lassan józanodó
ivó hever. Jó, ha majd délre hazaér.
Hajnali négy és negyed öt
közt nem adnám Sashalmot semmiér.
Ilyenkor nem döng repülő,
nem égnek kidobott nejlonzsákok,
édes szőlőnket nem szedi
Csabi, a cigány kőszélhámos.
Nem zúg a szomszéd kisközért
ferdén szerelt szellőztetője,
csak halkan-halkan nől a fű,
és nyírásillat árad belőle.
Flóra is alszik. Nincs kit ijesszen:
hangtalan hálót fon a pók.
Két fészken is, rövidke csendben
rövidet álmodnak a rigók.
A Göncölszekér magasra ért,
a Kaszás már aludni dől,
és csöndben, nézd, már pirkad is
a Ballada utca felől.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése