Tóth Sándor osztálytársunk temetése

Tegnap volt Tóth Sanyi temetése a Rezső téri templomban. Sanyiról május 28-29.-én majd augusztus 3-án is készült fényképes blogbejegyzés. Templomban ugye nem nagyon illik fényképezni, ezért se Sanyi családjáról, se néhány további, ugyancsak megjelent osztálytársról nem készült fénykép. A fölső képen balról-jobbra: Révhegyi, Menyhárt, Nagy László, Ökrös, Gróz, Billibók, Szalkai, Tokai. Ott voltak még: Moldoványi Artúr és Kauzál András.
A gyászmisét is volt Vajda Péter utcai iskolatársunk, Sanyi egykori ministráns-társa, Spányi Antal székesfehérvári püspök tartotta. Köszönjük szép megemlékezését. Én vigasztalást kérve elmondtam Lassú, rejtelmes c. versemet:

Ahogy egy pászma elvonul

a  gádortól a gesztenyékig,

súrlón simító fínom ujjak

a dolgok hámját megbecézik.

És mintha tényleg tetszene neki,

amit hat nap alatt teremtett:

az összes rücsök a betonjárdán

egyenként ragyog és színeket rezegtet.

Valami földöntúli fény van itt,

az rezgeti néma csendben, és simítja

az út lazán terített színes kavicsait.

Ezen a hosszú, fényes úton járjál!

Aztán a ritkás diófalombok

közt gyere beljebb a lugasba,

gyere csak beljebb, ritkán vagy itt,

és vigasztalj, hisz van hatalmad arra.