Ír retrospektív: Az Amra - reggeli dolgozásom

Reggelenként a fordításommal foglalkozom. Leginkább egy 

rádiójátékra hasonlít, amiben vak emberek nagy zajjal

ordítoznak. Egy vak  költő: Dallán Forgaill dicséri 

Szt. Kolumbát, aki meg azért nem  lát, mert - homéroszi

ötlet! - bekötött szemmel járkál Írországban, ahová

igazságot tenni jött vissza, de mivel haraggal ment el,

akkor megesküdött,  hogy többé látni se fogja ennek az

országnak a népét.

A címe Amra Coluim Cille, azaz 

 Templomos Kolumba Fölmagasztalása.

Colum Cille (vigyázat, Írországban vagy harminc Szt. Columot

tartanak számon, s a katolikus lexikonok is fölsorolanak 

legalább még egy Szt. Kolumbánt is, aki egészen az olaszországi

Bobbióig jutott.) A mi Kolumbánk a szent Iona sziget-

kolostor első apátja.

Ezen a Skócia és Írország közt fekvő, Belső-Hebridákon 

található parányi szigeten maga Kolumba alapítja az apátságot,

mely az akkoriban még egy népnek tekintett írek és skótok

( plusz welsziek), közös nevükün gaelek katolicizmusának 

irányító szent helye, brit/skót királyok, mint Shakespeare

Lear királyának, temetkezési helye, püspökségek fölött áll. 

Kolumbáról bővebben pl. a katolikus Szentek lexikonában 

olvashatni SZENT KOLUMBA bencés apát címen: 

    http://www.katolikus.hu/szentek/0609-359.html

Itt csak egy röid részlet: 563-ban Kolumba Skóciába vándorolt.

Tizenkét társával együtt átszelte az ír tengert egy vékony,

állatbőrrel bevont favázból álló, könnyű csónakon, amilyent 

máig is használnak az ír halászok, és kikötött Iona szikla

szigetén amelyet törzsének vele rokon fejedelme lakóhelyéül

engedett át neki. Ott azután fatemplomot, közös helyiséget 

és minden szerzetes számára kunyhót emeltek. Ionáról kiindulva

kezdte el társaival együtt a missziós munkát a Skótfelföld

lakói között.Mint Írországban, itt is sikerült az uralkodókat

megnyernie a kereszténység számára;a pogányságból való 

átmenet ezért itt is a nemzeti hagyományokkal való gyökeres 

szakítás és vérontás nélkül valósult meg. A népi és nyelvi

rokonság megkönnyítette a munkát. Kolumba szabályos

időközökben visszatért Írországba, amelyet missziós 

tevékenysége alapjának tekintett; Skócia felvirágzó egyházi

életében való részvételével el?mozdította a kelta egyházak

közti kapcsolatot. A kereszténység Észak-Skóciából eljutott

a szigetország szívébe. Szerteágazó skóciai és írországi tevé-

kenységéhez Kolumba a belső erőt Iona szigeti magányából

merítette. Úgy hírlett róla, hogy egyetlen órát sem töltött

el ott imádság, tanulás vagy tudományos munka nélkül. Ionai

életének nagy részét kéziratok másolásának szentelte. Mintegy

300 kéziratot másolt. Elsősorban az ő példájának 

tulajdonították, hogy a könyvmásolás Európaszerte, s különösen

az ír befolyás alatt álló kolostorok rendjében olyan 

szilárd helyet foglalt el. Az íreknek köszönhető, hogy a 

kéziratok a műalkotások fontos tanúságaivá váltak. Az ír

könyvfestés (illumináció) technikájának olyan mester-

műveit, mint az úgynevezett Cathachot és a Durrowi könyvet

Kolumba nevével hozzák kapcsolatba. 

Kolumba haláláról az a hagyomány, hogy egy vasárnap, a reggeli

órákban halt meg. Amikor egy szombat este érezte, hogy

közeledik a vég, a számára olyan meghitt Ószövetség

szelleméből szólott: ,,A szombat a pihenés napja;

számomra életem utolsó napja lesz.'' Fogyó erejével fel

kapaszkodott egy kis magaslatra, ahonnan áttekinthette

közösségének a szigeten szétszórt kunyhóit. Felemelte a

kezét, hogy még egyszer megáldja kolostorát. Utána a rá

jellemző kötelességtudással visszatért munkájához, a

zsoltárkönyv másolásához. Amikor a 34. zsoltár tizenegyedik

versében ezekhez a szavakhoz ért: ,akik az Urat keresik,

nem szűkölködnek', letette kezéből az íróeszközt, és így

szólt: ,,Itt most abba kell hagynom. Baithene folytassa majd!

A következ? vers: ,,Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr 

félelmére tanítalak titeket'' - az utóda számára szóló

hagyaték volt. Még részt vett az esti istentiszteleten. 

Azután az ágyára ült, egy csupasz sziklalapra, összehívta

a testvéreket, és intette őket, hogy szeressék egymást. 

Amikor felhangzott az éjféli harangszó, a hetvenhat éves

szerzetes a többieket megelőzve a templomba sietett. 

Ott összeesett. A gyertyákat még nem gyújtották meg, de 

a teret mennyei fény töltötte be, amikor a szent, fejét

famulusának, Diormitnak az ölébe hajtva, még egyszer

megáldotta a testvéreket, majd meghalt. " -idáig a lexikon.

 Ebből az Ionából tér haza, a mai Észak-Írországba, Druim 

Cettába Kolumba, maga is királyi sarj.  Írországban ki nem? -

hisz kéttucatnyi kisebb-nagyobb királyság műküdik még Oroszlán

szívű Richárd idején is, aki öccsét, Jánost delegálja ír

birtokai királyául, s akinek Limerickben, az egykori viking 

erősségben áll Fekete Vára. Columba idejében még nem indultak meg

a vikingek: az írek egymást öldösték, egymás marhacsordáit

rabolgatták, ahogy ma mondanánk: „lokális háborúikban”.

Egy-egy helyi királynak, mint Aed-nek, Druim Cetta 

uralkodójának nem csak marhái voltak ezerszám, de finnijei

vagy ollavjai, azaz az általunk jobban ismert velszi 

szóval: bárdjai is, tucatszám, egészen különleges kiváltságokkal.

Egy-egy ard-olláv: fő-énekes akár harminc 'beosztott' kisebb

költő kíséretében,hangos csengettyűszóval utazgatott, s ruháján,

királyi kiváltságként hatféle színnel is páváskodhatott. 

Kolumba idejének ard-ollávja a sok tanulástól megvakult 

'Dallán" (vakocska) Forgaill, aki jelen van a druim cettai

'csúcstalálkozón', ahol Kolumba igazságot oszt királyok 

és költők közt, túszt szabadít, gonosz királynét daruvá változtat,

s egyéb csodákat cselekszik, egyszóval Forgaill már itt 

belekezd a magasztaló ének, az Amra írásába, ám Kolumba

megparancsolja, hogy csak halála után fejezheti

be. A Kolumbával szinte egyidős Dallán Forgaill már csak

azon aggódik, hogy ő maga valahogy túlélje Kolumbát...

Végül egy évvel túléli, megírja. Így kezdődik az Amra:

 Dallán Forgaill: A Templomos Kolumba Fölmagasztalása 

                     Mottó (egy későbbi szerzetesi glosszából:)

                        Csak kántáld el naponta

                        a mély-értelmü Amrát,

                        és elnyered Columtól 

                        a Mennyek Birodalmát.

  Bevezetó fohász: 

 (Dia, Dia, dorrogus...)

  Urunk, Urunk, malasztunk,

 szined elé hadd fussunk

 mint harci szekér.

  Úr a mennyben, ne hagyj engem

 ennyi jajgatás között

 el ne vesszek én.

  Tűzcsóvából, hol könny lángol,

 égő rontás parazsából

 engem kivegyél!

  Igaz Isten, tégy jelet

 felhók mögül nyújtsd kezed

 testem-lelkemért!

  Capitulus I. 

(Mert e bevezető fohászon kívül - akár a Tízparancsolat -  

tíz fejezetből áll az Amra)

De annuntiatione obitus Colum Cilli … Mely tudatja Kolumba

 halálhírét, minden írek és scotusok hatalmas fájdalmát

 és minden teremtett dolgok bánatát Kolumba vesztén

(Ni di(s) sceoil  duae Neill)

  Nem kósza hír jő Neill felől,

 Nem egy mező rí,

 mind rívall.

 Nagy moraj!

        A háttérből: (hogy maradjunk a rádiójátékos forgató

könyv-formánál)a glossza-író, buzgó szerzetes a gyászos 

jajgatásra egy másik bárd dalát idézi, szómagyarázatul:

                   Asszony - neve is titok -

                   Ionán följajgatott.

                   Parittyából durva kő:

                   Jajja úgy süvít elő.

--------

Megjegyzés: A címben a "dolgozásom" - Kazinczy szép szava. A fotón írországi 

olvasmányom: egyik mesteremnek, Vas Istvánnak angol nyelvű verseskönyve, amit

végül nem sikerült odaadnom ír költőismerősömnek, mert nem találtam meg

Kinsale-ben, pedig ott készült YouTube-os interjúja nyomán levélben kerestem.

Aki kiváncsi, írja be a YouTube-ba: Desmond O'Grady. Jó költő, sok Kavafiszt

is fordított. No nem is baj végül. Szép kincsem, ez az 1989-es  Corvina-

kiadvány megmaradt. Sajnos ugyanúgy nem sikerült a dublini Joyce-házba

bevinnem Székely Ákos egyik oda szánt gyönyörű szombathelyi BLOOM

-kiadványát. Ez se baj: megmaradt ez is nekem. Székely Ákos pedig most írja, 

hogy kapott tőle régebben a Joyce-ház a Bloomokból, ki is vannak állítva.

Így akkor elmaradt adósságok nélkül indulhat az új év.