Egy műfordító töprengései. Egy Gogol- (Devecseriné Guthi Erzsébet)-mondat megtámasztása.

Vegyük ezt a Gogol-mondatot a Holt lelkekből:

"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan, erősen állt."

Most tegyünk bele az utolsó szóba egyetlen o betűt, na jó, aminek következtében még egy t-re is szükségünk lesz. Vagy még egy és-sel is oldjuk fel az utolsó vesszőt, hogy ne csak súlyosbítsuk, hanem lassítsuk  is meg egy kissé az utolsó mondat leereszkedését?


"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan és erősen állott."