Szüret.../Hatalmas volt a nyár

(Hatalmas volt a nyár)

Der Sommer war sehr  gross. Rilke,

nous lentement nous enpoisonnons, (Apollinaire, Radnóti, T.A.)

Hatalmas volt a nyár.

Hatalmasak az utolsó nyarak,

ahogy az elsők is oly hatalmasak.

Lesz-e hatalmas őszünk

vagy csak továbbmérgeződünk?

Ó, Gíjjom Apollinár,

ó, Rájner, Mária, Rilka,

vegyetek imáitokba.

(Záróra, Miszter/Herr, es ist Zeit c. versemből, Hapax legómena c. készülő kötetemből.)

Kaló Hegedűs Elemér 80.- osztálytalálkozó

(Foto: T.A. ill. Dr. Kovács György)

Ez az öreg csapat a fiatal Kaló tanár úr osztályfőnöksége alatt 1956-ban kezdte  az V. osztályt a VIII. kerületi Vajda Péter (ex-Simor) utcai, Lechner Ödön építette általánosban, a MÁVAG-Kolóniával szemközt. Ami a tavalyi 50 éves osztálytalálkozón elmaradt, most a szigorú osztályfőnök parancsára megvalósult: ki-ki 5 percet mesélt életéről. Mikor már hárman elmondták, hogy a suliban beszédhibával küszködtek, majd előbb-utóbb elvégezték a Műegyetemet, rászóltam Szalkaira, hogy ő ezt a két tételt már kihagyhatja életrajzából. Kiderült a beszámolókból, hogy rajtunk alapult a magyar villamos- elektronikai - és energetikai ipar, tőlünk járt a Metró, fönntartottuk a Sasad Téeszt, szerveztük a komoly- sőt szervezzük máig a hazai (és az európai fürdőhelyek) könnyű- és szórakoztatózenei életet, de mi csináltuk a legtöbb szőrmegallért és kézelőt New Yorkban, fogtömést és hidat a pesti Nagykörúton, volt közünk a hazai filmgyártáshoz, motoros akrobatikához, kosárlabdához, focihoz, ökölvíváshoz; a vezetőképzésről és borászatról, valamint a nemzetközi kapcsolatokról  és a rejtjelezésről nem is beszélve. Ám mindez eltörpül ahhoz képest, hogy manapság mi termeljük a legtöbb fügét és mi fogjuk a legnagyobb halakat a Tiszán és különböző bányatavakban. Eléggé meglepő ez ahhoz képest, hogy a beszámolókban az Orvosi Lexikon minden borzalmas szakkifejezése elhangzott átvészelt betegségeinkről, mert közülünk egyedül a 80 éves Tanár Úr egészséges, na meg talán az a testépítő volt osztálytársunk, aki e találkozó helyett is inkább rápihent a másnapi kerékpárversenyre, vagy az a másik body-builder, aki 33(!) máig ép fogával büszkélkedett. Az alapvetően műszaki irányultságú társaságban azért egy irodalmár is akadt, aki általános iskolai életünkre és drága osztályfőnökünkre így emlékezett:

Elment, de visszajött fél év után

és íme 50 év után is

Tulajdonképpen féltünk "a Kaló"-tól.
Pedig a Barna: vénebb, rövidebb
nagyobbakat mért, vagy Bütyök - a dobogóról,
hogy fölérje a hetedikeseket.

Egy darabig majdhogynem gyűlöltük Kalót:
cserbenhagyott a MUK* kellős közepén,
lepasszolva bennünket az Éltetőnek,
pedig majd megfagytunk, mert elfogyott a szén.

Hosszú élethez rövid vers való,
(hosszút ígértem, de hamis vagyok én)
mert "semmi perc", és visszajött Kaló,
hogy velünk kacagjon a bősz Jánosinén.

(Szeretettel Kaló Tanár Úr 80. születésnapjára)

*MUK- Márciusban Újra Kezdjük! - jelszó 1956 telén és 57 elején.
Mi máig kis módosítással tartjuk magunkat e lassan 60 éves jelszóhoz:
Májusban Újra Kalóval - azaz 2012 májusában ismét találkozunk.

Megkettyent a nagyfater - digitális regényemet média-szakos diplomamunkának ajánlom

A Műegyetemen média-tudományokat oktató régi ismerősömnek fölajánlom, hogy ha van olyan diplomázó hallgatója, aki e-bookok, digitális kiadványok "pofásításával" kapcsolatos diplomamunkában gondolkodik,
és érdekli, hogy mi mindent  lehetne kihozni egy messze nem hagyományos regényből - mert az eddig megjelent e-bookok zöme egyszerűen csak e-book olvasóra kopírozza a már meglevő papírkönyvet, vagy simán digitálisan kínálja, amit papíron nyomtatva sem lehetne könnyen eladni - akkor fölajánlom régóta készülő:
Titusz, a Jófiú című regényem részben ebben a blogban, részben folyóiratokban megjelent részeit, valamint az évtizedek alatt gép- és kéziratokban fölhalmozódott, sokfelől indult, és főképp sokfelé ágazó, sőt jelenleg is folyamatosan íródó poszt-posztmodern regényemet, hogy tegye az elég nagy mennyiségű anyagot e-book olvasón olvashatóvá, kereshetővé- egyszóval érdekes és használható, szórakoztató és esetleg némi tanulsággal is szolgáló média-termékké.
Olyasmi lenne ez, aminek lehetne azt az alcímet is adni: Megkettyent a nagyfater. Mindenkinek van bőbeszédű nagyapja, aki szereti regényesen mesélgetni élettörténetét, és épp a most diplomázó korú unokák generációja az, akik közül néhányan még  figyelnek is erre. Bár a Titusz azon felül, hogy nemzedéktörténet és családtörténet is, főképpen egy  messziről jött, sokfelé bóklászó kisember története, akinek azonban nagy ambíciói vannak. Kisszerű életében is hős: minimum Dugovics Titusz akar lenni, irodalomként meg olyan formát keres az egésznek, amilyen még nem volt és szinte lehetetlen, hogy legyen.
Gondolok olyasmire, képes, "dizájnos", a veretes irodalmi szöveget "ütős" módon vizuálisan is izgalmassá tevő formában jelentkezik, mint pl. ugyanebben a blogban a 2010. március 7.-i "Meg nem írt témák be ne lobbanjanak!" című vagy 2010. augusztus (péntek!)13.-i " Parnasszus a szemét tetején" címűekre.
S mivel elgondolásom szerint az interaktivitás feladványokban és rejtvényekben is megvalósulna, akit ez eddig érdekelt, keresse ki a blogban a Fosbury-flopra vonatkozó blogbejegyzést, abból is sokat megtud - sportról, hanyattesésről, tituszkodásról.

Kartal unokám kétéves. Vivien meg két hónapos

Egy nagyfiú meg egy kislány

meg egy nagypapa, aki pirospacsizni tanítja Kartalt, meg Kartal mamája, Éva, meg a feleségem, Flóra meg egy még nagyobb fiúnak, Vivien bátyjának: Darcinak a rengeteg kung-fu edzésben megemberesedett térde. :)