Tegnap az Írószövetség "Költők Karácsonya" rendezvényén elmondtam életem egyik legrövidebb versét.
.
Esővígasztaló
.
Eső, te kis esőcske,
mit szemerkedel?
Hisz oly könnyű vagy,
hogy e bódulat-
ban nem is esel;
- e m e l k e d e l.
.
Nagy tapsot kaptam. Úgy látszik szükségünk van vigaszra.Az asztalnál: Alföldy Jenő, Czigány György, Turczi Isván. Baloldalt háttal dupla kabátban üldögél Kabdebó Lóránt.
Vigasztalásról jut eszembe. A Blogger profilom angol változatába régebben ezt találtam írni: Hungarian poet, writer, meditating on passing time and reconciliation.- Igaz, ez utóbbi szó inkább (ki)engesztelődést jelent. No arra még nagyobb szükségünk volna. Szép Karácsonyt mindenkinek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése