Arany János levele Szemere Pálhoz. (részlet)
.
.
Mielőtt azonban erre20 mennék, szabad legyen érintenem Kegyednek amaz épannyira új, mint találó észrevételét,21 hogy a szellemnyilatkozásban, ha főleg a22 költészetre s itt leginkább a lyrára szorítjuk – az alsó fokozat [a] neszme (nonsens, ugy-e?), vagy alig több ennél. – Nagyon igaz.23 Mi is lehetne, [az] inventio műveinél, egyéb mint neszme, vagy félig homályos eszme legfölebb. Itt nem a logica vezet bizonyos eszmékhez, itt a pillanatnyi helyzet, érzelem, kedélyállapotból24 fog eszme fejleni, s ha kisérhetjük is, szabályozhatjuk is további fejlésében, a csiráról, a keletkezés mozzanatáról nem adhatunk számot magunknak. Hallottam – [s] Kegyed méginkább tudhatja – hogy Vörösmarty „Szép Ilonkája” ez egyetlen sorból fakadt fel: „Hervadása liliomhullás volt”. – Mi ez így? semmi határozott személyhez, tárgyhoz nem kötve? Egy kép, [de] mihez csak ezentúl kell tárgyat keresni: tehát féleszme, vagy a mi egy értelmű: neszme. S ím25, e neszmétől viselősen, a költő addig hordja azt, míg előáll26 az eszme, teljes szépségben,27 egy valódi Szép Ilonka. – Más példát mondok. A nép fia megtelik érzelemmel, – az érzés már hullámzik, rhythmust, dallamosságot kap, (mert a zeneiség áll legközelebb a még eszmévé nem fejlett érzelemhez) de még hiányzik az eszme. Mit28 tesz tehát? Ex abrupto [3. lap:] jött, gyakran össze sem függő szavak rhythmusába29 önti érzelmét; s csak azután törekszik e dallamos szavakhoz30 illő eszmét találni, mi olykor nem is sikerül.31 Példa saját népköltészetünk, de, némi módosítással, valamennyi nép lyrája, főleg a chinai, mely e részt a mienkkel meglepő hasonlatot tűntet elő. Mikor a dalló neki kezd: Káka tövén költ a rucza – akkor még nehezen van egyebe a puszta érzelemnél, eszmeiség nélkül, melyet dallamos szavakba – [s] egy az érzéki szemlélet köréből találomra elérántott képbe – önt; s az32 első sor mi egybefüggésben sincs a majdan kifejlő gondolattal,33 – [ez] ridegen marad. Mikor a másik sort hozzárímli: „Jó földben terem a búza”, akkor sincs még eszméje az érzelemhez, de már készül lenni mert a terem szó felkölti azt; e sor tehát már nem marad oly ridegen, mint az előbbi, mert a terem-hez köti megszületett gondolatját:34 „De a hol a hű lány35 terem , azt a helyet nem ismerem.”... Már van eszméje: minden leány hűtelen (mert az övé az).36
--
A levelet még az 1950-es években az Irodalomtört. Közleményekben közlő Vértes O. Auguszta ide vonatkozó jegyzetei ( Arany levelének fogalmazványára utalnak.)
.
20 arra
21 egy észrevételt koczkáztatnom Kegyednek amaz ép annyira új, mint találó megjegyzésére)
22 főleg ha
23 Igen helyes.
24 kedélyállapot, érzelemből
25 És
26 szerves egészszé alakítva megszületik
27 szépségében
28 – de az eszme még hiányzik: mit
29 Összefüggetlen, exabrupto, jövő szavak dallamába
30 A töredékes kézirat 2. lapja itt végződik.
31 nem is sükerül olykor.
32 ez
33 eszmével
34 de e sor már mégsem marad oly ridegen, mint az első, mert hozzá kötheti a terem szóhoz megszületett gondolatját:
35 lyány
36 „hogy a leány mind, (s különösen az övé) hűtelen”. Vagy szabatosabban: „azért hűtelen minden lyány, mert az övé az.”
A töredékben ezután a következő szövegrész olvasható, mely az elküldött levélből kimaradt:
Az eszme genesise hát, ugy ejtem, művelt lyricusnál is ez, csak a velebánás, a procedura különböző, több félék levén az utóbbinak eszközei, mint a természet naiv gyermekének. Ön [ceruzával javítva) Én] csekély tapasztalásom legalább ezt látszik igazolni. Kevés számú lyrai darabjaim közül most is azokat tartom sikerültebbeknek, a melyek dallamát hordtam már, mielőtt kifejlett eszmém lett volna, – úgy hogy a dallamból fejlődött mintegy [az; kijavítva:] a gondolat. Sőt balladáim foganzásakor [!] is, az első, még homályos eszme felködlésnél már ott volt a rhythmus, a dallam, rendszerint nem eredeti, hanem valamely régi népdalhang, mely nem tudom micsoda sympathiánál fogva épen a szülemlő [es; e két betű áthúzva] eszméhez társult, illett, és semmi más. Ezért esett meg rajtam nem egyszer, hogy ha, a fölvett dallam formáit, rhythmusát a nyelv később nem bírta, noha az eszmével már tisztába jöttem, mégsem tudtam azt más, talán kényelmesb formába önteni, hanem az elkezdett mű töredék maradt. De hagyjuk ezt.