Mi is a "neszme"? - azaz miből lesz a költemény?

Arany János levele Szemere Pálhoz. (részlet)
.

Mielőtt azonban erre²⁰ mennék, szabad legyen érintenem Kegyednek amaz épannyira új, mint találó észrevételét,²¹ hogy a szellemnyilatkozásban, ha főleg a²² költészetre s itt leginkább a lyrára szorítjuk – az alsó fokozat [a] neszme (nonsens, ugy-e?), vagy alig több ennél. – Nagyon igaz.²³ Mi is lehetne, [az] inventio műveinél, egyéb mint neszme, vagy félig homályos eszme legfölebb. Itt nem a logica vezet bizonyos eszmékhez, itt a pillanatnyi helyzet, érzelem, kedélyállapotból²⁴ fog eszme fejleni, s ha kisérhetjük is, szabályozhatjuk is további fejlésében, a csiráról, a keletkezés mozzanatáról nem adhatunk számot magunknak. Hallottam – [s] Kegyed méginkább tudhatja – hogy Vörösmarty „Szép Ilonkája” ez egyetlen sorból fakadt fel: „Hervadása liliomhullás volt”. – Mi ez így? semmi határozott személyhez, tárgyhoz nem kötve? Egy kép, [de] mihez csak ezentúl kell tárgyat keresni: tehát féleszme, vagy a mi egy értelmű: neszme. S ím²⁵, e neszmétől viselősen, a költő addig hordja azt, míg előáll²⁶ az eszme, teljes szépségben,²⁷ egy valódi Szép Ilonka. – Más példát mondok. A nép fia megtelik érzelemmel, – az érzés már hullámzik, rhythmust, dallamosságot kap, (mert a zeneiség áll legközelebb a még eszmévé nem fejlett érzelemhez) de még hiányzik az eszme. Mit²⁸ tesz tehát? Ex abrupto [3. lap:] jött, gyakran össze sem függő szavak rhythmusába²⁹ önti érzelmét; s csak azután törekszik e dallamos szavakhoz³⁰ illő eszmét találni, mi olykor nem is sikerül.³¹ Példa saját népköltészetünk, de, némi módosítással, valamennyi nép lyrája, főleg a chinai, mely e részt a mienkkel meglepő hasonlatot tűntet elő. Mikor a dalló neki kezd: Káka tövén költ a rucza – akkor még nehezen van egyebe a puszta érzelemnél, eszmeiség nélkül, melyet dallamos szavakba – [s] egy az érzéki szemlélet köréből találomra elérántott képbe – önt; s az³² első sor mi egybefüggésben sincs a majdan kifejlő gondolattal,³³ – [ez] ridegen marad. Mikor a másik sort hozzárímli: „Jó földben terem a búza”, akkor sincs még eszméje az érzelemhez, de már készül lenni mert a terem szó felkölti azt; e sor tehát már nem marad oly ridegen, mint az előbbi, mert a terem-hez köti megszületett gondolatját:³⁴ „De a hol a hű lány³⁵ terem , azt a helyet nem ismerem.”... Már van eszméje: minden leány hűtelen (mert az övé az).³⁶

^--

^{A levelet még az 1950-es években az Irodalomtört. Közleményekben közlő Vértes O. Auguszta ide vonatkozó jegyzetei ( Arany levelének fogalmazványára utalnak.)}

^.

²⁰ arra

²¹ egy észrevételt koczkáztatnom Kegyednek amaz ép annyira új, mint találó megjegyzésére)

²² főleg ha

²³ Igen helyes.

²⁴ kedélyállapot, érzelemből

²⁵ És

²⁶ szerves egészszé alakítva megszületik

²⁷ szépségében

²⁸ – de az eszme még hiányzik: mit

²⁹ Összefüggetlen, exabrupto, jövő szavak dallamába

³⁰ A töredékes kézirat 2. lapja itt végződik.

³¹ nem is sükerül olykor.

³² ez

³³ eszmével

³⁴ de e sor már mégsem marad oly ridegen, mint az első, mert hozzá kötheti a terem szóhoz megszületett gondolatját:

³⁵ lyány

³⁶ „hogy a leány mind, (s különösen az övé) hűtelen”. Vagy szabatosabban: „azért hűtelen minden lyány, mert az övé az.”

A töredékben ezután a következő szövegrész olvasható, mely az elküldött levélből kimaradt:

Az eszme genesise hát, ugy ejtem, művelt lyricusnál is ez, csak a velebánás, a procedura különböző, több félék levén az utóbbinak eszközei, mint a természet naiv gyermekének. Ön [ceruzával javítva) Én] csekély tapasztalásom legalább ezt látszik igazolni. Kevés számú lyrai darabjaim közül most is azokat tartom sikerültebbeknek, a melyek dallamát hordtam már, mielőtt kifejlett eszmém lett volna, – úgy hogy a dallamból fejlődött mintegy [az; kijavítva:] a gondolat. Sőt balladáim foganzásakor [!] is, az első, még homályos eszme felködlésnél már ott volt a rhythmus, a dallam, rendszerint nem eredeti, hanem valamely régi népdalhang, mely nem tudom micsoda sympathiánál fogva épen a szülemlő [es; e két betű áthúzva] eszméhez társult, illett, és semmi más. Ezért esett meg rajtam nem egyszer, hogy ha, a fölvett dallam formáit, rhythmusát a nyelv később nem bírta, noha az eszmével már tisztába jöttem, mégsem tudtam azt más, talán kényelmesb formába önteni, hanem az elkezdett mű töredék maradt. De hagyjuk ezt.