Egy régi, verses előzmény a Titusz, a Jófiúhoz

Papírjaim rendezése közben egy 1973 tavaszi, kéziratban maradt vers-vázlatot találok a Jófiúhoz


Mindig csak reményt, töredelmet,
hunyászkodást, alázatot,
megalkuvó türelmet,
hiszékeny jóakaratot...

S mi haszna volt? Fejemre nőtt
e túlontúl jó fiú,
ki mosolyogva a fulladás előtt
rebegné: nyelj el,
csak nyelj el, te jó folyó!
---
A képen a Kármán-Strouhal-féle örvénysor, másképpen a Strouhal-féle ingadozás

Meg nem írt témák be ne lobbanjanak

Életem egyik legkülönösebb tapasztalata: váratlanul és minden előzmény nélkül meghal egy tehetséges, fiatal srác. Kiderül, hogy születése óta a lágyékában hordta betokosodott ikertestvérét. Ez a valami, mert valakinek mégse nevezhetjük, harmincvalahány évig ott lapult észrevétlenül valahol a testében, majd kideríthetetlen okokból elkezdett burjánzani, és napok alatt fölfalta hordozóját.
Sokan álltunk a temetőben. Mivel íróféle volt, én azon tünődtem, nem fal-e föl engem is valamelyik régóta hordozott témám hirtelen támadt kibírhatatlan dühében, hogy nem szülte meg közös anyánk, vagy legalább én nem segítettem neki mindeddig világra jönni? Óvatosan megnyomkodom a hasam alját, combom tövét, ahol éreztem már néha kósza fájást, bizsergést: ott lapulhat például Titusz-regényem betokosodott embriója? Egyelőre talán csak mint egy szőrös és lucskos kis egérhulla, vagy bagolyköpet. De mi lesz, hogyha dühében burjánzani kezd?
És már kétszer annyi idős leszek nemsokára, mint az az egykori, fiatalon eltemetett, tehetséges gyerek.

Hogy került Titusz a törökök országába?

Véglegesítésre, átdolgozásra váró irományaimat nézegetem. Találtam egy magam számára is rejtélyes rövid szöveget, megosztom a blogolvasókkal:

Hogy került Titusz* a törökök országába?

A törökök országa nagy; ki tudja hol kezdődik és hol ér véget? Járunk, kelünk, s egyszer csak különös pöszögés üti meg a fülünket, török beszéd ü-i, ö-i, hadaró imádkozás egy-egy magas toronyból. Egy bég fermánt követel. Tessék, válassz, mondod, zakód jobb belső zsebéből elővéve, kártyalapokként elébeterítve a személyazonosságit, a kombinált bérletet, az építészszövetség tagsági igazolványát (egyben könyvtári belépő), és egy múlt heti lottócédulát. A bég a lottócédulát veszi el, figyelmesen vizsgálja, tolmácsot hív az őrbódéból, kuruttyol neki, amit a tolmács így fordít: Nem nyert, de ne dobja el, mert csak a hónap végén lesz a tárgynyeremény-sorsolás. Törökországban különben is csak ötjegyű a Jokerszám. Akkor elmehetek? – kérdezed. Mit mond? – kérdezi a bég magyarul a tolmácsától. A tolmács törökül válaszol, így sohase fogjuk megtudni, mi volt a felelet. Intettek, hogy továbbhaladhat.
Így került Titusz a törökök országba, gonosz olvasó.
-
* Titusz a szerző alteregója.szerepel a versesköteteimben is, és főszereplő a Titusz, a jófiú című készülő (Istenem, mióta készülő!)regényben