Voltam sokáig nyelvtanár is

Hisz voltam én nyelvtanár sokáig. Persze angolt is tanítottam, de aztán főleg magyart - külföldieknek. Ezen a képen éppen pár egyiptomit kísérek az ELTE Bölcsészkar előtt úgy 1973-ban vagy 74-ben. Balról a festő Karrar, rövid kabátban, hátul az a nagydarab ember, aki, emlékszem, az óbudai amfiteátrumnál lakott, a kockás kabátos fiatal nő meg a heluáni textilszövőből jött tapasztalatcserére. Még hátul két másik, elmosódva: egyikük Kotb úr lehet, aki a legszebben énekelte az Acsitári hegyekalatt régenlee settahót. E kiváló képessége következtében később rektor lett a felső-egyiptomi Assziút Egyetemén.
Pierre Cardin vagy a divatot diktálta nekünk, vagy ott maradt a Miki fiamtól kapott töltőtoll-tok felirata, mikor a régi fényképet kezdetleges módszerekkel bemásoltam ide.
Hajónapló-bejegyzés: napok óta hetes szél, folyamatosan reffelünk.

Karrar barátom kis olajvázlata

Nemrég raktam ki az előszobában kairói festő-barátom, teljes, szép nevén Abdelmoneim Hassan Karrar kis olajfestményét, amit pesti ösztöndíjas hónapjai alatt csinált a Főiskolán. Talán látszik, hogy rég kisujjában volt a mesterség, amit aztán nem gyakorolt, mert elszegődött -valamiből Kairóban is meg kell élni - az Egyiptomi Nemzeti Színházhoz úgynevezett technikai igazgatónak. Ez a mókás fekete, núbiai-képű ember a mai Kairó keleti csücskében, a reptérhez közel, Heliopoliszban élt, aminek az arab neve is szép: Samsz el-gedída, ez kb. azt jelenti Új-Napváros, majdnem ugyanaz mint görögül. Így harminc-negyven év után igazán meg kéne tudnom, hogy hívhatták vajon ó-egyiptomiul, aminek csak a görög meg az arab nevét tudom?...