Kampánycsend és születésnap.

Halkan jegyzem meg: Valamiért kampánycsend hajnalán a szokásosnál is hangosabbak a rigók.

Tegnap Szörényi László irodalomtörténész, egykori Németh G. Béla-tanítvány 65. születésnapját ünnepeltük sokan a Bajza utcában. Átadtam a gyengélkedő Cholnoky Győző barátom jókívánságait, majd mivel Laci borokat bőven kapott, én sokéves Tokaji aszú helyett egy mindössze hároméves Tokai vackor kötettel ajándékoztam meg, amit mosolyogva szorított a mellére. A másik képen Oberfrank Pál színművész Arany János: Magyar Misijét olvassa föl, és ott ül Vasy Géza is, aki azt mondta, reméli, egyszer majd Szörényi is hajlandó lesz elvállalni az elnökséget, s ez ellen nem tiltakozott a két korábbi elnök,sem Pomogáts Béla,sem Kalász Márton, akik a közönség soraiban ültek.

"...tárgyiasság. Ha mondhatok valamit, ebbe az irányba hajózzék." N.G.B.

E blog nyitásakor már hoztam néhány dokumentumot költői pályám indulásakor kapott tanácsokból. Most - talán előzetes mikulási ajándékul, vagy mert oly szorgalmasan figyelem a teliholdat az észak-nyugati égen - előkerült legfontosabb egyetemi oktatóm és mentorom, a tavaly elhunyt Németh G. Béla levele, melyet Ideiglenes emlékművek c. kötetem kapcsán küldött. Fiatalabbaknak: még alig húsz éve szokásban volt, hogy emberek papírra, kézzel írott leveleket küldtek egymásnak postán, s ügyeltek arra, hogy az elküldött levél külalakja is rendben legyen.

" Kedves András,

sokáig távol voltam, majd pedig, mint ilyenkor szokott, elöntött a fölhalmozódott tennivaló. S hozzá az évfordulók áradata, amelyeknél valami névjegyet le kellett mindenhol tenni. - Most, hogy valóban átnézhettem igazán jól a kötetet, látm, nem ugyan az én tanácsaim, hanem a saját tehetség alapján végbemenő rendkívül rokonszenves alakulást s az egyéni hang kikristályosodását. Ami ma, mikor nem nagyon merik az emberek a divatok diktaturájában magukat vállalni, vagy föl sem ismerik magukat, csakugyan nem kevés. - Nagyon jó a visszafogottság, a retorizálás és pathetizálás nélküli, néha szinte a leíró modort is vállaló tárgyiasság. Ha mondhatok valamit, ebbe az irányba hajózzék. Persze ez nem elhatározás vagy szándék kérdése, vagy nem csupán, talán nem is elsősorban az.
Egyszóval: köszönöm, a következőkre várva!
....................................Meleg őszinte köszöntéssel
..................................................Németh Géza "