Giccsadó

Csikós Gábor országos haverom ( mi így mondtuk régen, new-magyarul: spannom) ma a Facebookon a giccsadóról értekezett. Kérdés, ezt a régi versikémet megadóztatná-e.

Kis hajnali Kitsch

Anyámnak, megint csak Anyámnak

Vagy lehetnék költő is talán.
Mert nem tudom, hogy végül mi vagyok.
Fullajtár egy goromba úrnak oldalán,
ki teljesíthetetlen megbízást adott.

Vagy magam lehetnék úr is, szolga is,
hisz minden poszt végül: ön-kinevezéses.
Vagy hagyhatnám a részeket lazán
egy cérna végén kocogva lenni. Véres
kis tejfogakként hagyhatnám lengni őket.

Vagy magamra véve egy sors minden terhét
gyónni mehetnék: meglestem anyámat;
csak hogy magamra hívjam képzelt büneimmel
egy rácsok mögé bújt, öreg isten
pillanatnyi figyelmét.

Igy is lehetne. Igy se lesz.
Fonákjáról nem ösmerjük meg a színét.
Madár-beszéd zajától részegedve
a napot, csak a Napocskát várom ismét.

A fűbe hullott cseresznyemagokba,
asztali kis réz-emberembe elbujok.
Jaj, hogy mindent megtudtam titokban!
Jaj, hogy a tudomásról tudton hallgatok!

Rázza a szél eső után a fákat,
rázza tilalmas fáját a tudásnak
és a hallgatás nagy málna-bokra tüskés.

Alpakka-villával
holt asszony jár egy ribiszkés
kertben. Szed hideg tálba száras gyümölcsöket.

És látom arcán minden ráncomat,
s kezemen az átöröklött
szent szemölcsöket.

A nevem kínaiul és japánul

Valaki ezt írja egy iwiw-es fórumon a nevemről:

A tiéd is megér egy misét, beállhatnál a magyar eu-kampánystábba lobbizni (vagy már nem kell, úgytom) a tokaji névért az olaszok tokai-ja ellenében, csak hogy végképp összezavarodjanak.
Volt egy Tokaji csoporttársam kínain, egy hangzatban, a leghétköznapibban (erre nem térek ki, miért hangzat, átírásos alapon megy a kíniaiban), szóval a kb-i "to-kha-ji" (duo ke yi) azt jelenti: MINDEGY. (szó szerint = többféle is lehet).
Ez is egy jó művésznév, nem?
Köszönöm a kínai jelentést! Én csak japánul tudtam a Tó-kai-t. Azt jelenti: keleti kapu, azaz a nagy sziget: Honsu egész keleti fele, Tokyóval és környékével.

Születésnapomon Anyámra emlékezem, aki eladta értem két aranyfogát

1946 májusában infláció volt, a pénz nem ért semmit.
Egyszer, még régen, ilyen verset írtam születésem groteszk körülményeiről:

Csillagra nézett, s Debrecenben
megszült egy földi asszony engem.
Aranyfogait eladta,
abból lett egy vég pelenka,
s a csillogás - ha van - a két szememben.

Anyák napjára

IDEIGLENES EMLÉKMŰ ANYÁMNAK
Anyám, te szépek szépe,
csupacsont, csuparánc asszony,
elvágyakoztál a könnyű égbe,
s nem volt, ki szidva, féltve itt marasszon.
Emléket ki emel majd? Az ERBE,
a Hevedergyár vagy más vállalat,
hol írógép fölé görbítetted válladat?
Vagy a Péterfy utcai Kórház: szorgalmas betegének?
Én fölállítom a hajlásoknál megtört
zöld műbőr kabátod: szobrodat
a Garay piacon, közértek előtt, ahonnan
szépek-szépe ráncos asszonyok
hordják minden nehéz
kosárral egyre könnyebb sorsukat.

(Ideiglenes emlékművek c. kötetemből, Szépirodalmi Kiadó, 1986)