2009. szeptember 18., péntek

Két régi versem a Dunatükörben

Megjelent a Dunatükör június-augusztusi összevont száma, benne egyebek közt ezzel a két régi, a hatvanas illetve a nyolcvanas években keletkezett versemmel, amelyeket azonban új címmel mostanában tettem egymás mellé, és egész érdekesen kezdtek csillogni így együtt...

Egy népdal és egy kép-dal

(Az egykori Zuglói Pinceklub-béli
társaimnak)


Írni verset, őrni lisztet, bánatot

Írni verset, őrni lisztet, bánatot.
Csikorognak a kövek,
kő kopik, fa nyikorog.
Víz csobog kerekeken,
szekér jön a szűk uton.
Bánatod a bánatom.
Bántlak: magam bántatom.

Gabonát a nagy kövek,
bántást egymást
belisztező nagy szivek.
Nyikorog az ácsmunka,
vizet szí a gerenda.
Imbolyog a vízmalom.
Szárazon jár, hadd peregjen,
nem irom le, sűrű zsákba
bánatom nem csorgatom.


Jégtábla, kés, sirály


A téli nap kése fölragyog.
Vérzenek a
délkeletre
tájolt ablakok.

Kásásodó táblák
kísértet-puhán
úsznak a szürkén
áradó Dunán.

Sirály sikolt most. Rigó vacog.
Jégtábla, kés, sirály
és rigó vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése