Megjöttünk Salzburgból, ahová a versegyházi Cantemus Kórus buszának üres helyein jutottunk. Ez még csak Melk, útközben, és nem is az egész kórus. Flóra jobbra, zöld mellényben, én nem vagyok látható, mert fényképezek.
Kis útinaplómból:
.." de közben arra jövök rá,a legkülönfélébb templomokban és palotatermekben tartott próbaénekléseket hallgatva ( ó, a dohos, orosz fatemplomokra emlékeztető, hagymakupolás Szt. Bartolomeo templomocska a Königsee partján, a salzburgi Festung középkori sóhercegi lépcsőházán végig levisszhangzó Exultate Deo!)- hogy ez az egész küzdelem és hókusz-pókusz egy-egy fáradságosan megkomponált Scarlatti-kórusműben, és mellesleg talán egész életünkben,valószínűleg csak azért van, hogy a végén egy jól kitartott lebegő hangon ( -Tölcséresen gyerekek, föl az állakat!)- sóhajtsunk egy jó nagyot..."
Megjegyzés: Sajnos egyelőre valamiért nem minden kép akar a blogra föltevődni, az előző "Ruha teszi az embert" bejegyzésénél sem. Dolgozom a problémán.
Megoldás: Ki kellett pipálnom az "Elfogadom a .... feltételeket" kockát, és már megy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése