"Az egész KKI-ból és Tóthjóskából mára egyetlen kézzel fogható emlékem maradt: egy ócska, feketére mázolt, oldalt fölhajtott peremű bádogdarab, közepén a három betű kivágva: K K I. Ezt Jóska, aki az első melós volt, akit életemben először láttam kesztyűben (!) dolgozni, gondosan ráfektette az összeszegelt faláda oldalára, majd nagy pemzlit mártott fekete festékbe, átkente a lemezt a festékkel akkurátusan, majd mint egy varázsló, a pereménél, amire nem jutott festék, két ujjal megfogva, lekapta a lemezt a ládáról, és máris ott virított cégünk neve hatalmas fekete betűkkel a láda oldalán: K K I. Azaz: Kulturális Kapcsolatok Intézete. Így lehetett a ládákat messziről felismerni a rengeteg, össze-vissza egymásra dobált hasonló deszkaláda közt a kairói reptér olvadó aszfalt, kerozin, macskahúgy és patkánytetem-illatú szabadtéri vámraktár-területén."
(Miszter Tutu rejtélyes élete c. írásomból. Aki az egészre kíváncsi, kérje a tokai@externet.hu e-mail címemen!)
Ezt a pléhlemezt emeli magasra Vidalati bég (magyarázatot lásd lejjebb). Lacinak igaza van: az egykori KKI, azaz Kulturális Kapcsolatok Intézete a Szoborparkba való, annyi más olyan Rákosi- vagy Kádár-kori intézménnyel együtt, amelyeknek létrehozásához és működtetéséhez persze annak idején jobb sorsra érdemes emberek életének évtizedei pocsékolódtak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése