Sajnos elmosódott kép, de ötven éve történt, hogy fölállítottak a hátsó sorban jobbról negyedikként a VIII. kerületi egykor Simor, addigra már Vajda Péter utcai fiúiskola végzős VIII.b-jének tablóképére. Az alábbi verses pillanatkép meg még régebben rajzolódik elém. Szepi bácsi (Szép Károly) testnevelőtanárunk, későbbi kosarasedzőnk az első sorban, a jobb szélen ül.
(Készülő, lassan, elhúzódva készülő: Hapax legómena- Egyszeri olvasatok c. verseskönyvemből):
Az első Lopakodók a MUK* idején
Hol voltak még akkor a Lopakodók,
a mattfekete kémrepülőgépek?
Az ötödik bének azonban Szepi bácsi
már ötvenhét tavaszán megtanította,
hogyan kell abszolút zajtalanul
elérni az alagsori tornatermet,
illetve először a tornacipők
és klottgatyák szagától
bűzlő pince-öltözőt.
A módszer: semmi sarok!
A talpak közepét a lépcső élire.
Addig gyakoroltuk, míg a
harminc-harminckét kölyök,
mind ormótlan bakancsban,
fateroktól, nagyobb tesóktól örökölt félcipőkben
- némelyik lábbelin még orr,- sarokvasak!-
le tudott jönni észrevétlen,
és el tudtunk zajtalan haladni Bütyök,
az Igazgató ajtaja előtt is,
ki pedig magasabb pártmegbízatásból
nagyon is éberen ügyelt,
nehogy egy MUK is essen
a Simor utcai fiúiskolában.
*MUK: Márciusban Újra Kezdjük
elterjedt pesti falfirka ’56 november 4. után
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése