A Pannon Tükör 15 éves. Akinek halálhírét költik...

15 éves a Pannon Tükör. Kelemen Gyula énekmondó Utassy és Pék Pál, majd a lendvai Bence Lajos megzenésített verseivel köszönti az egybegyűltet. Péntek Imre főszerkesztő, akivel vagy 20 éve találkoztam személyesen, elmeséli, hogy a '90-es évek elején halálhíremet hallotta, aztán mégis örömmel látta írásaimat (sőt maga is közölte, akkor még a fehérvári Argus főszerkesztőjeként a Búcsú a költészettől címűt.) Azt mondják, akinek életében halálhírét költik - hosszú életű lesz. A képen a lap zenei szerkesztője, Király László, a fiatal, bölcs főszerk.h., Szemes Péter és a háttérben Péntek.A következő képen Péntek Imre, az est házigazdája Turczi István, és Vasy Géza, az Írószövetség elnöke, merthogy a Bajza utcában vagyunk. Az est végén Péntekkel az egykori halálhírről meg arról beszélgetünk, hogy lapjuk, ahogy Turczi mondta, tényleg a "legszebb magyar folyóirat", majdnem olyan szép, mint az egykor Deák László által kiadott Balkon, valamint szóba kerül Írország, ahol lehet, hogy nemsokára meglátogathatom a Pannon Tükör ott élő főmunkatársát, Kabdebó Tamást. Legvégül, már a lépcsőházban cigarettázva Győri Lacival Németh G. Béláról, az Egyetemi Könyvtárról meg a Veres Pálné utcai Grinzingi Borozóról beszélgetünk, ahol ugyancsak nagyon régen egyszer együtt ültünk négyesben Deákkal meg Parancs Jánossal, akiknek halálhíre immár sajnos régóta igaz.

És akkor álljon itt egy pannóniai vers tisztelgésül:

/Melocco zsámbéki fügefái/

Fügét kőfal tövébe plántálj,

az visszaveri majd rá a hőt.

Télire takard papirosba

a visszahajtott, zsenge füge-tőt.

Öt ujja van a fügefalevélnek,

Öt ujja az emberi kéznek.

Öt útja minden indulásnak.

Egy útja csak a visszaérkezésnek.

Tenger-melléki Zsámbék

tenger rég-járta tájon!

Mondjunk ki újra mindent,

s aminek fájni kell, hadd fájjon!

De ami édes, legyen édes,

és ritkaságától édes százszor.

Örömünk ne pecséttel engedélyes,

de szabad legyen, mint szellőn a virágpor.

Pannóniában lakva,

követ, rímet faragva,

az lesz, Miklós, ajándék,

ha túljut egy-egy szándék

a füge-mutatáson.

Részlet Mediterráneum c. versemből, az Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetből. 
http://mek.oszk.hu/02900/02975/