Boldog új évet kívánva indítottam ezt a teherautónyi Guiness sört - remélem, nem csak üres hordók - összes sörkedvelő rokonunknak és barátainknak még Dublinból.
Ez a másik kép meg: mégiscsak hajónaplóként kezdtem majd két éve ezt a blogot: sólyán áll a hajóm a cobhi kikötóben, amit egykor, Victoria királynő látogatásakor Qeenslandnek neveztek el, de az ír függetlenedés után megint visszakapta régi ír nevét. Azt mondják, ez a világ második legnagyobb természetes kikötője. Melyik lehet az első legnagyobb?
15 éves a Pannon Tükör. Kelemen Gyula énekmondó Utassy és Pék Pál, majd a lendvai Bence Lajos megzenésített verseivel köszönti az egybegyűltet. Péntek Imre főszerkesztő, akivel vagy 20 éve találkoztam személyesen, elmeséli, hogy a '90-es évek elején halálhíremet hallotta, aztán mégis örömmel látta írásaimat (sőt maga is közölte, akkor még a fehérvári Argus főszerkesztőjeként a Búcsú a költészettől címűt.) Azt mondják, akinek életében halálhírét költik - hosszú életű lesz. A képen a lap zenei szerkesztője, Király László, a fiatal, bölcs főszerk.h., Szemes Péter és a háttérben Péntek.A következő képen Péntek Imre, az est házigazdája Turczi István, és Vasy Géza, az Írószövetség elnöke, merthogy a Bajza utcában vagyunk. Az est végén Péntekkel az egykori halálhírről meg arról beszélgetünk, hogy lapjuk, ahogy Turczi mondta, tényleg a "legszebb magyar folyóirat", majdnem olyan szép, mint az egykor Deák László által kiadott Balkon, valamint szóba kerül Írország, ahol lehet, hogy nemsokára meglátogathatom a Pannon Tükör ott élő főmunkatársát, Kabdebó Tamást. Legvégül, már a lépcsőházban cigarettázva Győri Lacival Németh G. Béláról, az Egyetemi Könyvtárról meg a Veres Pálné utcai Grinzingi Borozóról beszélgetünk, ahol ugyancsak nagyon régen egyszer együtt ültünk négyesben Deákkal meg Parancs Jánossal, akiknek halálhíre immár sajnos régóta igaz.
