A Pannon Tükör 15 éves. Akinek halálhírét költik...

15 éves a Pannon Tükör. Kelemen Gyula énekmondó Utassy és Pék Pál, majd a lendvai Bence Lajos megzenésített verseivel köszönti az egybegyűltet. Péntek Imre főszerkesztő, akivel vagy 20 éve találkoztam személyesen, elmeséli, hogy a '90-es évek elején halálhíremet hallotta, aztán mégis örömmel látta írásaimat (sőt maga is közölte, akkor még a fehérvári Argus főszerkesztőjeként a Búcsú a költészettől címűt.) Azt mondják, akinek életében halálhírét költik - hosszú életű lesz. A képen a lap zenei szerkesztője, Király László, a fiatal, bölcs főszerk.h., Szemes Péter és a háttérben Péntek.A következő képen Péntek Imre, az est házigazdája Turczi István, és Vasy Géza, az Írószövetség elnöke, merthogy a Bajza utcában vagyunk. Az est végén Péntekkel az egykori halálhírről meg arról beszélgetünk, hogy lapjuk, ahogy Turczi mondta, tényleg a "legszebb magyar folyóirat", majdnem olyan szép, mint az egykor Deák László által kiadott Balkon, valamint szóba kerül Írország, ahol lehet, hogy nemsokára meglátogathatom a Pannon Tükör ott élő főmunkatársát, Kabdebó Tamást. Legvégül, már a lépcsőházban cigarettázva Győri Lacival Németh G. Béláról, az Egyetemi Könyvtárról meg a Veres Pálné utcai Grinzingi Borozóról beszélgetünk, ahol ugyancsak nagyon régen egyszer együtt ültünk négyesben Deákkal meg Parancs Jánossal, akiknek halálhíre immár sajnos régóta igaz.

És akkor álljon itt egy pannóniai vers tisztelgésül:

/Melocco zsámbéki fügefái/

Fügét kőfal tövébe plántálj,

az visszaveri majd rá a hőt.

Télire takard papirosba

a visszahajtott, zsenge füge-tőt.

Öt ujja van a fügefalevélnek,

Öt ujja az emberi kéznek.

Öt útja minden indulásnak.

Egy útja csak a visszaérkezésnek.

Tenger-melléki Zsámbék

tenger rég-járta tájon!

Mondjunk ki újra mindent,

s aminek fájni kell, hadd fájjon!

De ami édes, legyen édes,

és ritkaságától édes százszor.

Örömünk ne pecséttel engedélyes,

de szabad legyen, mint szellőn a virágpor.

Pannóniában lakva,

követ, rímet faragva,

az lesz, Miklós, ajándék,

ha túljut egy-egy szándék

a füge-mutatáson.

Részlet Mediterráneum c. versemből, az Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetből. 
http://mek.oszk.hu/02900/02975/

 

Tört álmok, ír költészeti antológia, 1988

Még egy születésnapi ajándék. Ha magát az elveszett példányt nem is, az egyik antikváriumi honlapon legalább képet találok a Tört álmokból, amelyben Kinsella-fordításaim jöttek 1988-ban.
Szerkesztette: Kabdebó Tamás és Körössi P. József, kiadta a Pesti Szalon
Sajnos az Amra Coluimb Cille ( Szent Kolumba dícsérete) fordításával azóta is adósa vagyok Kabdebó Tamásnak. Ami késik, nem múlik!

Most csak ennyit, mutatóba:

Níllre, im rátört a gyász.

Erynn fiáért rí a rét .

…

…

Lelkünknek fénye rejtezik,

éltünk adója megholt

.

.

A Tanító ki versbe szedte

Világunk minden törzseit

.

.

Vagyunk, mint hárfa – húrja híján,

Vagyunk szentegyház – papja nélkül.

(Ez a mintegy 400 soros, több változatban

fennmaradt és a 7. századtól kezdve kódexekben újra, s újramásolt Szent-Kolumba-sirató egyik verziójának bevezetője. Más változatban másként kezdődik. A 400 soros alapszöveghez, soronként néha 8-10, sőt több sornyi glosszát adnak a fennmaradt kódexek, amelyek magyarázatként a sirató szavainak hátterében álló ó-ír népdalokat és epikus költemények pársoros részeit adják – így egy-egy komplett Amra vaskos kora-középkori kódexeket, mai nyomtatásban egész karcsú kis könyvet tenne ki. T.A.)